• A genderre és a migrációra hivatkozva utasította el a kormány az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, ami a nők elleni erőszak ellen lépett volna fel.
• Az Isztambuli Egyezmény szövegében nincs szó genderideológiáról, egyetlen fogalommagyarázó bekezdés van benne arról, hogy mi az a társadalmi nem.
• Az egyezmény azt sem mondja ki, hogy minden nőnemű menekült menedékjogot kaphat az országban.
• Azok viszont igen, akik családi erőszak elől menekülnek.
• A nőjogi szervezetek szerint koholt vádak érték az Isztambuli Egyezményt.

Kedden a parlament megszavazta, hogy az Isztambuli Egyezményt ne lehessen törvénybe iktatni Magyarországon. Az egyezményt - amit még 2014-ben írt alá a Fidesz kormány, de azóta sem ratifikált vagyis iktatott törvénybe - két fő vád miatt söpörték most le az asztalról.

A vádakat KDNP frakcióvezetője, Nacsa Lőrinc fogalmazta meg, aki szerint az egyezmény bevezetné a romboló genderszemléletet, és nemi alapon adna menedékjogot a bevándorlóknak. Hollik István, a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója ezt még leleményesebben fogalmazta meg, szerinte az Isztambuli egyezmény „a liberálisok és a genderisták trójai falova”. 

De mire is alapozzák ezeket a vádakat? Pontosan mit tartalmaz az Isztambuli Egyezmény szövege, amire hat évvel az aláírása után ennyire felfigyelt a kormány?

Mi az Isztambuli Egyezmény?

Az Isztambuli Egyezményt az Európa Tanács kezdeményezte, hogy felszámolja a nők ellen irányuló erőszak minden formáját, és hogy az egyezményt aláíró és ratifikáló országok jogszabályi szinten lépjenek fel a nők elleni erőszakkal szemben.

Az egyezmény fő célkitűzései között szerepel: 

• a nők védelme az erőszak minden formájával szemben, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése;
• hozzájárulás a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséhez, továbbá a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőség elősegítése, a nők helyzetének megerősítése révén is;
• átfogó keret, szakpolitikák és intézkedések megtervezése a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak minden áldozatának védelme és segítése érdekében;
• nemzetközi együttműködés elősegítése a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megszüntetése céljából;
• az érintett szervezetek és a bűnüldöző hatóságok támogatása és segítése azért, hogy hatékonyan együttműködjenek a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megszüntetésére irányuló integrált megközelítés elfogadásában.

Ezt az egyezményt 2014-ben Magyarország is aláírta, ami csak annyit jelentett, hogy az aláíró fél nem hozhat olyan jogszabályokat, ami az egyezmény szemléletével ellentétes. A ratifikálással viszont kifejezetten bele kellett volna építeni a jogszabályokba az egyezményben megfogalmazottakat. Ennek teljesülését, vagyis az erőszak elleni küzdelem kézzel fogható bizonyítékait egy nemzetközi testület időnként ellenőrzött is volna.

Az akkori Jobbik, Dúró Dóra képviselő vezetésével volt az első nagy tiltakozó az egyezménnyel szemben. Azt kifogásolták, hogy az egyezmény nem említi az abortuszt mint a családon belüli erőszak legbrutálisabb formáját.

Azonban úgy tűnt, hogy a kormányon lévő Fidesz teszi a dolgát és hajlandó ratifikálni az egyezményt. Ennek érdekében még egy munkacsoportot is felállítottak és egy ratifikálási javaslat is elkészült a kormány részéről.

Aztán jött a fordulat. 2017-től a kormány elkezdte megfúrni az egyezményt, először gender- később pedig migrációs alapon.

Spronz Júlia, a PATENT Egyesület egyik tagja szerint ezek teljesen mondvacsinált kifogások. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy nincs politikai akarat arra, hogy megállítsák a nők elleni erőszakot, a kormány pedig csak szavak szintjén van a családon belüli erőszak ellen, és az Isztambuli Egyezmény lett volna az, ami mindezt áthelyezhette volna a gyakorlatba is. 

Antoni Rita, a Nőkért Egyesület tagja szerint nem igaz az, amit a KDNP állít, hogy a magyar jogrend már tartalmazza az Isztambuli Egyezmény gendertől és migrációtól független rendelkezéseit. Például nincsenek iskolai előadások az erőszak megelőzéséről, nincsenek képzések a hatóságok részére, nincs áldozatvédelem, és eljárás is csak akkor indítható, ha a sértett feljelentést tesz, ami ritkán fordul elő.

Antoni szerint az a legszomorúbb az Isztambuli Egyezmény elsöprésében, hogy a benne foglalt intézkedésekre éppen azoknak a nőknek - magyar anyáknak - lenne a legnagyobb szükségük, akik a lehető legtávolabb állnak mindattól, amit a kormány „genderideológiának” tulajdonít. Ő úgy látja, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nagyon gyakran nem a kormány által gyanúsnak titulált karrieristák, feministák, LMBTQ emberek csoportjaiból kerülnek ki,

hanem olyan kifejezetten konzervatív gondolkodású nők, akik be akarták tölteni a kormány által sokat emlegetett női princípiumot, de nem a saját hibájukból nem sikerült.

A genderisták falova

Az Isztambuli Egyezmény szövegében senki ne keressen hosszú bekezdéseket vagy oldalakat, ami a genderelméletet reklámozza, ugyanis mindössze egyetlen bekezdésben jelenik meg ez a szó, méghozzá a fogalommagyarázatnál. 

Így szól a szöveg:

„nem" [az eredeti szövegben: gender = társadalmi nem - a szerk.] : azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.”

Antoni Rita szerint a kifejezés azért került bele az egyezmény szövegébe, mert a családon belüli erőszak gyökere a nők és a férfiak közti társadalmi egyenlőtlenségekben, a nemek közti társadalmi hatalmi viszonyokban és nemi sztereotípiákban keresendő.

Mindössze ennyi található a társadalmi nemről az egyezmény szövegében, de akkor mi is a baja ezzel a kormánynak?

Spronz Júlia szerint a társadalmi nem szóhasználat azért vált az Isztambuli Egyezmény buktatójává, mert a magyar jogrendszerben ez a fogalom nem létezik a családon belüli erőszak kapcsán.Nemhogy a társadalmi nemeket nem veszik figyelembe a magyar jogszabályok, hanem a biológiait se, ugyanis szerintük az erőszaknak nincs neme, megtagadják az erőszak a nemi jellegét. Az Isztambuli Egyezmény szövege ezzel szemben azt mondja ki, hogy a családon belüli erőszak nem függetleníthető a társadalmi nemtől, vagyis attól, hogy egy társadalomban milyen szerepeket tulajdonítunk a nőknek és a férfiaknak. Egy társadalomban ugyanis, ahol nagyobb hatalmat tulajdonítanak a férfiaknak, a nőket pedig alárendelik nekik, sokkal nagyobb eséllyel fordul elő a nők bántalmazása is, ugyanis a hatalommal felruházott férfiak feljogosítva érzik magukat a nők elleni erőszakra. 

A Fidesz-KDNP elképzelése a nők szerepéről pontosan szembemegy az Isztambuli Egyezmény szövegével. Még ha a kormány nem is legitimálja a társadalmi nemi egyenlőtlenségeket, de címkéket ragasztanak a nőkre és férfiakra, például amikor azt mondják, hogy a nők legfőbb feladata a gyereknevelés. Ez tovább erősíti a társadalmi nemi alapú hatalmi különbségeket, amiből a nők elleni erőszak is gyökeredzik az Isztambuli Egyezményt szerint. 2017-től kezdve pedig a Fidesz-KDNP szisztematikusan támad genderkérdésben: például az egyetemek gendertudományi szak megszüntetésével.

Nemi alapon jönnének a migránsok

A kormány másik vádja, hogy az egyezmény szerint nemi alapon kellene menedékjogot adni a bevándorlóknak, ez pedig egy kiskaput jelentene a menedékkérőknek. De tényleg minden menekült bejöhetne az országba csak azért, mert nő? Egyáltalán nem, Spronz Júlia szerint ez demagógia. 

Az Isztambuli Egyezménynek van egy migrációról szóló rövid fejezete, aminek lényege, hogy:

„A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok az áldozatok, akiknek a tartózkodási státusza a házastárs vagy a belső jog által elismert partner tartózkodási státuszától függ, a házasság vagy a kapcsolat felbontása esetén különösen nehéz helyzetben, kérelmükre, a házasság vagy a kapcsolat időtartamától függetlenül, független tartózkodási engedélyt kapjanak.”

Spronz Júlia szerint ez egyáltalán nem azt mondja, hogy minden nőt be kell engedni, csak azért, mert nő. Mindössze annyit jelent, hogy az üldözés alapjául a családon belüli erőszakot is ismerjék el, ne csak a politikai, háborús üldöztetést. Magyarán azok is kaphassanak menedékjogot, akik nem a politika vagy háború miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják az országukat, hanem mert családon belüli erőszak áldozatai, akiket a bántalmazójuk továbbra is veszélyeztet.

Spronz szerint ez egy vakfoltja a nemzetközi menedékjogi eljárásnak, más országokban se vették bele a jogrendbe, pedig fontos elemének kellene lennie. Spronz úgy látja, hogy még ha a kormánynak problémái is vannak az egyezmény említett pontjaival, akkor sem kellett volna lesöpörni az egészet az asztalról, mert úgyis ratifikálhatták volna, hogy kijelentik, hogy bizonyos pontokat fenntartásokkal kezelnek. Szerinte az, hogy így sem ratifikáltak, mutatja a kormány hozzáállását a családon belüli erőszak gyakorlati megszüntetéséhez.