• A kormány annyira kényesen ügyel népszerűségi mutatóira járványhelyzetben is, hogy az olykor a döntéshozatalt is lassítja. 
• Telefonos felmérésekkel szondázzák a közvéleményt, és figyelik, hogy alakul a kormánypárt népszerűsége, ez alapján próbálják belőni az intézkedések irányát.
• A hibás gazdaságpolitikai és brutális egészségügyi lépéseket agresszív kommunikációval igyekeznek elfedni. 
• Az elégtelen tesztelés miatt a kormány sem látja a járvány kiterjedtségét, emiatt döntöttek sok ezer ágy azonnali felszabadítása miatt. 
• Kásler Miklós terhes lett a kormány számára, de egy válság közepén nem lehet félreállítani.
• Hallani spekulációt arról, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet levonulása után, ha a számok indokolják, előrehozott választás is felmerülhet. 

„Tévedés, hogy a kormány nem tesztel sokat. Csak nem vírusra tesztelnek, hanem választópolgárokra. Több belsős közvélemény-kutatás készül, mint az elmúlt két-három évben bármikor.”

A Századvég Gazdaságkutató a járványhelyzetre tekintettel a korábbiaknál is több nem nyilvános felmérést készít a kormány számára az elmúlt hetekben. Ez derült ki azokból a beszélgetésekből, amiket az elmúlt napokban a kormányzati munkát ismerőkkel folytattunk. Az egyik ilyen beszélgetésből származik a fent idézett mondat is. A kormányban elsősorban arra kíváncsiak, hogyan látják az emberek a kormány intézkedéseit, mennyire gondolják fenyegetőnek a járványt, és mitől tartanak leginkább a megváltozott helyzetben. 

Orbán és a Fidesz 2008 óta készít felméréseket a napi politikai manőverek hatásairól, percepcióiról. Abban az évben kezdődött a munkakapcsolat a párt és két amerikai tanácsadó-közvéleménykutató – a két éve elhunyt Arthur J. Finkelstein és George Birnbaum – között. A Fidesz azóta amerikai mintára, minden fontosabb döntése előtt kutatásokat készíttet. 

A járvány magyarországi megjelenése óta a Századvég kutatói 

szinte minden nap, a kérdés összetettségétől függően 500 vagy 1000 fős mintán mérik, hogyan reagál a lakosság az intézkedésekre, hogyan alakul az emberek biztonságérzete, miként reagálnak a válságra. Csak az elmúlt egy hónapban nagyjából 25-30 ilyen telefonos kutatás készült. A járvány előtt sem spóroltak ezen: addig háromnaponta mérték a közvélemény politikai reakcióit.

A szociokulturális különbségek miatt a budapesti és a fővároson túli adatfelvételeket, illetve a nyugdíjasokra és az aktív korúakra vonatkozó adatokat külön elemzik, így van nap, hogy több felmérés párhuzamosan készül – és egy-egy intézkedést akár két-három nap eltéréssel is újra megmérnek, ha a helyzet azt kívánja. A miniszterelnök reggel, az operatív törzs ülése után kapja kézhez az eredményeket, amiket jellemzően a friss médiafigyeléssel együtt tekint át.  

Ezek a jelentések minden számottevő kormányzati intézkedés előtt fontos szerepet játszanak, de jelentőségük a járványhelyzetben felértékelődött. 

A politikai tematikát békeidőben jellemzően hetekre, sőt hónapokra előre megtervezi a kormány. Részletesen kidolgozott forgatókönyv szerint építi föl az olyan nagy ügyeket, mint amilyen a migráció: gondosan illesztgetik egymáshoz a narratíva elemeit a nemzeti konzultációtól a plakátkampányokig. A járvány viszont más jellegű probléma, nem fikció, egyik napról a másikra, sőt, akár óráról órára is nagyot változhat a helyzet. Ilyenkor a lakosság reakciói is szélsőségesebb lehetnek, és nagyon gyorsan változhatnak. Orbán Viktor ezt néhány hete saját bőrén tapasztalta meg az iskolabezárás ügyében.  

„Nagyon nézik, hogy mikor indulnak a számok lefelé”

A kutatási eredményekre annyira odafigyelnek, hogy amikor a közvélemény megosztott egy kérdésben, az akár lassítani is képes a döntéshozatalt. 

Orbán április 3-án, a Kossuth Rádiónak adott szokásos pénteki interjújában jelezte, hogy a kormány következő szerdán dönt arról, meghosszabbítja-e a két hétre elrendelt kijárási korlátozásokat a hosszú hétvége előtt. 

Ez azonban nem történt meg: a kormány szerdán csak azt jelentette be, hogy Orbán másnap hoz majd döntést az esetleges meghosszabbításról. Határozott döntés másnap sem született: Orbán végül bejelentette a korlátozás meghosszabbítását, de kijárási tilalmat nem rendelt el, helyette áttolta az önkormányzatoknak a szigorítást, és vele együtt a felelősség egy jelentős részét is. 

Nem a járványügyi szempont volt a döntő. Az okozott fejtörést, hogy a közvélemény napokon keresztül megosztott volt a kérdésben, és olyasmiről volt szó, amit tényleg mindenki saját bőrén érzékel. A nagyvárosokban és az üdülőhelyeken sokan szigorítást és utazási korlátozást vártak a kormánytól, de jelentős volt azok száma is, akik ezt nem támogatták. És véleménye ilyenkor mindenkinek van. 

Alapállás szerint a kormány inkább késleltet minden szigorítást, mert nem akarja súlyosbítani a krízis okozta gazdasági károkat országos lezárásokkal, és ezzel plusz politikai károkat elszenvedni. Orbán végül alig fél nappal a hétvége előtt jelentette be a döntést, és a polgármestereknek gyakorlatilag néhány órájuk maradt csak intézkedni. 

Volt olyan probléma is, amit azért is dobtak be idő előtt a köztudatba, hogy legalább néhány nap legyen tesztelni a reakciókat. 

Az érettségi megvalósításának körülményeiről Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár – „oktatási akciócsoport-vezető” – április 9-én még csak javaslatként beszélt, amit a kormány figyelmébe ajánlott. A kormány csak hat nappal később döntött arról, hogy csupán írásbeli érettségi lesz, de ekkor sem foglalt egyértelmű állást, hanem gyakorlatilag választhatóvá tette az érettségi lehetőségét a diákoknak. Jelen állás szerint a diákok két héttel a belengetett május 3-i dátum előtt sem lehetnek biztosak abban, hogy lesz-e vizsga. 

Az érettségi ügyében a kormány háttércsapata kivételesen nyilvánosságra is hozott néhány kutatási adatot, bár ez már lehetett a befolyásolás része is. A Századvég szerint négyötödös a támogatottsága a vizsgák megtartásának; az ellenzékiként számontartott tanácsadó, a Publicus viszont azt mérte, hogy kétharmad ellenzi az érettségit. Ez a két eltérő számadat jól jelzi, milyen megosztó kérdésről van szó, márpedig a kormány az iskolabezáratás tapasztalataiból kiindulva óvakodik olyan döntést hozni, ami a szülők szándékával szembemegy, így könnyen előfordulhat, hogy a járvány tetőzéséhez közel eső dátumot módosítani fogják.    

Kevésbé fajsúlyos döntéseknél is előfordult, hogy hosszan kivártak a döntéssel, akár olyan hosszan, hogy az érintett állampolgárok egyszerűen beelőzték a kormányt. A fővárosi üzletek jelentős része március közepén már azelőtt bezárt, hogy a kabinet bevezette volna a nyitvatartási korlátozást.

Az utóbbi hetek intenzív válságkezelése és határozott kommunikációs kampánya egyelőre nem hozta meg a várt eredményt: a kormány népszerűsége nem nőtt érdemben. Pedig az egészségügyi válság első időszakában, a legnagyobb bizonytalanságban az emberek rendszerint a hatalomhoz húznak. Európában jellemzően erősödni tudtak a járvány előtt igencsak ingatag lábakon álló, meglehetősen népszerűtlen kormányok is, sőt, még olyan országokban is jellemző volt ez a folyamat, mint például Olaszország, ahol aztán legkevésbé sem lehet eredményesnek nevezni a járványellenes fellépést. A várakozás tehát itthon is az lett volna, hogy a látszólag határozottan intézkedő, katonás parancsokat osztogató, Facebook-videókon kampányoló Orbán és kormánya népszerűsége tovább emelkedik. Erre szükségük is lenne, mert a járvány levonultával brutális gazdasági visszaesés jön, és azt nem úszhatja meg népszerűségvesztés nélkül a Fidesz. Most kellene előnyt gyűjteni, mert 2022 nagyon közel van.

A Nézőpont nyilvánosságra hozott számai természetesen pozitív tendenciát mutatnak, de úgy tudjuk, hogy a kormányfői stáb által leginkább megbízhatóként kezelt nem nyilvános századvéges számok szerint hiába elégedett a többség a járványügyi intézkedésekkel, a kormány népszerűsége stagnál. 

„A gazdaságot mentenék, nem az embereket”

Orbán a válság első heteinek bizonytalankodása után ma már ugyanolyan agresszíven és magabiztosan politizál, mint a járvány megjelenése előtt.

Az elmúlt hetekben felpörgetett, válsághelyzetben teljesen indokolatlan  ellenzék-, sajtó-, EU-, Soros-ellenes kampányok, kiegészítve a sikerpropagandával elsősorban arra kellenek, hogy elvonják a figyelmet a szakpolitikai döntésekről. Amelyek gyakran hibásak.Ezek hátterében ugyanis leginkább kapkodás és erőszakosság fedezhető fel, semmint átgondoltnak tűnő, kompetens szakmai munka. Mind a gazdasági, mind az egészségügyi döntéseknél.

Orbán április 6-i gazdaságvédelmi akciótervét több napos beharangozó kampány előzte meg, a kormánysajtó és a kormánypénzből eltartott elemzők egymásra licitáltak a csomag jelentőségének ecsetelésekor, Európa, sőt a világ legnagyobb (GDP-arányosan, természetesen) mentőcsomagjának igyekeztek beállítani az első napokban még csak „Orbán-tervként” emlegetett intézkedési tervet. 

A miniszterelnök maga sem finomkodott, már egy héttel a terv ismertetése előtt bejelentette: „Magyarország történetének legnagyobb gazdaságélénkítő akciótervét indítjuk el.”

Orbán a Pénzügyminisztérium mellett némileg váratlanul bevonta a munkába az elmúlt évben egyre több hatáskört magához vonzó Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM) is; a bejelentés során így Varga Mihály és Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszter mellett felsorakozott Palkovics László is. Az intézkedésekben fontos szerepet kapott az ITM gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára, György László.

A bejelentés így is csalódást okozott. Kevés konkrétum volt benne, azon belül is a leghangsúlyosabb a nyugdíjasoknak szánt, több éven keresztül visszaépített 13. nyugdíj volt. De az is inkább szimbolikus, taktikai-kommunikációs húzásnak tűnt: 

a jelenleg leginkább veszélyeztetett, elbizonytalanodott, sok esetben elmagányosodott, a Fidesz bázisának jelentős magját adó korosztálynak akartak erős üzenetet küldeni. Az Orbán-terv legfontosabb munkahelyvédelmi intézkedésével a kormány átvállalja a munkavállalók kieső bérköltségének egy részét. Ez elsőre jól hangzott, a részleteket viszont napokig nem hozták nyilvánosságra, és csak 10-én derültek ki. Ahogy az is, hogy a kormány a német példáról mintázott rendszert annyira elbonyolította és leszűkítette, hogy nagyon kevesen vehetnék igénybe ebben a formában. (A csökkentett munkaidőben dolgozók kieső munkaidőre jutó bérének 70 százalékát vállalja át 3 hónapra a kormány, legfeljebb 75 ezer forintig.)

Orbán az elmúlt években kis túlzással foglalkoztatáspolitikai filozófiát gyártott abból, hogy nem segélyez, hanem a megszűnő munkahelyek helyén újakat teremt. A  Fidesz környékén ezzel kapcsolatban most az a mondás terjed, hogy a gazdaságot kell majd megmenteni, nem az egyes embereket, azaz „segélyezés és ingyen pénz” helyett a vállalkozások életben tartására, finanszírozására kell helyezni a pénzügyi hangsúlyokat; ezt segíti elő a járulékok és hitelfizetések elengedése, és a bértámogatás - így várható, hogy a visszaesés után a gazdaság el tud majd rugaszkodni a mélypontról. A gond az, hogy éppen 

ezek a vállalkozások állítják most egyöntetűen, hogy nagyon kevés eddig, amit a kormány az asztalra letett. Még hatályos sem volt az intézkedés, a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) elégtelennek minősítette a bejelentéseket, és új csomagot sürgettek. A kormány hű szövetségeseként ismert Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is kritikus volt. Az egyöntetű vélemény úgy szólt, hogy a csomag nem elég határozott, nem elég gyors, a lépések túladminisztráltak, nem elég széles körűek, és volumene is elmarad attól, ami meg tudná akadályozni a tömeges elbocsátásokat. 

Az elégedetlenség akkora volt a multinacionális cégek és nagyvállalatok körében, hogy Szijjártó Péter levélben igyekezett nyugtatni őket, ne aggódjanak, a kormány csomagja igenis kielégítő, és segíteni fog. A Portfolio múlt pénteken már úgy értesült, a kormányban az elégedetlenség miatt felülvizsgálják az első intézkedéseket. Végül inkább toldozgatni igyekeztek a csomagot; és hétfőn bejelentették, hogy a bértámogatás „már napi 2 óra munkavégzés”, azaz 75 százalékos munkaidőcsökkentés után is felvehető lesz, és munkahelymegtartó hitelre is nyílik lehetőség. Szerdán újabb könnyítésekkel próbálták oldani a helyzetet. 

Április 16-án a Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy májustól különadót vetnek ki a bankokra és a kiskereskedelmi cégekre, és az ebből kalkulált 91 milliárdos bevételt a koronavírus elleni védekezésre fordítják. A kiskereskedelmi különadó egyből csúnyán visszaütött: a Spar, amely 900 alkalmazottat vett fel a járvány miatt megnövekedett forgalom miatt, másnap bejelentette, hogy azonnal leépítésekbe kezd. 

A kereskedelmi bankokra kirótt extra sarcról aztán kiderült, hogy ebből sem a feltétlenül a munkájukat vesztett embereket akarja segíteni a kormány. Lehetővé tették ugyanis, hogy a bankok éljenek a látványcsapatsportoknak felajánlott tao-támogatásokkal, és ezzel csökkentsék a kasszába befizetendő adó összegét – azaz ha a munkavállalók nincsenek is kinn a vízből, ha cégek százai csődbe is mennek majd,

az eddig is milliárdokkal kibélelt futballkluboknak aligha kell aggódniuk. Az Orbán-kormány kijelölte a prioritásokat. Ugyanazokat, mint voltak a válság előtt. 

A tesztelés elmaradása miatt durvítottak az egészségügyben

Az egészségügyben sem mennek hibátlanul a dolgok, bár a katasztrófát a Fidesz sikerrel elkerülte. A kormány kommunikációs manőverezése megakadályozta, hogy Orbánék fejére tudják olvasni az ágazat méltatlan lepusztultságát, de egy válsághelyzet kellős közepén az ellenzék sem üvöltözi, hogy csak a Puskás Aréna árából mennyivel jobb állapotba lehetett volna hozni az ellátórendszert. És ugyan visszatartottak információkat, és sok logisztikai probléma volt a védőfelszerelésekkel és a tesztelési protokollokkal, idáig nem érte olyan sokkszerű terhelést a magyar ellátórendszer, ami komoly gondot okozott volna.

Így némileg váratlanul jött a kormánydöntés 36 ezer ágy azonnali felszabadításáról április 7-én. Rohamtempóban kezdődött meg a kórházak kiürítése. Orbán három nappal később már arról beszélt a közrádióban, 8000 lélegeztetőgépre lehet szükség a járvány csúcspontján. A számok nagyon magasnak tűntek első hallásra is. Ennyi lélegeztetőgép egyidejű működtetésére több tízezer szakképzett, intenzíves ápolóra és ezres nagyságrendben rendelkezésre álló szakorvosra lenne szükség. (Egy-egy intenzív ellátásra szoruló, lélegeztetőgépre kötött beteg gondozása akár harminc főnyi személyzetet is leköthet.)

A brutális és hirtelen intézkedésekre valószínűleg azért kényszerült rá a kormány, mert valamilyen okból eddig nem akarta tömeges tesztelésekkel feltérképezni a járvány terjedését. Emiatt ma nincs pontos képe arról, mekkora annak valós mérete.Tömeges tesztelés hiányában ugyanis a fertőzöttekkel kapcsolatba került személyek izolálása is lehetetlenné vált, így hetek óta nem követhető, pontosan merre terjed a vírus, hol és mikor robbanhat be a járvány. 

A kormányban így aztán fel sem merült, hogy lépcsőzetesen szabadíttassa fel a kórházi ágyakat; egyből elővették a fűnyírót, és 8 napot adtak a kórházigazgatóknak, hogy felszabadítsák a követelt ágyszámot. Közvetve Orbán is elismerte, hogy rég nem követik a járvány útját: „reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra” – mondogatta legutóbbi interjúiban. (Palkovics miniszter először csütörtökön, másfél hónap után beszélt arról, hogy a kormány országosan reprezentatív, nagy mintaszámú tesztelésbe kezd, de a járvány útvonalát ez már nem fogja tudni visszafejteni.)

Alighanem politikai tényezők is szerepet játszottak a kemény lépéseknél. A kormány semmiképp nem akar olyan jelenetekbe belefutni, mint amik Lombardiában zajlottak, és többek szerint megáll az a feltételezés is, miszerint a kormány most már inkább fokozni igyekszik a veszélyérzetet, hogy annál heroikusabb teljesítménynek mutathassa be az elhárítást. Innét nézve nem látszik szempontnak az sem, hogy az ellátási zavaroknak akár a járványnál is több áldozatuk lehet.   

Ez vezetett személyi konfliktusokhoz is. Kásler Miklós menesztette a rehabilitációs intézet igazgatóját, Cserháti Pétert, és Csernavölgyi Istvánt, a székesfehérvári Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatóját is, ami aztán a kormánypárton belül is turbulenciát okozott. Orbán sem volt boldog, hogy az egészségügyi védekezés éléről eltessékelt humánminiszter önjáróvá vált. Krízishelyzet kellős közepén sosem szerencsés fontos beosztottakat meneszteni; az ilyesmi a hatalom gyengeségére, megosztottságára utalhat - ezért sem merül fel jelen helyzetben Kásler félreállítása sem, még ha a humánminiszter olykor többet árt is az ügynek, mint használ. 

Mindent beterítő kommunikáció

A politikai kommunikáció területén mindeközben hasonlóan agresszív, de sokkal szofisztikáltabb és precízebb munka folyik. Egy gazdasági és egészségügyi krízis elhárításához nem feltétlenül, ehhez viszont egészen biztosan ért a Fidesz. Úgyhogy inkább ezzel foglalkoznak. 

A védekezést a kormány kezdettől rendvédelmi kérdésként kezeli; az operatív törzs és a rendőrség munkáját Pintér Sándor és a belügy koordinálja. Az egészségügyi irányításnak alig van hangsúlya a kommunikációban; Káslert félretették, Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár szinte szót sem kap. Ez összefügghet azzal, hogy az egészségügy infrastrukturális-logisztikai ellenőrzését a miniszterelnök maga vette kézbe.  

Orbán személye, ha lehet, még inkább kiemelkedik a fősodorból, mint az elmúlt tíz évben bármikor. A miniszterelnöki Facebook-oldal egyszerre működik propagandacsatornaként és kormányhíradóként. Olyan szinten központosult a kommunikáció, hogy 

még a kormánymédiának sem igen jut eredeti tartalom, többnyire loholnak a miniszterelnöki stáb nyomában.Orbán Facebook-oldalán sorozatszerűen egymásba fűződő minivideókon lehet követni a kórházról kórházra járó, a védekezést hajnaltól késő estig személyesen irányító ás ellenőrző miniszterelnököt, aki időnként fontos információkat is itt oszt meg a nyilvánossággal. (200 ezer új lájkolót gyűjtött az oldal a válság kezdete óta.) 

Hogy Orbán mikor, melyik kórházat fésüli át, mit jelent be, azt a legszűkebben vett stábon - Nagy János kabinetfőnökön, Kaminski Fanny Facebook-felelősön, Gulyás Gergelyen és a kabinet néhány tagján - kívül szinte senki nem tudja előre; még az MTI fotósai sincsenek jelen.  

Így aztán a tágabban vett nyilvánosság is csak követi az eseményeket. Azt például, hogy a kormány mikorra várja az ország életét hetek óta bénító járvány tetőzését, Orbán az ajkai Magyar Imre Kórház igazgatójával, Nagy Zoltánnal történt négyszemközti beszélgetésen ejtette el - szinte mellékesen: 

A járvány kezdete óta Orbán egyre sűrűbben beszél egyes szám első személyben: „Bízzanak bennem!” „Aláírtam.” „Úgy számolok.” Van, hogy beszámol saját egészségi állapotáról is: „Jobban vagyok, mint érdemlem.” Személyes kihívásként tekint a válság kezelésére, és a védekezés megszervezésére. 

Jóval a kormányfő mögött, de a kommunikátorok jól láthatóan felhozták Szijjártó Péter külügyminisztert, portyázásfelügyelőt is a második vonalba. Az ő szerepe az árubeszerzőé. Szijjártó szó szerint milliószámra intéz felszerelést naponta: vasárnap hozatott 1,4 millió maszkot Kínából; hétfőn 5,3 milliót, szerdán 10 milliót, szombaton megint 6 milliót, és gumikesztyűkkel és izolációs köpenyekkel is el leszünk látva jó darabig. A Wizzair gépek libasorban jönnek egymás után Kínából. Élő ember ennyi maszkot még nem hordott össze, mint Szijjártó, aki néhány hét alatt már összesen több mint 80 milliónál jár. 

Hogy kell-e maszk, ha igen, milyen, mennyi, kinek, eljutnak-e ezek a megfelelő helyre, és hogyan; ezek fel sem merülnek kérdésként - mindent elfed a betonon gördülő utasszállítók robusztus látványa, a tonnaszámnyi rakomány, a fürkészdiplomácia, és a hősies küzdelem az utolsó darab piacon elérhető maszkért is. 

A frontvonal országmentésével párhuzamosan több szinten zajlik a blame game. 

Muszáj a kormánynak megosztania a felelősséget, mert ha a recesszió megindul, minden bűnbakra szükség lesz. És ha valamihez ért a Fidesz, akkor a bűnbakképzéshez biztosan. Ezen a pályán a kormány végtelen kreatív tud lenni: emlékezzünk csak a járvány megjelenése idején folytatott kampányra az iráni diákok ellen, vagy arra, hogy a járvány kéz a kézben jár az illegális migrációval.  

Az első számú célpont a fővárosi önkormányzat és Karácsony Gergely. Szavak szintjén Orbán önkormányzati együttműködésről beszél - „...a főpolgármesterrel és a többi polgármesterrel is a lehető legszorosabb, bajtársiasabb együttműködésre törekszem” -, de a valóságban Budapestet ott fojtogatják, ahol érik: változtatási tilalomról szóló törvényt fogadtak el a fővárosi kormányzati beruházásokkal kapcsolatban, megfosztották az önkormányzatokat a parkolási bevételektől és a gépjárműadótól, a Pesti úti idősotthon ügyében pedig valósággal sorozzák az önkormányzatot, akár koholt vádak árán is. Mindeközben az önkormányzatoktól a kormány a védekezéshez szükséges alapvető információkat tart vissza. 

A 80 millióból, amit Magyarország kormánya az országba hozatott, 40 ezer sebészi maszkot bocsátottak a fővárosi önkormányzat rendelkezésére. Zajlik az álhírek és az újságírók elleni küzdelem is: az M1 esti híradója külön blokkot szentel azoknak az információknak, amik a közmédia univerzumában álhírnek minősülnek, a Századvég eközben fake news-adatbázist készített, és a kormánypárti véleményvezérek és Facebook-oldalak is kihegyezték magukat a kritikus újságírókra.  És könnyen lehet, hogy a kormányzati kommunikáció megpróbálkozik azzal is, hogy bevonja Brüsszelt (és „mögötte” Soros Györgyöt) is a felelősségvállalásba: az Origo hét elején már arról írt, hogy több ezer ember élete szárad a válságra lassan reagáló uniós bürokrácia lelkén, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ pedig másfél hónapig félrekezelte a válságot. 

A felhatalmazási törvény körül keletkezett nemzetközi felháborodást már igyekeznek ide becsatornázni a kormányzati kommunikátorok - Orbán szlogenje így szól: „ha segíteni nem akarnak, legalább ne akadályozzák a mentést”. (Ennek a narratívának mondjuk nem tett jót, hogy az unió 350 milliárdos válságkezelő támogatást szavazott meg a múlt héten Magyarországnak.)

A nagy kérdés az, hogy mikor érezteti hatását a gazdasági visszaesés, szabadul el a munkanélküliség, azaz ténylegesen mikor indulnak meg azok a bizonyos számok lefelé. 

A legoptimistábbak sem gondolják, hogy ha egy év múlva vissza is kapaszkodik a gazdaság oda, ahol év elején járt - ahogy az Orbán reményei közt szerepel - azt ne érezné meg a kormánypártok népszerűsége. Ezért is hallani továbbra is spekulációkat arról, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet elvonulásával - ha, és mielőtt drasztikusabb gazdasági beavatkozásokra lenne szükség - a Fidesz akár előrehozott választások kiírását is megkockáztathatja. Ami igen fájdalmas pillanatban érintené a forrásaitól megfosztott, a nyilvánosságot csak korlátoltan elérni képes ellenzéket, és idő se lenne, hogy megszervezzenek egy sikerhez szükségesnek látszó politikai összefogást. Mindez persze inkább csak feltételezés, amelynek realitása nagyban múlhat azon, mennyire mélyül el az egészségügyi válság, hogyan reagál a következő hónapok eseményeire a gazdaság, és főleg, hogy mindez mennyire tépázza meg a kormánypártok szavazótáborát.