Írtam ma egy posztot a blogba arról, hogy a magyar kormány által nemzetpolitikai okokból többmillárd forinttal támogatott topolyai TSC csapatának első keretében egy azaz 1 drb játékos van, akinek magyar az anyanyelve. A posztban arról is szó esett, hogy a pénzből, amit elvileg a határon túli magyarok sportoltatására és közösségépítésére kaptak harmadosztályúként, két év alatt felépítettek egy 99 százalékban szerb és más balkáni játékosokból álló első osztályú csapatot. A bejegyzés megjelenése után levelet kaptam az újpesti szurkoló Szabó Balázstól, aki ezt írta:

"Látom írtál cikket a Topolyáról, és mivel én is (csak szurkolói fórumra), gondoltam nagyvonalúan megosztom veled. Szerintem alapvetően jó dolog, hogy elszakított területeken magyar futballt támogat a kormány, szerintem fontos közösségszervező erővel bír. A DAC szerintem egyértelműen sikersztori, a Sepsit is annak gondolom, és ez a TSC is ígéretes. A szurkolóik is nagyon normálisak, én emelem kalapom előttük - nem életbiztosítás kéthetente idegenbe utazniuk húsz fővel, mikrobusszal Belgrádba, Bukarestbe, Nyitrára... A jó magyar játékosokat, akadémiáról kikerülő fiatal tehetségeket az egész koncepcióból nyilván én magam is hiányolom."

Amire ezt válaszoltam:

"Reméltem, hogy a posztból lejön - eszerint nem teljesen jött le - hogy szerintem nem önmagában a határon túli magyar foci támogatásával van baj, az tökre rendben van, hanem azzal, ha abból a pénzből odakint csapatot vásárolnak össze nem magyarokból, helyett, hogy magyar gyerekeket fociztatnának. De te behoztál egy olyan szempontot, amit nem gondoltam végig ilyen mélységben. Miszerint az is közösségi élmény lehet magyaroknak, ha nem magyarok játszanak az általuk követett csapatban. Persze a beszámolódból az is kiderül, hogy itt igazi szubkulturális szórakozásra megy a magyar köpénz, hiszen te is azt írod, hogy a meccsre járó közönség "igen nagy része" nem magyar és ténylegesen a párszáz ultra az csak. De ettől még irtó érdekes a leírásod. Tényleg, ideadnád újraközlésre? Mert akkor betenném a blogba posztnak, hogy erről is lehessen eszmét cserélni."

Szabó Balázs - akiről közben megtudtam, hogy azonos azzal a Szabó Balázzsal, aki jobbikos önkormányzati képviselő Újpesten és akit első fokon elítéltek egy rasszista verekedésért, amiben tagadja a részvételét - azonnal ideadta, így akinek kedve van hozzá, az az én írásom után elolvashatja az övét is és így döntheti el, hogy szerinte jó dolog-e költségvetési pénzzel támogatni a TSC-t.

TSC-Zvezda beszámoló pesti szemszögből

Vasárnap leugrottunk Zentára a Topolya – Zvezda meccsre – és milyen jól tettük!!! Gyakorlatilag történelmet láttunk, mely most íródik a szemünk előtt – és úgy hívják, hogy TSC!

Budapestről mindössze két óra alatt ott lehet lenni Zentán, ha nincs fennakadás a határon. Mi Röszkénél taktikusan a kis közúti átkelőn léptünk át, majd onnan még fél óra a Tisza-parti Zenta. Délben már a város feltehetően legjobb éttermében ettük a plejskavicát. A teraszon megjelent két-három zvezdás társaság is mellettünk, de nem sok vizet zavartak, még csak nem is hangoskodtak, rólunk se nagyon vettek tudomást.

A meccs 16:30-kor kezdődött, mi pedig már jó korán, 3-kor ott voltunk a város széli stadionnál. Ami egy igazi, hamisítatlan falusi aréna: futópályával, két hosszanti, fedetlen lelátóval, ránézésre kb. olyan 3.000 ülőhellyel, egy nagyon pici fedett főtribünnel és néhány VIP hellyel, valamint egy újonnan épített, kb. 3-400 férőhelyes vendégszektorral. Utoljára 2018-ban, 50 millió forintból újították fel a létesítményt, beleértve a pálya melletti klubházat, öltözőt és a parkolót is.

Mindenáron szerettünk volna valamilyen szuvenírt szerezni, de nem jártunk sikerrel, egyszerűen nem árultak semmit sehol. Bánatunkban jó lett volna egy sört meginni, mielőtt bemegyünk, de sajnos az sem volt, így a cateringet se a stadionon belül, se azon kívül nem tudjuk értékelni, mert az nem volt…

A meccs kezdetére gyakorlatilag megtelt az egész stadion – vírus ide, vírus oda, mégis csak a Crvena Zvezda jött a városba: szó szerint foglalt volt minden álló és ülőhely, jegyet pedig már nem is árultak a helyszínen. A Blue Betyars busszal érkezett Topolyáról és rekord létszámban, közel kétszázan álltak egyben. Ezúttal a főlelátó végében vertek tanyát, kiegészülve másféltucat anyaországival, pár újpestivel, fradistával, kispestivel, szegedivel, kecskemétivel. Azt tudni kell, hogy a Blue Betyarsnak nem csak Topolyáról, hanem egész Délvidék különféle szegleteiből vannak tagjai, miután a TSC-t az egész délvidéki magyarság futballklubjának tekintik. A sok kis baráti társaság közül a temerini szekciójuk (Ultras Temerin) a legnagyobb létszámú és a legelszántabb – még saját drapijuk és egyenpólójuk is van.

Kezdéskor egy „HARCOLJATOK” feliratú nagyzászlót húztak ki, a meccs folyamán pedig végig lengtek a kék-fehér-fekete kiszászlók. Azt túlzás lenne állítani, hogy az évszázad szurkolását láttuk tőlük, de tagadhatatlan, hogy nagyon jó hangulat uralkodott a táborban; az előénekes, a dobos és a közvetlen mag pedig nagyon is jól tette a dolgát. Természetesen minden dalt magyarul nyomnak, szerbül egyáltalán nem szurkolnak, pedig a csapatban (sajnos – vagy inkább szerencsére?) szinte nincs is magyar.

A vendégszektor is csurig tele volt, de láthatóan nem a legerősebb brigádja jött a Delijének. Csoportdrapik nem, csak egy nagy kiírás került ki a kerítésre, amin az állt: „Június 20: a bajnoki cím és a születésnap ünneplése” – utalva arra, hogy a jövő heti utolsó fordulót követően ünneplik majd meg a klub 31. bajnoki címét és 75. születésnapját. Szurkolásuk hol jó, hol igen gyér volt – a hosszú ideig tartó kétgólos hátrányuk miatt inkább utóbbi. A második félidőben bemutattak egy lufis, konfettis, görögtüzes kombinációt és nagyjából ezzel ki is használták a vendégszektor nyújtotta lehetőségeket. Nagy magyargyűlölet nem volt a részükről, talán, ha kétszer elnyomtak egy-egy „Srbija-Srbija” rigmust, amire szórványos füttykoncert volt a válasz a betyárok részéről, de körülbelül ennyiben ki is merült a kötelező sovinizmus mindkét fél részéről.

Maga a mérkőzés kifejezetten élvezetes volt, különösen az első félidő. A Topolya már a legelején megszerezte a vezetést egy szép fejesből és egy megpattanó szabadrúgásnak köszönhetően a 18. percben – óriási meglepetésre – már 2:0-át mutatott az eredményjelző. Valószínűleg erre nem számított senki, így a találkozó innentől kezdve lényegében népünnepéllyé változott. Ugyan a hátralévő játékrészben egyre inkább a belgrádiak vették át az irányítást és több ziccert is kialakítottak, a félidőben kétgólos előnnyel mehetett az öltözőbe a TSC.

A második játékrészben – a várakozásnak megfelelően – végig a Zvezda nyomott, de csupán a szépítő gólig jutottak: a 78. percben 2:1-re módosult az állás. Ennek ellenére nem volt olyan átütő erő a belgrádi bajnokcsapat játékában, hogy megfordítsák a mérkőzést – és ebben valószínűleg közrejátszott az is, hogy számukra már tét nélküli volt a találkozó. A végén még próbálkoztak egy-egy kamu tizenegyes kiharcolásával, a játékvezető segített nekik a 6 perces hosszabbítással (amiből aztán 8 lett), de a végeredmény már nem változott: a TSC legyőzte a bajnok Crvena Zvezdát és ezzel megőrizte 2018 óta tartó hazai veretlenségét!

Ezzel a győzelemmel (és a Vojvodina aznapi vereségével) pedig a topolyaiak egy fordulóval a vége előtt feljöttek a dobogó 3. fokára, azaz a már biztos Európa Liga indulás mellett nagy esélyük van a bronzérem megszerzésére is – mindezt újoncként, mindezt magyarként, mindezt a szerb elsőosztályban! Le a kalappal!

Apropó magyarság. Többen azt kérdezik a TSC kapcsán, hogy vajon mennyire magyar és mennyire nem az? Mérlegre téve sok mindent, nagyjából így néz ki a képlet:

Nem magyar:

- szinte az összes játékos

- a hazai közönségnek egy igen nagy része

- a zene a stadionban (kivéve: Nélküled)

- nincsenek kint magyar zászlók – se a stadionban, se a táborban

Magyar:

- az elnök, a vezetőség és a szakmai stáb nagy része

- a csapat edzője (Szabó Zoltán)

- a főszponzor (MOL)

- a sajtófőnök (köszönjük az akkreditációt Huba Tölgyesi)

- a teljes Blue Betyars

- a szurkolás

Kétnyelvű:

- a klub honlapja

- a klub marketingje

- a klub kiadványai

- a hangosbemondó

És mindezek mellett ott van még a csapat középcsatára és legnagyobb sztárja, az újvidéki születésű, nagyapja révén részben magyar származású Szilágyi (Siladi) Vladimir, aki 16 idei góljával vezeti a szerb Super Liga góllövőlistáját és néhány héttel ezelőtt újságírói kérdésre azt nyilatkozta, hogy örülne a magyar válogatott meghívójának.

Ezek alapján döntse el mindenki, hogy elég magyar-e számára a TSC, de én azt gondolom, hogy a délvidéki magyar sportélettel a legjobb dolog, ami valaha történhetett, az a topolyai futballklub megmagyarázhatatlan és egészen káprázatos hadjárata ebben a szezonban. Nekünk, anyaországiaknak jó volt idén nézni hétfőnként a szerb gólösszefoglalókat, olvasni a Betyárok idegenbeli túráinak beszámolóit, vagy csak kapni minden hétvégén egymás után a TSC-gólokról szóló értesítőket az Eredmények.com applikációján keresztül. És jó volt végül élőben is látni ezt a történetet!

És ha már a Délvidék és a sport: a negyedmilliós délvidéki magyarságnak eddig nem volt semmilyen (csapat)sportága, ahol a magyarok magyarként összegyűlhettek és közösen érezhették jól magukat – magyarul. Rockkocsmák és nyári fesztiválok kivételével nem is tudom volt e olyan közösségi hely Délvidéken, ahol közösen élhették volna meg a magyarságukat a fiatalok, vagy egy olyan intézmény, mely mágnesként vonzotta volna az értelmes és nemzeti gondolkodású magyar fiatalokat. Hát most itt van!

És hogy megérdemel e ez a sztori egy négyezer férőhelyes stadiont Topolyán néhány milliárd forint magyar közpénzből?! Hát ezt mindenki ítélje meg a saját politikai szájíze szerint; szerintem egyébként igen – különösen akkor, ha ez egy hosszú távon is sikeres és életképes történet lesz – ahogy történt az Dunaszerdahelyen és minden jel szerint történik Sepsiszentgyörgyön is. Hajrá Kárpát-medencei magyar foci!

A betyárok lélekben már az európai turnéra készülnek és azt mondják, hogy bárhová elkísérik a csapatot a selejtezőkben. És hogy hol lesznek a hazai meccseik?! Jó kérdés, senki nem tudta még megmondani. Hát erre a zentai stadionra ránézve, nem valószínű, hogy ott. A topolyai új stadion csak jövőre lesz kész (jelenleg már félkész állapotban van), Szabadkán nincs megfelelő stadion, így kizárásos alapon marad Újvidék, de ott meg a Vojvodina is EL-induló. A legtöbben persze azt szeretnék, ha a vadonatúj szegedi stadionban lennének a meccsek, csak nem tudni, hogy ehhez mit szól a szerb futballvezetés és mit szól az UEFA. (Egyébként Újvidék is és Szeged is pont 70 km-re van Topolyától). Én személy szerint nagyon szeretném, ha Szegeden lenne a meccs, biztos, hogy rengeteg magyar lenne kint rajta.

Száz szónak is egy a vége: nagyon jó turné volt, nagyon jó élményekkel jöttünk haza, jó volt találkozni a Kék Betyárokkal – és jó lesz majd megint menni a következő szezonban, az Európa Ligában, no meg az új stadion avatójára! Bátran ajánlom mindenkinek, hogy a következő szezonban ugorjon ki egy Topolya meccsre - tulajdonképpen ez a beszámoló is ebből a célból született.

Hajrá TSC!