A Hülye Járások Minisztériuma kezd teljesen életszerűnek tűnni a Brexit legfrissebb fejleményeinek tükrében
2019 október 17., 01:44
Kezdődik a második felvonás: Londonban tárgyal Von Der Leyen a Brexit valós természetéről
Szerdán Londonba látogat Ursula Von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy a Brexit feltételeiről tárgyaljon Boris Johnson brit miniszterelnökkel. Vele tart Michel Barnier, az EU főtárgyalója is.
Úgy tűnhet, mintha véletlenül egy tavalyi hír jelent volna meg, csak a főszereplőket cserélték volna le: Theresa May helyett Boris Johnson, Jean-Claude Juncker helyett Ursula Von Der Leyen van benne, de a téma és Barnier ugyanazok. Nagyjából tényleg igaz, hogy nincs alapvető változás tavaly óta, még akkor sem, ha politikai szempontból ez már egy új korszak a Brexit körüli vívódások immár bő hároméves történetében.
A két legfontosabb különbség:
- A 2016-os népszavazás óta először van olyan parlamentje az Egyesült Királyságnak, ahol világos többsége van a Brexit ügyében is a kormánynak, vagyis Boris Johnson elég szabadon alkudozhat, jó eséllyel bármiben állapodik meg, azt a képviselők meg fogják szavazni.
- Minden jel szerint január 31-én formailag megtörténik a Brexit. Várhatóan tényleg kiszáll az Egyesült Királyság az EU intézményeiből.
Ami viszont nem változik:
- 2020 végéig a legtöbb EU-s szabály továbbra is érvényes marad Nagy-Britanniában.
A szerdai találkozóval párhuzamosan a londoni parlament alsóháza a kilépési alkuról vitázik majd, a cél, hogy a képviselők csütörtök estig minden módosító javaslatról döntsenek, és elfogadják az "alku" végleges változatát. Minden jel szerint az eredetileg Theresa May által kialkudott, és Boris Johnson által az északír ügyben módosított alku tavalyi változata csak egyetlen kiegészítéssel bővül majd, amit a Johnson-kormány terjesztett be hozzá:
eszerint a kormány nem kérheti a februártól induló átmeneti időszak meghosszabbítását.
Ennek jelentőségéről mindjárt lesz még szó. A menetrend szerint ha végeznek csütörtökön az alsó házban, akkor a Lordok háza vitatja meg az alkut, és aligha várható, hogy ott módosítsanak rajta. Január legvégén így a brit parlament által ratifikált változatról szavazhat az Európai Parlament, és akkor megtörténhet a Brexit.
Levonják a brit lobogót az EU-s intézményekben, elhagyják az EP-t a brit képviselők, elvesztik munkahelyeiket az Európai Bizottság brit állampolgárságú munkatársai, a tanács üléseiről pedig kivonulnak a brit kormány diplomatái, államtitkárai, miniszterei. Attól kezdve egyetlen EU-s döntésbe se szólhatnak bele.
Viszont kezdetét veszi az átmeneti időszak, amelynek végéig szinte minden más marad a régiben. Nagy-Britannia betartja az EU-s szabályokat, és marad az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad áramlása a sziget és a kontinens között.
A kulcskérdés, ami miatt Von Der Leyen Londonba megy, a következő: mi legyen utána? Az "alku" értelmében az átmeneti időszak egy vagy két évvel meghosszabbítható, ha ezt a brit fél 2020 július 1-ig kéri. A Johnson-kormány most az alkuról szóló törvénybe belerakta, hogy ne kérhessék ezt.
Vagyis 11 hónapja lesz Londonnak és Brüsszelnek kitalálnia a későbbi együttműködés feltételeit, vagyis azt, hogy milyen legyen a valódi Brexit. Ez az az ügy, amiben 2016 nyara óta szinte semmit sem léptek előre.
Csak vám ne legyen!
A brit kormány alapvető célja, hogy szülessen valamiféle szabadkereskedelmi egyezmény, aminek értelmében vámmentesen lehet majd kereskedni az EU tagállamaival. Ez leginkább azért lenne fontos, hogy az északír problémát ne kelljen belső vámhatárral kezelni. (Erről itt írtunk részletesen.)
Az EU-s oldal pedig azt akarja elérni, hogy a vámmentességért cserébe a britek minél több EU-s szabályt tartsanak be, nehogy az ottani áruk versenyelőnyt élvezzenek, és csak azért olcsóbbak lehessenek, mert a termékeket előállító munkásokra, a környezetvédelmi követelményekre vagy egyéb fogyasztóvédelmi előírásokra lazább szabályok vonatkoznak a csatorna túloldalán. A brit kormánynak meg az célja, hogy minél kevesebb ilyen megkötés, korlátozás maradjon.
Nagy-Britannia lehet az új Kanada?
Minden jel szerint a Johnson-kormány a CETA-megállapodást, vagyis a Kanada és az EU között kötött szabadkereskedelmi egyezményt venné elő példának. Abban az egyezményben a két fél között a termékek 98 százaléka vámmentes, és a kanadai termelőkre csak az EU-s szabályok egy része vonatkozik. A brit kormánynak az is nagyon tetszik, hogy a CETA alapján a két fél közötti jogértelmezési vitákat egy vegyes bíróság oldja meg, amelynek 15-15 tagját adja Kanada és az EU, és a konkrét ügyeket egy közülük kikerülő 3 fős testület dönti el. Ezzel szemben az EU ragaszkodna ahhoz, hogy a vitás ügyeket az EU saját, luxemburgi székhelyű bírósága oldja meg.
Az EU fő problémája a kanadai példával, hogy Nagy-Britanniával sokkal szorosabbak a gazdasági kapcsolatok, közelebb is van, sokkal több árura vonatkozna a rendszer, mint a CETA esetében. És így már túlzásnak tűnik, hogy vámmentesen, de más termelési szabályok mentén ennyi áru jöhessen be. Ráadásul a britek nagyon szeretnének minél hamarabb saját szabadkereskedelmi megállapodást kötni az USA-val, és Brüsszelben sokan attól tartanak, hogy akkor majd az Egyesült Államok cégei brit telephelyekkel játszhatják ki a két kontinens közti kereskedelmi korlátozásokat. (Ahogy ez a probléma már Kanada esetében is felmerült.)
Ugyanakkor a CETA-féle megoldás azt is jelentené - és ez a londoni City lobbistáinak a fő baja vele - hogy az a szolgáltatásokra már nem volna érvényes. Ami azt jelenti, hogy a brit bankok, biztosítók, egyéb pénzügyi szolgáltatók, de még a légitársaságok is elvesztenék automatikus működési jogosultságaikat az EU-ban. Az ő jövőjükről is meg kellene állapodni ezért szilveszterig.
A tárgyalások hivatalosan csak februárban indulhatnak meg, a formai Brexit után, most Ursula Von Der Leyen leginkább csak azt mérheti fel, hogy pontosan ki mit vár a 2020-as évtől. Annyi világos, hogy Boris Johnson teljes megállapodást akar vámok nélkül, az EU hivatalnokai pedig nem tudják elképzelni, hogy ennyi idő alatt bármilyen átfogó egyezményt meg lehetne kötni, pláne minden tagállamban ratifikálni. A CETA ügyében a tárgyalások 2009-ben kezdődtek, és 2017 óta van hatályban, de még most is csak ideiglenes formában, ugyanis az EU-s tagállamok parlamentjei közül sok még mindig nem ratifikálta.
Máris megy a figyelmeztetés, hogy alku nélküli Brexit lehet a vége
Ahogy tavaly egész évben, úgy már idén is elkezdődött az élénk vita Nagy-Britanniában, hogy mi lesz, ha nem sikerült együttélési alkut kötni az EU-val az idén, és akkor olyan lesz a helyzet, mintha alku nélküli Brexit történne, és áruhiány, az export és az import befagyása alakulhat ki, nem is beszélve a belső vámhatár felállításának kényszeréről, ami az északír problémát élezné ki. Pont ugyanerről folyt a vita eddig is, csak akkor még az "átmeneti időszakot" garantáló alku elfogadása volt a tét. Most meg már az "átmeneti időszak" utáni időkre vonatkozó alku.
A parlamenti ellenzék, és az alku nélküli kilépést ellenző egykori konzervatívok megint kongatják a vészharangot, csakhogy ők már nem tudják a parlamenten keresztül fékezni a kormányt. A decemberi előre hozott választásokkal ugyanis kirakták a konzervatív pártból az ilyeneken aggódókat, akik eddig az ellenzékkel összefogva sikeresen halogatták a Brexit ügyét.
A Johnson-kormány arra készül, hogy a 2021-es valódi Brexit utáni esetleges megpróbáltatásokat friss pénzzel kompenzálják majd. Március 11-re ígér a kormány új költségvetési tervet, aminek az lesz a lényege, hogy az EU-tagságon megspórolt pénzt jóléti intézkedésekre, illetve az esetleg pórul járt cégek megsegítésére költik. Sőt, még ennél is többet, ugyanis 2021-ben a brit kormánynak már nem kell betartania az EU-ban szigorú eladósodást tiltó szabályt, és elvben akármennyi hitelt is felvehet majd a kormány.