Ilyenekre költötték el a Digitális Jólét Program milliárdjait
Ha egy általános iskolás ma Magyarországon gimnáziumba szeretne jelentkezni, akkor egy időre abba kell hagynia a tiktokozást meg a letöltögetést, hogy belépjen a KIFIR középfokú felvételi információs rendszerbe, ahol megkeresi a vonatkozó digitális űrlapot az elektronikus adatlapkitöltő program egyéni jelentkezők számára létrehozott felületén, kitölti, majd - nem, nem megy vissza tiktokozni, hanem - a kitöltött digitális dokumentumot kinyomtatja, borítékba dugja és elküldi egy győri címre, illetve a kiválasztott iskolába.
Ez a jellegzetesen magyar áldigitális folyamat annyira megtörte a szülőként érintett Hadházy Ákos képviselőt, hogy fogta magát és utánanézett, mi készült el a 15 milliárd forint uniós pénzből beindított Digitális Jólét Program (DJP) eddigi története során.
Hadházy a tapasztalatait úgy foglalta össze, hogy
"A DIGITÁLIS JÓLÉT PROGRAM NÉHÁNY NER-CÉG TULAJDONOSÁNAK JÓLÉTÉT SZOLGÁLJA."
A képviselő ezt a sarkos állítást a program lebonyolítását koordináló Digitális Jólét Nkft. szerződéseinek listájára alapozta. Bár ez a neten is megtekinthető lista nem tartalmazza a program során megkötött összes szerződést, a benne felsorolt tanulmányok és rendezvények összességükben mégis sokat elmondanak. Ezért mi is megnéztük, hogy nekünk miről árulkodik a hosszú szerződéslista.
De mielőtt elkezdenénk csemegézni a szerencsés szerződő felek között, két szót arról, hogy mi ez az egész.
A DJP leismertebb arca maga az ötletgazda, Deutsch Tamás úgyis mint "a Digitális Jólét Program összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos". Miután 2014 őszén a megszilárduló NER őszinte döbbenetére a 2010-es évek legkomolyabb nemkormányzati tüntetése szerveződött a meglebegtetett internetadó miatt - Varga Mihály 150 forint adót vetett volna ki minden megkezdett gigabájtnyi adatra -, a Fidesz elkezdte komolyabban venni a témát. Ennek első jeleként Deutsch levezényelte a kormány internetes konzultációját, javaslatokat tett netes-digitális témákban, majd a kormány 2015-ben meghirdette az úgynevezett Digitális Jólét Programot. Aminek a célja, szép PR-magyar nyelven az volt, hogy, idézem a honlapjukról, "Magyarország minden polgára és vállalkozása a digitalizáció nyertesei közé kerülhessen".
A program egyik legfontosabb eredménye, hogy azonnal sarjadzott belőle egy rakás alprogram, amiket arról lehetett felismerni, hogy mindegyikben szerepelt a "digitális" szó. Olyanok, mint - mások mellett- Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája (DOS), Magyarország Digitális Exportfejlesztési Stratégiája (DES), Magyarország Digitális Startup Stratégiája (DSS), és Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája (DGYS).
De kikkel és milyen célokra szerződtek?
Az állammal remek feltételekkel szerződők listájának egyik legérdekesebb neve a korszerű, digitális államkapitalizmus egyik hazai arca, a startupkultúra hazai nagykövete, a pár éves fideszes kormányzati szereplése után világszabadalomként egy általa irányított kormányszervet - a Design Terminalt - privatizáló Böszörményi Nagy Gergely. Böszörményi két cége kapott tízmilliókat a DJP-ből. A viccesebbik összeg az a 24 millió forint, ami a BNG többségi irányítása alatt álló Design Terminal Nonprofit Kft. kapott egy olyan tanulmányért, ami arról szól,
hogyan lehetne külföldi startup cégeket csábítani Magyarországra.
Ha valamire szüksége van az országnak, akkor az néhány, még csak nem is magyarok tulajdonában lévő, tipikusan kevés alkalmazottat foglalkoztató és nyereséget nem termelő, de nagy tőkebefektetést igénylő vállalkozás.
A meglepő téma kifejtése nem meglepő módon sokba került.
Böszörményi másik biznisze sokkal földhözragadtabb volt. A kormányközeli ötletember igazi aranytojást tojó cége, a CreaCity Szolgáltató Kft. 14,5 millió forintot kapott a Londonban rendezett, BETT nevű nemzetközi kiállítás magyar standjának grafikai és építészeti megtervezéséért, illetve a pavilon koncepciójának megalkotásáért. (A CreaCity azért aranytojást tojó cég, mert olyan elképesztően jó profitrátával dolgozik, mint nagyon kevés vállalkozás a világon. 2018-ban például 292 millió nettó árbevételből 132 millió forintos adózott eredményt tudtak kihozni, vagyis lényegében minden megkeresett forint fele tiszta nyereség volt.)
Ez a BETT kiállítás nemcsak Böszörményi Nagyot emelte digitális jólétbe. Az ezen a videón is megtekinthető, 310 négyzetméteres magyar standot BNG tervei alapján felépítő Mobilsofa Kft. a feladatra 165 millió 300 ezer forintért szerződött. Ha úgy tetszik, 533 ezer forintos négyzetméteráron építettek. Összehasonlításképpen: durván ennyibe kerül Budapest elit környékein egy luxusház négyzetméterének felépítése.
De ez a fontos kiállítás ennél azért többe került az európai adófizetőknek.
A BETT lebonyolítási feladatinak elvégezése címén közel 10 millió forintot kapott az Sport and Event Sportügynökség Kft, ami - bár ennek a cégadatokban nincs nyoma - az érintett elmondása szerint is Stefano Favaro olasz sportmenedzser magyar cége. A Talmácsi Gábor motorversenyző menedzsereként megismert Favaro közismerten kormányközelben mozgó figura, aki például a Giro d'Italia magyar szervezői körül is mozgott mostanában.
A BETT miatt még a Móra-BookR Kids kft is kapott arra 5 millió forintot, hogy a show közben teljes erejéből segítse elő Magyarország Digitális Exportfejlesztési Stratégiájának megvalósulását.
Hangosat durrant a bullshitágyú
A digitalizáció csodájának legszebb megtestesülése talán az Etanulás Módszertani Kutatóintézet Kft. A szegedi Varga Zoltán Tamás tulajdonában lévő cég ugyanis egyrészt nulla darab alkalmazottal tart fenn - már ha hihetünk a nevének - kutatóintézetet. Másrészt nulla kutatóval is képes volt felkelteni az állami pénzcsap figyelmét. Ugyanis éppen őket bízta meg a DJP hatmillió forintért egy tanulmány megírásával. És mit tesz isten, abban az évben, vagyis 2018-ban ez a hatmillió forint volt a cég teljes bevétele. Az ő példájuk ráadásul tökéletesen illusztrálja azt a tudományosan és büntetőjogilag nem bizonyított, de széles körben elfogadott tételt, miszerint "minél nagyobbat szól a bullshitágyú, vagyis minél pofátlanabb a kamu jogcím, annál gyanúsabb, hogy kamu kifizetésről lehet szó." A hatmilliós tanulmány témája ugyanis, idézem
"ajánlás megfogalmazása az oktatási célú digitális tartalmak hazai környezetben bevezethető interoperabilitási szabványrendszerére, melyet helyzetfelmérést és ajánlásgyűjteményt is tartalmazó, a digitális köznevelési tartalmak és szolgáltatások interoperabilitási szabványrendszerére vonatkozó szakértői tanulmány elkészítése útján valósít meg".
Az Etanulás ügyvezetője egy bizonyos Nagy Balázs, aki abban a Merkel Konzulent Zrt-ben is ezt a pozíciót foglalja el, amely 14 millió forintot kapott a DJP keretében, hogy tanulmányt írjon abban a szintén erősen bullshitgyanús témában, hogy
"tartalomszolgáltatási rendszerek tartalmi és funkcionális elemzése, hiányterületek feltárása, javaslatok, ajánlások megfogalmazása a DOS alapján"
Izgalmas szereplő a listán az INFOTÉR Nonprofit Kft. Ők szűk 50 millió forintért dolgozhattak ki vállalkozói kompetencia módszertant, míg tulajdonosuk, az Informatika a Társadalomért Egyesület a DJP jóvoltából a magyar kempingezéstörténet egyik legsikeresebb szereplőjévé vált azzal, hogy 6 millió forintért sátrazhatott egy szigorúan szakmai rendezvénysátorral a Tusványos fesztiválon. A Infotér ügyvezetője pedig az a Bencze György, aki Andy Vajna halála előtt az oligarcha érdekeltségébe tartozó Est Média egyik vezetője volt.
A fiatalon meghalt XVII. kerületi fideszes polgármester, Riz Levente testvérének, Riz Ádámnak a cége a Rávezető Projekt Kft. már korábban is bekerült Hadházy képviselő célkeresztjébe, ugyanis olyan busás megrendeléseket kapott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemtől, más fideszes háttéremberek társaságában. A cég ebben a projektben 10,5 millió forintért írt tanulmányt, jól hangzó témában, nevezetesen
"a tanulási környezet infrastrukturális vonatkozásaival szembeni elvárások szakpolitikai elemzése a köznevelési intézményekben"
A szerződő felek között olyan sokirányú tehetségek is vannak, mint Kéringer Szabolcs jogász. Aki amellett, hogy annak idején ellenjegyezte a Jászai Gellért és Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó 4ig Nyrt. alapszabályát, személyesen és ügyvédi irodája révén több megrendelést is kapott a digitális jóléti programban. Egyrészt 9,5 millióért kutatott és projektvezetett digitális gyermekvédelmi témakörben. (Isteni tartalmas előadásokat is tartott a témában, nekem ez itt a kedvencem.) Másrészt 7,5 millióért írt olyan tanulmányt, aminek még a témáját sem szerepeltették a listában. Harmadrészt a Pongor Ügyvédi Iroda, ahol tag, 7 millió 400 ezerért írt tanulmányt "ön- és társszabályozási rendszer működésének áttekintése, hazai és nemzetközi gyakorlatok értékelése" témakörben.
A gyors tanulság: mindenki írjon sokkal több tanulmányt, ennek csak jó vége lehet!