Üresen maradtak a székek Trump kampánybeszédén
2020 június 22., 07:45
A rasszista tömegmészárlás, amiről száz évig nem beszéltek
1921. május 30-án történt valami egy liftben, és ez olyan súlyos eseményeket indított el, hogy azt az oklahomai Tulsa máig sem heverte ki. De az egész nemzet sem, hiszen még a legtöbb amerikai tankönyvben sem említik az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb rasszista tömeggyilkosságát, ami közel száz évvel a megtörténte után kezdte el felkelteni az USA lakosságának érdeklődését.
A déli államban található Tulsa egyik negyede, a Greenwood körzet az 1920-as évek legelején úgy volt ismert, mint a „fekete Wall Street”, és ez akkoriban nem pejoratív értelmű volt. Máig úgy tartják a helyiek, hogy az volt a kerület aranykora, fekete tulajdonosok vittek jól menő üzleteket, mozikat, gyógyszertárakat, fodrászatokat. A törvényi és karhatalmi eszközökkel is elnyomott feketék felvirágoztatták a városrészt, ami rendkívüli jelenség volt akkoriban még.
Csakhogy ez az időszak a Ku-Klux-Klannak is az aranykora volt. 1915-ben mutatták be az első történelmi filmeposzt, az Egy nemzet születését, ami egyben az első film volt, amit a Fehér Házban levetítettek az elnöknek, Woodrow Wilsonnak és a családjának. A film dicsőítette a KKK-t, és nagyban hozzájárult a mozgalom újjáéledéséhez. Ráadásul alig múlt el az 1919-es vörös nyár, amikor – mindenféle világháborús és gazdasági traumákra hivatkozva – USA-szerte több tucat államban fehér fajvédők feketéket öltek, akik több helyen válaszul fehéreket gyilkoltak.
A KKK Oklahomában különösen aktív volt, és csak egy szikra kellett az összecsapásokhoz. Ezt két tinédzsertől kapták meg 1921. május 30-án: a 19 éves fekete cipőpucolótól, Dick Rowlandtól és a 17 éves fehér liftes lánytól, Sarah Page-től. Sosem derült ki, pontosan mi történt, csak annyit tudni, hogy a fiú beszállt a liftbe, valami történt, a lány elkezdett sikítani, majd mindketten kirohantak a liftből. Másnap a fiút letartóztatták, és a bíróságra vitték, a helyi újság pedig azt írta, „fülön csíptek egy négert”, aki megtámadott egy fehér lányt. A lány egyébként nem akart vádat emelni.
Hamar elterjedt a pletyka, hogy a fiút meg akarják lincselni, és tényleg több száz fehér ember gyülekezett a bíróság előtt. Erre kb. 75 fekete férfi ment oda, hogy megvédje Rowlandet, többüknél fegyver is volt. A seriff megnyugtatta a feketéket, hogy ura a helyzetnek, majd amikor elindultak, az egyik fehér férfi el akarta venni egy fekete fegyverét, dulakodás lett belőle, egy lövés dörrent, majd – ahogy később a seriff a jelentésében írta – „elszabadult a pokol”. A tűzharcban 10 fehér és 2 fekete férfi halt meg.
Ahogy ennek híre ment, zavargások törtek ki, fehérek tömegei lepték el a Greenwood körzetet, feketéket öltek, fosztogattak, és gyújtogattak, egész másnap délig, amikor a Nemzeti Gárda oklahomai tagjai bevonultak, és szükségállapotot hirdettek ki. 35 háztömb égett le és több mint 1200 otthon vált rommá, kb. 10 ezer fekete vált hajléktalanná, a következő hónapokban több ezren sátorvárosban laktak. Szemtanúk szerint még több mint egy tucat magánrepülőről is lőttek a feketékre, illetve dobtak bombákat is a házaikra, de erre később senki sem talált konkrét bizonyítékot.
Sok túlélő távozott Tulsából, míg a fekete és fehér lakosok, akik a városban maradtak, évtizedekig hallgattak a terrorról, az erőszakról és a veszteségekről. Nem is lehet tudni, hogy pontosan mennyien haltak meg. Az újságok eredetileg csak néhány fehér áldozatról írtak, aztán azt írták, főleg feketék haltak meg, kb. 30-100 ember, de ma már úgy számolnak, hogy majdnem 300 áldozata is lehetett a pogromnak. Sok feketét letartóztattak, de fehéreket nem, és az események után egyáltalán nem számoltattak el senkit.
A mészárlásról helyi, állami és nemzeti szinten is nagyon sokáig hallgattak. A városi levéltárból például eltűnt az újságból az a cikk, ami az egész láncreakciót elindította. A fotók, amik a zavargásokról készültek, később fontos történelmi dokumentumokká váltak, de 1921-ben még fehér fajvédők küldözgették egymásnak szuvenírként.
Mai értéken kb. 200 millió dollárnyi tulajdon ment tönkre, amit sosem állítottak helyre, és senkit sem kompenzáltak érte. A bíróságok úgy döntöttek, a város nem tartozik pénzügyi felelősséggel azért, amit a csőcselék tett. A biztosítótársaságok pedig olyan záradékokkal kerülték ki a kártalanítást, amik a zavargásokra hivatkozva mentesítették őket a fizetés alól. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 2005-ben úgy döntött, nem tárgyalja a tulsai mészárlás túlélőinek és leszármazottainak kártalanítását kérő ügyet, miután az alsóbb bíróságok megállapították, hogy az ügy elévült.
Greenwood idővel újjáépült, de olyan mély volt a hallgatás a történtekről, hogy a mai napig nem lehet tudni, hogy a halottakat hol temették el. Csak 1997-ben került a városi tanács elé a téma, akkor foglalkoztak először az áldozatokkal. 75 évvel az események után nagyon idős túlélők meséltek arról, ami akkor történt. Ők ma már nem élnek, de a videóra vett interjúk ma is sokat segítenek, például az ő elbeszéléseik és radarfelvételek alapján derítették ki, hogy három helyszínen anomáliák vannak a talajban, vélhetően ott temettek el áldozatokat.
Az akkori vizsgálat 2001-ben zárult, és kimondta, hogy a városvezetés összeesküdött a fehér csőcselékkel a fekete lakosok ellen. Úgy döntöttek, némi kártérítés is jár a túlélőknek, illetve be kell emelni a témát az oktatásba, illetve egy emlékparkot is kell létesíteni. A parkot 2010-ben avatták fel, a mészárlást pedig idén kezdték el hivatalosan is tanítani. Az új polgármester vezetésével pedig most DNS-mintákat fognak venni a három helyszínen talált maradványokból, és a következő években megpróbálják megtalálni az áldozatokat.
Hogy Tulsa egy évszázaddal később is milyen nehezen birkózik meg a múltjával, arról sokat elárul, hogy 2013-ban a belvárosi művészeti negyedben lévő Brady utcát, amit Wyatt Tate Brady egykori KKK-vezérről és városalapítóról neveztek el, csak hosszas vita után tudták átnevezni, akkor is csak M. B. Brady utcára Mathew Brady után, aki az amerikai polgárháború idején volt fotós, és semmi köze sem volt Tulsához.
Ahhoz, hogy újra felkapják a témát, három dolog kellett. Egyrészt a Watchmen című, képregényen alapuló tévésorozat egyik része, aminek a mészárlás az alapja. Másrészt George Floyd halála, ami miatt hatalmas tüntetések kezdődtek a feketék diszkriminációja és a rendőri erőszak ellen. Harmadrészt pedig az, hogy Donald Trump amerikai elnök hónapok után éppen Tulsában tartsa meg az első kampánygyűlését, amin sem Floydot, sem az 1921-es mészárlást nem említette.
Korábban volt olyan, akinek a filmötletét elutasította a stúdió, mondván, nem annyira érdekes vagy problémás a téma, most viszont négy dokumentumfilmes projekt is készül a tulsai mészárlásról. (Vox, Hollywood Reporter, Harvard Gazette)