Finkelstein meghalt, de örökre megváltoztatta a magyar politikát

Orbán legnagyobb hatású tanácsadója, Arthur J. Finkelstein.

2008-ban, amikor Orbán Viktor elkezdett dolgozni Arthur J. Finkelsteinnel, a Fidesz elnöke már elég rutinos politikusnak számított. Túl volt már nagy pofonokon (1994, 2002, 2006), egy nagy győzelmen (1998) és néhány év alatt visszaszerezte (megtartotta) az irányítást pártja felett is. Finkelstein a nagy Fidesz-sikerrel zárult „szociális népszavazás” előtt került kapcsolatba Orbánnal. Együtt minden választást megnyertek, köztük két országgyűlésit kétharmaddal. A jövő évi lesz az első választás és kampány az elmúlt 10 évben, amiben már nem tud segíteni. Arthur J. Finkelstein pénteken, hosszú betegség után hunyt el manhattani otthonában. 

Finkelstein jelentősen formálta a Fidesz és elnöke politikáját és főként a módszereit. Társával, George E. Birnbaummal, Benjamin Netanyahu egykori kabinetfőnökével korábban hiányzó, professzionális szemléletet honosított meg a kampányok tervezése és kivitelezése során. Valószínűleg nélküle is nyert volna Orbán 2010-ben, és arra sem fogadnánk, hogy halála után meggyengül, szemlélete viszont végérvényesen beépült a Fideszbe és azon keresztül a magyar politika mindennapjaiba.

Az amerikai politika legmocskosabb korszakában tanult

Finki, ahogy a Fidesz köreiben hívták, a 2008-as kampány közben csatlakozott, a jövő IGEN-nel kezdődik szlogenről már állítólag kikérték a véleményét. Orbán főtanácsadóját 2003 óta Habony Árpádnak hívták, de ő elsősorban a pártelnök megszólalásait, megjelenését koordinálta, stratégiaalkotásban nem jeleskedett. Az elbaltázott Rosszabbul élünk kampányon el is ment a 2006-os választás, nem ártott némi segítség.

Így jött képbe a Finkelstein és társa, a közvéleménykutató George E. Birnbaum, akik már évek óta dolgoztak a térségben. Többek közt a cseh konzervatív Mirek Topolánek 2006-os megválasztása, előtte a román konzervatív-liberális Călin Popescu-Tăriceanu 2004-es győzelme is a nevéhez fűződik, de dolgozott az egykori osztrák szocdem kancellár Alfred Gusenbauer, a bolgár Szergej Sztanisev, a cseh Petr Necas és a szerb elnök Borisz Tadics stábjában is. Finkelstein évtizedek óta ismert figurának számított az izraeli politikában is: szerepe volt a Likud jobbra tolódásában, Netanyahu barátjaként és mentoraként tiszteli, mióta 1996-ban segítségével meg tudta verni Simon Péreszt. 

Orbán már 2008-ban is nagyon megválogatta, kitől kér tanácsot vagy kivel beszél egyáltalán politikáról. Az akkori századvégesek szerint Finkelstein mély benyomást gyakorolt a Fidesz elnökére, aki végre úgy érezte, hogy végre komoly kaliberrel, nemzetközi szintű politikai szakértővel dolgozhat, olyannal, aki nála is nagyobb tapasztalatokkal bír. A térségben 2003 óta rendszeresen dolgozó Finkelstein-Birnbaum páros a Habony által felügyelt Századvég Alapítványon keresztül szerződött Orbánékkal. Birnbaum cége, a GEB International máig büszkén hirdeti honlapján, hogy hozzájárult a Fidesz népszavazási sikereihez és 2010-es kétharmados diadalához. 

Finkelstein és George E. Birnbaum magyarországi sikereikkel is népszerűsítik magukat a piacon.

Finkelstein kalandos karrierje New Yorkból indul. Zsidó származású brooklyini taxis fiaként született 1945-ben, matematikusnak tanult a Queens College-ban és a Columbia egyetemen. Meghatározó volt számára a találkozás Ayn Rand, orosz származású írónővel, a neokonzervatívokra nagy hatással lévő objektivizmus, a libertariánus filozófia megalkotójával, akivel később közös rádióműsort vezethetett a Columbián. Craig Shirley, Ronald Reagan életrajzírója szerint haláláig hithű libertariánus volt. 

A matematikusnak, statisztikusnak készülő Finkelstein első nagy politikai tapasztalata Richard Nixon, azaz Tricky Dick 1968-as kampánya volt. Nixon főtanácsadója, John Ehrlichman hivatala elhagyása után nyíltan beszélt arról, hogy már a kampányban azon dolgoztak, hogy ellenérzéseket keltsenek a háborúellenes balosokkal és a feketékkel szemben. A fő üzenet elég egyszerű volt: a hippik füvet szívnak, a feketék meg heroinoznak. 

„Ezzel teljesen összezavartuk őket. Letartóztattuk a vezetőiket, feloszlattuk a gyűléseiket, becsméreltük őket a hírekben estéről estére. Hogy tudtuk-e, hogy hazudunk a drogokról? Persze hogy tudtuk.”

Ezek voltak a háború utáni amerikai politika legmocskosabb évei, ekkor tanulta ki a szakmát Finkelstein. Nixon 1972-es újraválasztási kampányában már pollsterként dolgozott, azaz közvéleménykutatások eredményeit elemezte, és segített célzott üzeneteket eljuttatni a választókhoz. 

A Republikánus Pártban azzal csinálta meg magát, hogy 1976-ban kőkemény konzervatív kampánnyal visszarántotta a szakadék szélére sodródott Ronald Reagan karrierjét, és öt vesztes előválasztás után kis híján megfordította a meccset a másik republikánus elnökjelölttel, a Nixon-utód Gerald Forddal szemben. Merőben új módszer volt akkoriban, hogy

minden lehetséges nyílt forrást felhasználva, door-to-door eszközöket is bevetve adatbázisokat építettek, és szinte név szerint ismerték a választókörzetek lakóit.

1976-ban a demokrata Jimmy Carter végül győzött, de 1979-ben már Finkelstein vezethette a Reagan-kampány kutatócsapatát, és 1980-ben nem csak az előválasztást élték túl, de agyon is verték Cartert és a demokratákat. 

Módszereit a hírhedt rasszista és homofób észak-karolinai szenátor, Jesse Helms mellett fejlesztette tökéletesre, vele 1972 óta dolgozott, egészen a szenátor 2003-as visszavonulásáig. A szakirodalom legtöbbet Helms 1990-es kampányával foglalkozik. Finkelstein elsősorban mindig is statisztikus volt, a számokban hitt, azok pedig a 80-as végén azt mutatták, hogy az észak-karolinaiak leginkább a munkahelyük elveszítésétől tartanak. A Helms-kampány ezért teljes erővel ment neki Ted Kennedy kormányzó pozitív diszkriminációs törvénycsomagjának. A nem túl burkoltan rasszista „Fehér kezek” címen ismert reklám erre a kérdésre fókuszálta a kampányt, és sima győzelmet hozott:

Finkelstein a '90-es években szinte összes ügyfele – köztük New York állam magyar származású kormányzója, George Pataki – kommunikációjával a jellemzően fehér középosztály egzisztenciális félelmeit és a liberálisokat vette célba, és szinte mindig nyert. Noha később a Boston Magazine megírta, hogy melegházasságot kötött párjával Massachussetsben, nem jelentett számára megrázkódtatást, hogy Helms homofób kiszólásaival tarkított kampányait irányítsa, sőt, zsidó származása dacára antiszemita kártyákkal is játszott, amikor a republikánus Carroll Campbell Jr. 1996-os alelnök-jelöltségén dolgozott a demokrata Max Heller ellenében. 

Szerepe a republikánusokat is megosztotta, de az eredményei önmagukért beszéltek. A fenti példák miatt a demokraták körében sokan álszentnek és árulónak tartották, pedig

Finkelstein sikerei inkább a meggyőződésektől mentes, kutatásokra és adatelemzésre épülő politika diadalai voltak.  

Pragmatikus és sok tekintetben cinikus felfogását, ahogy az szinte egyetlen (2011-ben, Csehországban rögzített) nyilvános előadásából is kiderül, arra alapozta, hogy a választópolgárok alapvetően nem racionális, hanem ösztönös-érzelmi alapon hozzák politikai döntéseiket, 

a politikus dolga pedig nem más, mint valahogy túljárni az eszükön. 

„Mondj előbb igazat, hogy aztán elhigyjék, ha kamuzol” – szólt egyik tételmondata, utalva arra, hogy a választó bizalmának elnyerésére kulcskérdés.

Finkelstein szerint a választók mindenek előtt fizikai, egzisztenciális biztonságot keresnek az üzenetek mögött, erre épül rá a politikai és egyéb közösséghez való tartozás igénye, és ez a globalizmus előretörésével egyre inkább csak így lesz. Mindez hozza magával az identitáspolitikák, a nacionalizmus és a protekcionizmus reneszánszát. Végeredményben közel 50 éves pályafutása alatt Finkelstein oda lyukadt ki, ahova az autoriter-nacionalista vezetők szoktak: 

„Ha arról beszélsz, hogy ebben a hét pontban akarom megreformálni a nyugdíjrendszert, soha nem fogsz nyerni, viszont ha azzal kampányolsz, hogy ezt vagy azt a csoportot kidobod az országból, inkább lehet esélyed.”

Professzionalizálta a Fideszt

Finkelsteinnek Orbán Viktorral különösen szoros kapcsolata alakult ki. A miniszterelnök stábja sokáig tagadta a kapcsolatot, amit 2015-ben végül maga Orbán ismert el az RTL Klubnak. Amíg a térségben a kandidánsok többsége csak egy-egy kampány erejéig alkalmazta, a „negatív kampányok keresztapja” a 2008-as népszavazás óta minden választáson dolgozott a Fidesznek, és korábban soha nem látott sikereket szállított a pártnak (két kétharmados győzelem, plusz a szintén nagy fölénnyel nyert önkormányzati választások). 

Működő munkakapcsolatuk alapját hasonló politikaszemléletük adta. Amikor a meleg Finkelstein a homofób Helms oldalán dolgozott, Orbán Viktor éppen jobboldali-konzervatív pártot faragott az addig liberális Fideszből. Egyikük sem meggyőződésből cselekedett, 

az ideológiákra mindketten pragmatikusan, hatalmi eszközként tekintettek. 

A „cost-benefit” logika, a politikai kockázatok minimalizálása korábban is jellemezte Orbán politikáját, de Finkelstein mellett ez a megközelítés egyeduralkodóvá vált: elmaradtak az „idegenbeli” Orbán-interjúk, miniszterelnöki viták; a kormányfő csak hermetikusan védett környezetben nyilatkozik, kerül minden lehetőséget, amiben improvizációra kényszerülhetne. A Parlamentben az azonnali kérdések órájára pedig részletes taktikával készül. 

Finkelstein legnagyobb érdemének a Fideszben a professzionalizált kampányokat tartják. Egyetlen nyilvános előadásában a kampányguru arról is beszélt, hogy a legfontosabb egy kampány esetében az idő. Sosincs túl korán elkezdeni. 

„Az idő a legfontosabb és a leginkább alábecsült erőforrás a politikában”

- mondta, mert nagyon sok időbe telhet előteremteni a kampány anyagi erőforrásait, kiépíteni a közvetlen választói kapcsolatokat, és megformálni a megfelelő imázst. 

A Fidesz kormányzása 2010 óta folyamatos kampány. A közbeszéd és a politikai agenda minden momentumát uralják. Minden olyan politikai témát, amelyre fogékony a közönség, azonnal nagyszabású kampánnyal tolnak meg: nemzeti és szociális konzultációk, plakátkampányok követik egymást: eredménykampányok (Magyarország jobban teljesít, Magyarország erős és büszke európai ország) és negatív kampányok (Együtt tették tönkre az országot!, Állítsuk meg Brüsszelt!, Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!), azonos, jól felismerhető látványvilággal és rövid, könnyen megjegyezhető üzenetekkel. 

A kampányok nem csak uralják a közbeszédet, de segítettek megőrizni a kormánypárti szavazók identitását is, és a konzultációkon keresztül lehetőséget nyújtottak az adatbázisok folyamatos bővítésére és karbantartására. A Fidesz ma sokszor annyi információval rendelkezik saját szavazótáboráról, mint 2010 előtt.

Fotó: Szigetváry Zsolt

Finkelstein szemlélete elsősorban a kormánnyal 6 milliárdos bruttó tanácsadói szerződésben álló Századvég-csoport felfutásában mutatkozott meg: a kampányokat rendre több ezres mintán lefuttatott felmérések előzték és előzik meg, de kutatják a leghatékonyabban működő szókapcsolatokat is – többnyire a Századvéggel szorosan együttműködő Kód Közvélemény- és Piackutató segítségével. Az olyan, néha szinte keresetlennek tűnő tűnő kifejezéseket, mint a „csicskapárt”, „Brüsszel” (és nem EU), „felháborító” vagy „spekuláns” is tesztelik, mielőtt ráengedik a nyilvánosságra.   

A Kubatov-listákról (közelebbről: a 36500 „név szerint ismert” pécsi Fidesz-szavazóról) felvételek két évvel a Finkelstein-Birnbaum páros érkezése után, a 2010-es kampány hajrájában szivárogtak ki, de a következő években is több olyan eset előkerült, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a Fidesz precíz adatbázisokat épít a választói közönségről. 

Vannak arra utaló jelek, hogy Finkelstein nemcsak kampányokban vállalt szerepet, de hatása lehetett nagyobb horderejű politikai döntésekre is, illetve adhat-vehet bizonyos politikai ötleteket országok között: alig valamivel azután, hogy a magyar kormány kerítésépítésről döntött a szerb határon, Izrael bejelentette ugyanezt a jordániai oldalon. A Likud és a Fidesz bevándorlás- és Soros-ellenes politikája között is kísérteties a hasonlóság, és ezek a folyamatok nagyon hasonló forgatókönyv szerint zajlanak Izraelben, mint Magyarországon. Kísérteties a hasonlóság a magyar és izraeli civilellenes politika motívumai között is.

2015-ben Finkelstein Habony Árpáddal, a kormánykommunikáció irányítójával közösen céget alapított Londonban, és több közös ügyfelet szereztek. A horvát konzervatív HDZ, a macedón radikális Nikola Gruevski és jobboldali lberális szlovén Janez Janšá is ügyfeleik voltak. Úgy tűnt, hogy jelentősen tudnak terjeszkedni a balkáni térségben.

Finkelstein egyes forrásaink szerint 5-6 hetente, mások szerint inkább csak a forróbb kampányidőszakokban tűnt fel Magyarországon. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke a halálhírt követően az RTL-nek azt mondta, másfél éve tudtak arról, hogy Finkelstein nagyon beteg, az elmúlt hónapokban már nem tudott a párt segítségére lenni.