• Nem sokkal azután, hogy a török hadsereg október elején offenzívát indított Észak-Szíriában, Recep Tayyip Erdogan újabb külföldi hadműveletbe kezdhet. 
• Csütörtökön megkapta a parlamenttől a felhatalmazást, hogy katonákat küldjön Líbiába az ENSZ által is elismert kormány támogatására, így másik nemzetközi konfliktussá váló polgárháborúba is belepiszkálhat. 
• De amíg a szíriai kurdokat az amerikaiak magukra hagyták, Líbiában a lázadókat nem csak a térség arab államai, de Oroszország is támogatja, így a háború még véresebb lehet.   

Líbiában Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása óta gyakorlatilag állandósult a káosz: különböző fegyveres csoportok kezdtek egymással harcolni a hatalomért, és a küzdelembe a térség országai is beszálltak, a 2014-es választások után pedig az ország két részre szakadt.

Az országot hivatalosan a ENSZ által is elismert Fájez ál-Szárrádzs kormánya irányítja, de ők már csak egy egészen kicsi területet ellenőriznek. Április óta pedig különösen rossz a helyzetük, mivel a lázadókat vezető Halifa Haftár tábornok ostrom alá vonta a fővárost, Tripolit. Azóta a harcokban több mint ezer ember meghalt, és legalább 120 ezren elmenekültek.

És mivel Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Franciaország támogatása mellett az orosz biztonsági cég, a Wagner Group zsoldosai is megjelentek Haftár csapataiban, úgy tűnt, hamarosan beveszik Tripolit, ál-Szárrádzs kormánya pedig megbukik . De december közepén a kormány bejelentette, hogy szorosabbra fűzi a katonai együttműködés Törökországgal, ami megváltoztathatja a már eldőlni látszó polgárháború menetét.

Törökország  már tavaly is küldött katonai szakértőket, fegyvereket drónokat a líbiai kormánynak, de a hadsereg bevetése a lázadókat támogató erőket is komolyabb fellépésre kényszeríti, így még hevesebbek lehetnek a harcok. Haftár csapatai már a bejelentés másnapján elkezdték bombázni Tripolit, Miszrátát és Szurt, mivel a partmenti városokban török fegyvereket tároltak. Ugyanakkor a kormány szerint a „külföldi légierő” civileket is bombázott. 

A proxy háborúk bonyolultságát mutatja, hogy amíg a török és az orosz erők Szíriában együttműködnek egymással, és Erdogan nemrég pont orosz légvédelmi rendszereket vásárolt, most Líbiában szembe kerülhetnek egymással. És bár a török mozgósítás hírére Vlagyimir Putyin úgy reagált, hogy békésen kell rendezni a konfliktust, Erdogan jóval harciasabb volt, mert szerinte „nem maradhatnak csendben”, amikor az orosz kormányhoz köthető  Wagner Group zsoldosai támogatják Haftart. A török elnök szerint kétezer orosz harcolhat a líbiai kormány ellen, miközben nem a legitim kormány hívta oda őket.

Miért kell Erdogannak még egy háború?

Amíg a szíriai bevonulásnál Törökország a közös határ védelmére hivatkozhatott akciót, de a Földközi-tenger túlsó partján fekvő Líbiánál már másra kell fogni. És bár a birodalmi múltat szívesen emlegető Erdogan egyből előhozta, hogy Líbia volt az Oszmán Birodalom utolsó észak-afrikai tartománya, ráadásul Miszráta lakosságának egy része török etnikumú, de az ostrom visszaverése valójában a gazdasági terjeszkedés miatt kulcsfontosságú Törökországnak.

Erdogan ugyanis régóta meg akarja szerezni a Földközi-tenger keleti részének gáz- és olajkitermelési jogait Ciprus partjainál, a líbiai kormánnyal kötött megállapodásában pedig az is szerepelt, hogy újrarajzolják a tengeri határokat, amivel olyan területeket is keresztülhúztak, amiket Görögország és Ciprus is magának követel. De az olajmezőkre Egyiptom és Izrael is igényt tart. De ha a líbiai kormány megbukik, akkor ennek a megállapodásnak is vége, ezért Törökországnak mindent be kell vetnie, hogy a lázadók ne tudják elfoglalni Tripolit.