Októberben állt bíróság elé Giséle Pelicot, az a hetvenes éveiben járó francia nő, akit a férje egy évtizeden keresztül rendszeresen elkábított, majd az interneten megismert környékbeli férfiakat hívott fel magukhoz, hogy együtt erőszakolják meg a magatehetetlen asszonyt. Milyen nagy tanulságokat vonhatunk le a Pelicot-ügyből? Miben más a két ország a nőjogok terén? Mi az a beleegyezésre vonatkozó záradék? A Tyúkól vendégei a Patent Egyesület munkatársai.
Hiába hangoztatja a kormány, hogy fellép a nők elleni erőszak ellen, a számok mást mutatnak.
Pedig közel 2 órán át tartott a beszélgetés.
A nők elleni és a családon belüli erőszak megakadályozásáról szóló egyezményt korábban Varga Judit minősítette politikai hisztinek.
Ez egy újabb lépés az egyetemes ratifikálás felé, ami régi törekvés a szövetségben, és Magyarországnak is szól.
Az ENSZ nőjogi bizottsága többek között azt kéri a kormánytól, hogy vonja vissza a szívhangrendeletet.
Magyarország aláírta, de nem ratifikálta, és nem is készül erre.
A török kormány tavaly azzal indokolta, hogy kivonul az általa 2011-ben már aláírt egyezményből, hogy az bátorítja a homoszexualitást és fenyegeti a hagyományos családmodellt. Az elnöki rendeletet most a török államtanács is megerősítette.
Rohamrendőrök állították meg a meneteket.
Mindezt Helena Dalli egyenlőségért felelős uniós biztos jelentette be az Európai Parlament plenáris ülésén.
A nőgyilkosságok száma már így is nagyon magas, és félnek, hogy még rosszabb lesz a helyzet.
Nem indokolták a lépést.
A varsói kormány egy családvédelmi egyezményre cserélné az isztambuli egyezményt, de a lengyel ultrakonzervatívok ebben az abortuszra és az azonos neműek közti kapcsolatokra vonatkozó szabályokat is szigorítanák. A lengyel kormány közép-európai szövetségeseket keres a vállalkozásához.
Az országban évente még mindig több száz nőt gyilkol meg párja, rokona, vagy ismeretlen támadó.
Tovább lépegetnek a kilépés felé.