Akkor igazán jó tömegembernek lenni, amikor nem találkozhatok senkivel, ezért pár nappal ezelőtt eldöntöttem, hogy én is kenyeret fogok sütni. Ne én legyek már az egyszem Ódivatú Ember a Tízmillió Pékújonc Országában, aki a Karantén alatt boltban veszi a kenyeret.

Előzmény 1: soha az életben nem sütöttem kenyeret.

Előzmény 2.: a Kezdeti Boltrohamok idején nem halmoztam fel élesztőt, minek is halmoztam volna, amikor a fő szórakozásom a mázsaszám lisztet vásárlókon való röhögés volt. így később sem lett élesztőm.

“De nem baj, mert a Mikinek van kovásza, tavaly adott is belőle, de ezt úgy megünnepeltük, hogy mire hazaértem, el is vesztettem, amit hónapok óta nem merek bevallani neki” - jutott eszembe a megoldás.

Rá is cseteltem gyorsan Miki barátomra, aki úgy reagált, mintha becsöngettem volna egy jehovistához, hogy nincs-e itthon véletlenül egy felesleges Őrtorony, úgyhogy rövidesen egy műanyag kávéspohárnyi halványbarna trutyi boldog tulajdonosa lettem.

Következő lépésként gyorsan körbenéztem online. Azt kaptam, amit vártam: túl sok receptet, blogposztot és how to videót. Márpedig annyit kenyérszűzként is sejtettem, hogy ez az egész túl sok pöcsöléssel jár meg túl sok ideig tart ahhoz, hogy bizonytalanra kezdjek dagasztani, bele a vakvilágba.

Éppen ezért a következő lépésem az volt, hogy Facebook-posztban kértem az ismerősöktől személyesen is kipróbált baguette- és kiflirecepteket, merthogy az világos volt, hogy családilag ezekre lesz a legnagyobb igény.

Ez már sokat segített - a hozzám hasonló szüzek kedvéért a poszt végére be is raktam egy válogatást belőlük - de még mindig vagy húsz lehetőség közül kellett választanom. Az fb-poszt kommentjei között írtam meg valakinek, hogy igazából nincs élesztőm, hanem ajándékba kapott kovásszal dolgozom. Ez a lazán elengedett mondat perceken belül egy új, savanyú szagú, nyálkás-buborékos univerzum kapuit nyitott meg előttem.

A "kovász" szó leírását követő 5 percen belül jelentkezett N., gyorsan coming outolt - mármint kovászbuziként - és újabb 10 percen belül már el is küldte nekem a kovászos kenyér elkészítésének kifejezetten kezdők számára összeállított receptjét. A kenyér köztudottan a legegyszerűbb étel a világon, amihez 3-4 hozzávaló kell és már őskori körülmények között is meg lehetett csinálni.

A recept ehhez képest egy 14 soros eszközlistával indult, majd 71 sorban részletezte a Világ Legyszerűbb Ételének (VILÉT) szakszerű elkészítését. Ahhoz, hogy a végén tökéletes VILÉT-et kapjunk, eszerint a következő pofonegyszerű lépéseken kell végigmennünk:

1. a kovász első megetetése
2. a kovász második megetetése
3. autolízis !!!
4. dagasztás
5. bulk hajtogatás !!!
6. előformázás
7. formázás
8. kelesztés
9. sütés

Igan, kilenc különböző alkalommal kell hozzányúlni a tésztához, vagyis igazából minimum egy tucatszor, mivel a bulk hajtogatás minimum 3 külön tésztahajtogatást jelent fél óra eltéréssel. Ha az ember hétfőn reggel vág bele az egészbe az első kovászetetéssel - később elmesélem, mit jelent ez - akkor szerdán lesz kész kenyere.

Észrevetted, hogy a mérleget sem vettem még elő, de már úgy mondtam ki, hogy "bulk hajtogatás", mintha ez valami tök természetes dolog lenne?

De semmi baj, hiszen Mikitől is megkaptam az ő három év alatt kicsiszolt kenyérreceptjét. És Miki garantáltan tök normális ember, ő biztos nem fog Leaven Pride-ot csinálni egy sima kenyérsütésből. Éppen azért ért bakancsrúgásként a receptje elején, hogy az előbb vízzel majd 20 deka liszttel összekevert kovászt 1,5-12 órán kell előkeleszteni. 1,5-12 óra? Még le se csavartam a kovászos befőttesüveg fedelét, de már szédültem. A normálisnak hitt barátom receptjében is 7 különálló tésztacsesztetési lépés szerepelt és az 1,5-12 óráson felül ezek között volt 1-5 órás és 3-4 órás is. Mármint az egész éjszakáson felül.

Ekkor még azt gondoltam, hogy direkt jó, hogy a kenyérsütés lépései között ilyen értelmezhetetlenül sok időnek kell eltelnie, hiszen úgyis ráérünk. Sőt direkt jó, hogy több nap megy el azzal, amit 1 perc alatt intézhetnék el egy vírusveszélyes boltban, mert ezzel is közelebb kerültünk a karantén végéhez.

Egy nap rápihenés után szó szerint zúgó fejjel kezdtem végül bele életem első kenyerébe. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nyitásnak bagettet csinálok. Elővettem N. és Miki receptjét, majd megnéztem az irtó sok haverom által ajánlott Szabi, a pék oktatóvideóját arról, hogy milyen pofonegyszerű és villámgyors dolog kovászos bagettet csinálni, ha az embernek egy egész stáb segít benne, aminek egy profi vágó is tagja. De Szabi hangja rendkívül megnyugtató, ami hamis önbizalmas csöpögtetett belém. Ami pont addig tartott, amíg elő nem vettem a kovászos üveget. Amit előző nap kellett kivennem a hűtőből, hogy a kovászom szobahőmérsékleten formába lendülhessen.

Előzetesen úgy képzeltem a kenyérsütést, hogy az elején gyorsan összekeverem a hozzávalókat, aztán, miközben élem a szokásos életemet, vagyis dolgozom, kutyát sétáltatok és ebédet főzök, a családdal társasozunk és sorozatot nézek, a kenyér az szépen eldagadozik magában, a legvégén meg kisütöm és mindenki elájul, hogy ezentúl kockázat nélkül lesz Pékműhely- vagy Á table-színvonalú házi kenyerünk.

A receptek elolvasása és a videók megnézése után már nem így képzeltem, de a valóság mindenen túltett. Hiába néztem vissza őket újra és újra, a rengeteg recept összekeveredett a fejemben, ezért ott tartottam 3 órás szünetet, ahol 30 perceset kellett volna, ami annyira felzaklatott, hogy onnantól mindennek adtam minimum 3-4 órát. De végig szörnyű gyanú motozott bennem, hogy már eleve elbasztam az egészet, mert az előtésztám meg a tésztám is furcsán híg és nedves volt. De addigra már annyi kérdéssel csesztettem N.-t, Mikit és a többieket, hogy nem mertem tovább kérdezni őket, csak magamat emésztettem. Néha nem bírtam tovább és hirtelen rohamomban hozzáraktam egy kis recepten kívüli lisztet. Amitől fél órán belül olyan szorongásrohamom támadt, hogy furdaló leliismerettel rádobtam egy kis vizet, amitől az addigra egészen kulturált külalakot öltő tésztám hirtelen az első világháború somme-i csatamezőjévé vált hasonlatossá egy különösen durva záporeső után.

A lakás fél nap múlva úgy nézett ki, mintha csúnyán összeverekedtek volna az itt tartott pékkongresszus küldöttei. Az egyterű előszoba-konyha-nappali-étkező minden szabad felületét finom- vagy kenyérliszt borította, kivéve azokat, amiket kovász vagy nyers tészta. De legalább azt is megtanultam, hogy ha a félkész kenyértésztát nem mosod le azon frissiben, akkor 5 perc alatt úgy ráköt bármire, mint valami űrtechnológiás szuperragasztó.

Az enyhe kifejezés, hogy nem tudtam folytatni a normális életemet. Egész konkrétan semmi másra nem tudtam gondolni, csak az erjedésre.

A tésztát rejtő edényt 13-szor helyeztem át, mert mindig eszembe jutott egy újabb pont, ahol talán melegebb van, így a kenyerem egy ideig a kisvécében kelt, mert ott padlófűtés van. Aztán innen is kénytelen voltam továbbvinni, mert a macska nem hagyott békén, hiszen az a meleg padlódarab szerinte az ő magántulajdona. Amikor hűtőbe tettem a cuccot, azon rettegtem, hogy nem fog magához térni. Amikor melegen tartottam, azon, hogy túlkeli magát.

Mindez döbbenetesen fárasztó tevékenységnek bizonyult annak ellenére, hogy a félelemkeltő receptek és az ezer lépés ellenére a valóságban egyáltalán nem kell fizikailag sokat küzdeni egy kovászos kenyérrel vagy bagettel. Előzetesen úgy képzeltem, hogy a hosszú, kőkemény dagasztások jelentik majd az otthoni kenyérgyártás buktatóját.

Ehhez képest azt tanultam meg, hogy az ilyen puha tésztájú kenyereket szinte egyáltalán nem dagasztják. Lazán összekevered a hozzávalókat, majd innentől a legvadabb dolog, amit művelni kell vele, az 3-4 hajtogatás. A fárasztó az benne, hogy rohadt sok, egymástól alig különböző lépést és várakozási időt kell észben tartanod, mennyiségeket és lisztfajtákat, és általában annyit foglalkozol fejben a kenyérrel, hogy pár óra után pont ugyanaz az ólmos fáradtság taglóz le, mint egy múzeumban.

48 órányi megfeszített munkálkodás után vízbe mártottam a szilikon ecsetet, megkentem vele a 3, Miki-recept alapján készült, N.-es hatásokat mutató, de a Szabi-iskola szerint megformázott bagettjeimet, vagyis inkább batard-jaimat, a sütőtpapírt is telespricceltem vízzel, majd szinte obszcénül rövid idő alatt megsütöttem életem első adag kenyerét.

Amikor kiszedtem a sütőből hűlni, úgy éreztem, hogy akkor sem lennék kilúgozottabb, ha márványból faragtam volna ki őket. A könyveimen kívül szerintem soha semmire nem koncentráltam egyvégtében ennyi ideig.

Az első bagett ehhez képest 47 másodperc alatt tűnt el. Ekkor úgy kiüresedtem, mint egy hazaérkező frontkatona. Egyszerre éltem át, milyen lehet homokszobrásznak vagy online újságírónak lenni.

Másnap alig bírtam felkelni.

Semminek nem volt semmi értelme. Délutánra kicsit jobban lettem. Dolgozni nem nagyon tudtam még, de egy szelet vajas bagettet azért már le tudtam küldeni. A finoman kovászos savanyúságon felül határozottan keserédes hangulata volt. Azután különösen, hogy az Imola egyszer csak megmutatta, hogy végig volt itthon 10 csomag szárított élesztő.

A következő nap egyáltalán nem kívántam kenyérfélét. Aztán Borisz azt mondta, hogy szuper volt az első, de ő kiváncsi lenne, hogy milyen egy csak fehér lisztből sütött, élesztős, nem kovászízű bagett.

Elfásultan végigpörgettem a receptjeimet és találtam is egy olyant. 7-9 helyett 2 lépésben készült el, az első kapavágástól számított 2 órán belül. Pikkpakk megsült és mindenkinek nagyon ízlett.

Én úgy éreztem magam, mint egy kurva. Egy olyan kurva, aki még mindig az első szeretőjéről, a kovászról álmodik.

Már azon ábrándozom, hogy holnap reggel kiveszem a kovászomat a hűtőből, megetetem, a hátamra veszem a trutymó állagú, intenzíven savanykás szagot árasztó keresztemet és elindulok fölfelé az Igazi, Kovászból Emelt Kenyérgolgotára.

Eddig tartott a sztorizás, akinek ez sem vette el a kedvét és hozzám hasonlóan most vágna bele az otthoni fotelpékeskedésbe, azoknak itt egy hasznos jórecept-válogatás:

Szabi, a pék isteni kovászosbagett-videója:

link Forrás

Hasonló kovászos bagett profin, angolul:

link Forrás

Békebeli kovászos vajaskifli

Az élesztős bagett, amit másodjára megcsináltam:

A Zirig Árpi-féle bagett, ami tuti kipróbálok

Marton Jani ígéretes, egyszerű bagettje