Továbbra is sok a bizonytalanság a koronavírus körül, de a kormányzati kommunikátoroknak annyi már biztosan világossá vált, hogy a járvány sztoriját sehogy sem lehet olyan kétbites üzenetre felépíteni, mint a nagy sikerű Soros-tervet. Nem maradt mit tenni, Orbán Viktor péntek reggel bedobta, hogy itt a kettes számú Soros-terv. Igaz, ez már a második ilyen kísérlet, hiszen 

2018 decemberében is megpróbálták átvinni a köztudatba a Soros-terv 2.0-át, de akkor azt a túlóratörvény miatt kirobban tüntetések elsöpörték. 

De 2020-ban a második Soros-terv 2. már nem a migránsokról szól, hanem a kamatokról 

A magyar miniszterelnök szerint a hét legfontosabb híre az volt, hogy Soros György hétfőn írt egy cikket arról, hogy az Európai Uniónak örökjáradék-kötvényeket kellene kibocsátania, hogy finanszírozni tudja a gazdaság talpra állítását. Az örökjáradék-kötvények lényege, hogy nem kell visszafizetni a névértékét, viszont a kamatokat meghatározatlan ideig kell fizetni. Ugyanakkor a kibocsátónak általában van lehetősége visszavenni a kötvényeket. (Pár éve a Bayer például 10 év után visszavette a 100 évre kiadott papírjait.) Soros György szerint ez lenne a legkönnyebb, leggyorsabb és legolcsóbb módja annak, hogy ez Európai Unió hozzájusson 1000 milliárd euróhoz az újjáépítési alapra. A magyar-amerikai üzletember úgy számol, hogy 0,5 százalékos kamat mellett ez csak évi 5 milliárd eurójába kerülne az EU-nak, ami kevesebb, mint a 2020-as költségvetésének 3 százaléka.

Ez egy viszonylag ritkán használt konstrukció, ma inkább pénzintézetek élnek vele: például a kínai jegybank tavaly februárban kezdte biztatni a bankokat, hogy bocsássanak ki örökjáradék-kötvényeket. De Nagy-Britannia már 1752-ben bocsátott ki ilyen kötvényeket, amikből később a napóleoni és a krími háborúkat finanszírozta. 1927-ben pedig Winston Churchill is adott ki pénzügyminiszterként örökjáradék-kötvényeket, hogy ezzel fizesse ki az első világháborúra felvett kölcsönöket. (Ezeket a brit kormány végül 2015-ben váltotta ki.)  

Az örökjáradék-kötvények ötlete egyébként nem csak Soros Györgynek jutott eszébe. A spanyol kormány már vasárnap benyújtott egy javaslatot a csütörtöki EU-csúcsra, aminek az egyik eleme volt, hogy létre kell hozni egy 1000-1500 milliárd eurós Gazdasági Újjáépítési Alapot, amit örökjáradék-kötvényekből finanszíroznának, a pénzt pedig vissza nem térítendő támogatás formájában adnák oda a rászoruló tagállamoknak. És bár nemzetállamoknál korábban elő-előfordult ezt a módszer, de a spanyol javaslattal kapcsolatban a Financial Times arra hívta fel a figyelmet, hogy uniós szinten valószínűleg nem működne, mivel nehéz pontosan meghatározni a tagállamok kötelezettségeit. Ráadásul a német, holland, osztrák és finn kormány még a szokványos kötvényeket is ellenzik. Végül a csütörtöki EU-csúcs legfontosabb kérdése nem is ez volt.

Nem kell túlbonyolítani

És bár első ránézésre ez sem tipikusan olyan témának tűnik, amiből nagyon könnyű lenne propagandaüzeneteket gyártani, de Orbán Viktor sem azért vette elő a Kossuth Rádióban, hogy megtérülési rátákat számolgasson, 

inkább bedobta az évek alatt jól begyakorolt varázsszavakat. 

 „A kamatot szeretik ők nagyon. Tehát az a helyzet, hogy olyan pénzügyi javaslat került asztalra, amely az Európai Unióra gyakorolt súlyos következményét tekintve legalább olyan veszélyes, mint a múltkori, a migránsok betelepítésére vonatkozó terv”- mondta a miniszterelnök, miután azon kuncogott a műsorvezetővel, hogy Soros gyakorlatilag adósrabszolgaságba akarja lökni az EU-t. És innentől mindenki tudta, mi a dolga: 

Az M1-től a TV2-ig az összes kormánybarát híradón végigfutott, hogy megszületett a második Soros-terv. Kiszelly Zoltán a közmédiának már kora délután megfejtette, hogy „Soros György számára ez is a lopakodó föderáció eszköze”, este a Hír TV-ben  Hidvéghi Balázs, a Fidesz európai parlamenti képviselője pedig arról beszélt, hogy Soros kontrollt és anyagi hasznot akar szerezni az új tervvel. Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány jogi szakértője és a CÖF szóvivője a Magyar Hírlapban pedig arra jutott, hogy „Soros nemcsak politikai filozófusnak középszerű, hanem gyakorlati közgazdásznak sem a legalkalmasabb”.  A Századvég pedig indíthatja a méréseket arról, hogy mindez érdekel-e bárkit is.