Pancser puccsisták a pácban, avagy a Maduro-meló

A történelem során sok fantaszta amatőr próbálkozott már puccsot végrehajtani távoli országokban, de május első hétvégéjén a kolumbiai-venezuelai határon sikerült a műfajban új csúcsot felállítani. Annyira amatőr és fantaszta talán még soha, senki sem volt, hogy napokkal azután próbáljon puccsolni, hogy a sajtó megírja, pont ilyesmin ügyködik. Jordan Goudreau most megcsinálta, és ezzel örökre beírta magát a történelem bizarr epizódjait gyűjtő aranykönyvbe.

A világ először május 3-án hallott arról, hogy valami kavarás van két dél-amerikai ország tengeri határánál. Ekkor jelentette be Venezuela, hogy lelőttek egy motorcsónaknyi fegyverest, akik meg akarták dönteni a kormányt. Egészen pontosan nyolc „terrorista zsoldossal” végeztek, két társukat pedig őrizetbe vették.

„A Kolumbiából érkezett terroristák csoportja a tenger felől akart inváziót végrehajtani, merényleteket elkövetni és a forradalmi kormányzat tagjait meggyilkolni” - közölte Néstor Reverol belügyminiszter. A venezuelai diktátor, Nicolas Maduro kormánya pedig azonnal azt állította, hogy az ártalmatlanná tett fegyvereseket az amerikaiak küldték. Ez még magában nem lett volna hír, hiszen a Maduro-rezsim rendszeresen vádolja ilyesmivel Amerikát, másnap azonban a venezuelaiak ismét lekapcsoltak egy Kolumbia felől érkező motorcsónakot, amelynek fegyveres utasai közt volt két amerikai állampolgár is.

Hamarosan felkerült az internetre egy videó, amin egy harmadik amerikai állampolgár, Jordan Goudreau arról beszélt, hogy a csónakokban az ő, illetve Silvercorp USA nevű cégének emberei utaztak. Az ilyen témákban mindig profi Bellingcat oknyomozó kollektíva gyorsan össze is rakta, hogy ki is ez a Goudreau és pontosan mit is csinált Dél-Amerikában. De ez csak a második érdekes májusi cikk volt Goudreau-ról a világsajtóban: május 1-én ugyanis az AP hírügynökség alapos és rendkívül szórakoztató cikkben számolt be arról, hogy az egykor Afganisztánban és Irakban is szolgált, ma már egy biztonsági céget vezető exkatona hogy, mit és kikkel kavar a venezuelai határ kolumbiai oldalán. Alig néhány órával azelőtt, hogy elkezdett volna kavarni a venezuelai oldalon.

Az AP és a Bellingcat cikkeiből tudjuk, hogy az egyébként kanadai születésű Goudreau amúgy szép karrierjének az amerikai hadseregben az vetett véget, hogy 2013-ban megvádolták 62 000 dollár lakhatási támogatás lenyúlásával. Ahogy sok egykori katona, leszerelése után Goudreau is a magánszektor felé vette az irányt, és 2018-ban megalapította a Silvercorp USA biztonságtechnikai céget, amely eleinte azzal hirdette magát, hogy meg tudja védeni a tanárokat az elszaporodó iskolai lövöldözésektől.

Goudreau és a Silvercorp később Donald Trump tömegrendezvényeit is biztosították, de, ahogy a Bellingcat hangsúlyozza, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egykori katonának magas rangú összeköttetései lettek volna. Goudreau és cége mindenféle munkákat elvállaltak, és a cég tulajdonosa így került először Venezuelával kapcsolatba, amikor 2019 februárjában azon a segélykoncerten dolgozott, amit a brit milliárdos, Richard Branson szervezett a határ kolumbiai oldalára.

Ennek a munkának köszönhetően Goudreau egyre közelebb került annak a venezuelai ellenzéknek a képviselőihez, amely éppen úgy érezte, hogy lehet esélye megdönteni Maduro gyűlölt rezsimjét. A Venezuelát Hugo Chávez vezető egykori buszsofőr rendszere addigra a drogmaffia, a szélsőbaloldali frázisok és a vadkapitalizmus különleges keveréke lett, ráadásul olyan gazdasági összeomlással, amire nem nagyon volt példa a világtörténelemben. Ebben a helyzetben, 2019 januárjában Juan Guaidó, a caracasi országgyűlés korábbi elnöke államelnöknek kiáltotta ki magát, és a következő hónapokban ebben a pozíciójában több mint 50 ország, köztük az amerikai kontinensen legfontosabb Washington is elismerte.

A Guaidó önbeiktatását követő hetekben Venezuela forrongott, aktivizálta magát az emigráns ellenzék, és sokáig úgy tűnt, hogy akár bukhat is a Maduro-rezsim. A venezuelai hadsereg nagy része azonban, sokak várakozásával ellentétben, kitartott Maduro mellett. Mivel egy kis mozgolódás után Washington végül nem szánta rá magát valódi katonai beavatkozásra, hiába van Venezuelának ma is két elnöke, az országban Maduro az úr.

A venezuelai emigránsok egy része azonban, kicsit a szovjet forradalom után nyugatra menekülő fehérekre emlékeztetve, nem adta fel, hanem egyre elkeseredettebb és vadabb terveket szövögetett. Ebbe a közegbe érkezett meg Goudreau, akinek legkomolyabb szövetségese egy Cliver Alcalá nevű, Kolumbiába dezertált egykori venezuelai vezérőrnagy lett.

Alcalá a venezuelai emigránsok közt kavaró gyanús alakok közt is az egyik leggyanúsabbnak számított. Az amerikaiak már 2011-ben meggyanúsították, hogy föld-levegő rakétákat adott el a kolumbiai FARC gerilláinak, 2020 márciusában pedig azzal vádolták meg, hogy Maduro és cinkosai mellett ő is részese volt annak a bűnbandának, amely évente 250 tonna kokaint csempészett be Amerikába. Alcalá ezek után inkább fel is adta magát, és ma New Yorkban van rács mögött, de ne szaladjunk ennyire előre.

Alcalá és Goudreau szövetségben az előbbi szállította volna az emberanyagot, az utóbbi a szakértelmet és a haditechnikát. A gond csak az volt, hogy Alcalá mindössze a venezuelai határhoz közeli kolumbiai sivatagban létesített táborokban tengődő maroknyi katonáját tudta felmutatni, akik az AP beszámolója szerint gyakorlatozáskor seprűnyelekkel helyettesítették a fegyvereket, és szinte éheztek. Ráadásul időközben Guaidóék minden kapcsolatot megszakítottak a nagyon sötét múltú Alcalával, aki így hátország nélkül maradt nagyívű terveivel.

Goudreau-t mindez nem riasztotta el, és néhány hozzá hasonló amerikai veteránnal elutazott felkészíteni Alcalá embereit. A tervezett puccsból azonban nem lett semmi, amikor 2020 márciusában a venezuelaiak elkaptak egy Kolumbiából átszökött harcost, a kolumbiaiak pedig lekapcsoltak egy kamiont, rakományában 150 000 dollár értékű vadonatúj fegyverekkel és haditechnikával.

Legkésőbb ekkortól kezdve már minden érdeklődő számára nyilvánvaló volt, hogy mit tervez néhány kolumbiai és venezuelai amerikai segédlettel a két ország határán, és az AP cikkéből május 1-én már az egész világ értesülhetett Goudreau viselt dolgairól. Az ő kedvét azonban már sem ez nem tudta elvenni az inváziótól, sem az, hogy Alcalá időközben feladta magát a kolumbiai hatóságoknak.

Május 3-án egy egészen parodisztikus videó került fel az internetre, amiben Goudreau, és egy mellette álló, magát Javier Nieto Quinteroként azonosító venezuelai katona közölték a világgal, hogy embereik megindultak Caracas felé megdönteni a Maduro-rezsimet. Nagyjából ekkor lőtték szét a venezuelaiak a pancser puccsisták első csónakját, majd kapcsolták le a másikat, benne két amerikai állampolgárral. Luke Alexander Denman és Airan Berry mindketten egykor az amerikai hadsereg kötelékébe tartoztak.

Nem sokkal a puccskísérletnek is nehezen nevezhető akció után Donald Trump tagadta, hogy Amerikának bármi köze lett volna az incidenshez, és hadügyminisztere, Mark Esper is arról beszélt, hogy „az amerikai kormánynak semmi köze nem volt ahhoz, ami Venezuelában az utóbbi napokban történt”. Talán akkor is tagadnának, ha egyébként lett volna, de Goudreau amatőr akciója tényleg kicsit sem hasonlított azokra a latin-amerikai fegyveres beavatkozásokra, amiket az utóbbi évtizedekben tényleg Washingtonból szerveztek vagy támogattak.

Goudreau már az akció előtt sem tűnt teljesen épeszűnek, de erre még rátett azzal az interjúval, amit már a lebukás után adott Kolumbiából egy venezuelai újságírónőnek. Amikor az arról kérdezte, hogy emberei miért csónakkal próbáltak Venezuelába jutni ahelyett, hogy átszöktek volna a szárazföldi határon, Goudreau a gaugamélai csatáról kezdett beszélni, és hogy abban Nagy Sándor a túlerővel szemben az ellenség szívét támadta, azért tudott győzni.

Az AP május 1-i cikkében Diosdado Cabello, akit sokan Venezuela második emberének tartanak, arról beszélt, hogy már hónapokkal korábban beépültek Goudreau és Alcalá összeesküvésébe, és mindent tudtak róla. „Annyira beépültünk, hogy volt olyan találkozójuk, ahol mi álltuk a cehhet” – mondta az a Cabello, akinek a kormányának kifejezetten jól jött, hogy végre nem csak riogattak az amerikai megszállókkal, hanem fel is tudtak valakit mutatni. Még ha csak néhány teljesen fogalmatlan és esélytelen amerikai kalandort is, de legalább valakit.