“Csantavéri születésű vagyok, a felnőtt játékosok közül egyedül nekem magyar az anyanyelvem, de nekem ez egyáltalán nem furcsa, korábban Szabadkán is hasonló volt a helyzet. Én futballozni jöttem ide, nem társalogni.”

Ezt Sinkovits Dávid a topolyai TSC focicsapatának játékosa nyilatkozta a Nemzeti Sport keddi cikkében.

A nyilatkozatban önmagában nincs semmi extra, akkor azonban egyből érdekesebbé válik, ha felidézzük, hogy az Orbán-kormány évek óta tol a határon túli magyar foci fejlesztése címén közpénzmilliárdokat abba a TSC-be, aminek ugyan egy helyi magyar vállalkozó, Zsemberi János a tulajdonosa, de ami a magyarországi közpénzt láthatólag nem nemzetpolitikai, hanem haszonelvű alapon költi el az első csapatára. Amennyiben olyan játékosokat fizet, aki jól fociznak, bármiféle nemzetiségi szempont nélkül.

Ez természetesen abszolúte normális viselkedés egy futballcsapat menedzsmentjétől, csakhogy nekik a magyar kormány - a hivatalos nyilatkozatok szintjén legalábbis - olyan alapon ad milliárdokat, hogy a helyi magyar közösség futballját fejlesszék. A dolog azért is feltűnő, mert a határon túli magyarságon belül az észak-bácskai Topolya kifejezetten szerencsés helyzetben van demográfiailag: a határtól 44 kilométerre fekvő 15 ezres kisváros lakóinak durván kétharmada magyar. De a közigazgatásilag Topolyához tartozó településekkel együtt nagyjából 33 ezres vonzáskörzet is megmaradt magyar többségűnek.

Ám erősen úgy néz ki, hogy a TSC-nek folyósított magyarországi támogatásokat - amiket a klub kap, de ha jól érteni a kormányzati kommunikációt, a fő célja az alájuk tartozó Délvidéki Sport Akadémia fejlesztése lenne - elég jelentős részben egy nemzetiségi szempontoktól mentes, minél sikeresebb elsőosztályú csapat finanszírozására fordíthatták az elmúlt években.

Hasonlóan egyébként az Orbán miniszterelnök és Mészáros Lőrinc személyes felügyelete alatt működő hazai Puskás Akadémiához, amelynél kezdetben deklarálták, hogy a cél a magyar fiatalok képzése és játéklehetőséghez juttatása a másodosztályban, nem kizárva persze, hogy ha beleerősödnek, akár NB1-esek is lehetnek. Hogy szinte azonnal változzon a koncepció és a Puskásból egy mindenáron az NB1-re törő, külföldiekkel és idősebb magyar játékosokkal telepakolt csapat legyen, amiben hosszabb időszakokon ketresztül szinte egyáltalán nem is játszottak magyar akadémisták.

A dolog azért feltűnő, mert a topolyai focicsapat sohasem volt erős, szerbiai szinten sem és jellemzően a harmadosztályban játszott, sőt hosszú évekre meg is szűnt. Még akkor is harmadosztályúak voltak, amikor Orbán Viktor miniszterelnök 2018.szeptember 27-én felavatta Topolyán a durván 3 milliárd forint magyar költségvetési támogatásból épült akadémiát. Ehhez képest nem egészen két évvel később már a szerb első osztályban játszanak, nem is akárhogyan: a te adódból is kipattintott csapat egy fordulóval a vége előtt a harmadik helyen áll, csak a két patinás belgrádi szerb nagycsapat, a Crvena Zvezda és a Partizan előzik meg, és ha sikerül a velük most azonos pontszámmal álló újvidéki Vojvodina előtt maradniuk, Európa Liga-selejtezőt játszhatnak.

A TSC ráadásul nemcsak a fent említett 3 milliárdos állami támogatást kapta Magyarországtól.

Egy 2019. december 27-ei kormányhatározat szerint 2020-ban a TSC 2,5 milliárd forint állami támogatást kap a magyar kormánytól, amivel a második legtámogatottabb határon túli magyar fociklub az idén 2,8 milliárdot kapó Csíkszereda után.

A Délvidéki Sport Akadémia 2016 végén 3 milliárd, 2017-ben pedig további 1,5 milliárd forint magyar költségvetési támogatást kapott, szintén a TSC-n keresztül.

Feltehetőleg ezen összegek egy részéből épülhet a durván négyezres új topolyai városi stadion, ami idén októberben készült volna el, de a járvány miatti csúszás miatt most már úgy kalkulálnak, hogy csak 2021/2022-es idény elején avatják fel, a csapat addig ideiglenes otthonában, Zentán játszik tovább.

Orbán Viktor az akadémia 2018-as avatáskor azt mondta, hogy Zsemberi János személyében találta meg azt a

„bátor, elszánt és nagy képzelőerejű társat, aki vállalta a magyar sporttámogatások eljuttatását és ésszerű felhasználását Szerbiába”.