„A lélegeztetőgépekkel kapcsolatban már mindent elmondtunk” - kezdte a válaszát a Külügyminisztérium Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) írásos képviselői kérdésére. Majd rögtön a következő mondatban előálltak mégis egy vadonatúj és meghökkentő válasszal arról, hogy miért került 16 ezer Kínából vett lélegeztető 300 milliárd forintba:

„Az árral kapcsolatban tájékoztatom Tisztelt Képviselő Asszonyt, hogy ebben az esetben szokatlan, de logikus módon a mennyiség nem árcsökkentő, hanem árnövelő hatással bírt. Ez egészen egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy ha valaki többet akart venni, akkor többet kellett fizetnie.”

Lehetett volna amúgy kevesebbet is rendelni, mert a magyar szakértők szerint a lehető legrosszabb esetben is maximum 8000 lélegeztetőre lett volna szüksége a magyar egészségügynek a koronavírusos betegek ellátásához. (A gyakorlatban szerencsére az első hullámban egyszerre csak 80 gépre volt szükség.) Ezt a 8000-es legeslegfelső limetet a külügy nem bízta a véletlenre, és inkább rendelt 16 ezer darabot, hogy rendben és biztosan leszállítsák a kínaiak a szükséges mennyiséget. Végül megérkezett mind a 16 ezer, 300 milliárd forintért.

Közben kiderült, hogy a magyar Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) is rendelt 2481 darab lélegeztetőt, csakhogy feleannyi átlagáron, mint a külügy. Innen nézve valóban hibátlan a külügy közgazdasági alaptéziseket cáfoló logikája, hogy a mennyiség emelkedésével nő az ár. Az ÁEEK által beszerzett lélegeztetők átlagára 10,8 millió forint volt, a Külügyminisztérium által vásárolt 6,5-szer annyi lélegeztetőt majdnem a duplájáért (19,8 milliós átlagáron) sikerült megvenni.

Szlovéniában azért indult nyomozás korrupció gyanja miatt, mert túlságosan drágának tartották a lélegeztetőgépeket. Az ottani átlagár a magyar külügyes vásárlásnak a fele volt, de kétségtelenül kisebb mennyiségben vettek eszközöket, mint mi, vagyis itt is megáll a külgazdasági logika.

A külügy a válaszát szokás szerint azzal zárta, hogy az emberélet nem múlhat pénzen, a baloldal pedig a valódi védekezés helyett csak kamuvideókat gyártott és álhírt terjesztett. Bangóné megelőlegezte ezt azzal a kérdésben, hogy szerinte sem múlhat az emberélet pénzen és mindent meg kell tenni az emberek védelme érdekében, bár a 300 milliárd a magyar egészségügy finanszírozásának jelenlegi helyzetét tekintve rendkívül magas összeg. Érthetetlennek nevezte azt is, hogyan lehetséges, hogy a külügy az ÁEEK-es beszerzés duplájáért vett lélegeztetőket.

Bangóné azzal vezette fel a kérdéseit, hogy „bizonyára Miniszter Úr is egyetért velem abban, hogy a Kormányzati gépbeszerzést kritizáló hangok elnémulnának és a magyar társadalom biztonságérzete is nőne, ha a Kormány jelen kérdéssel érintett döntésének szakmai hátterét ismernénk”.

Ezeket a kérdéseket tette fel:

1. Pontosan milyen típusú és hány darab gépet vásárolt a Kormány abból a több, mint 300 milliárd forintból, amelyet Menczer Tamás államtitkár úr egy korábbi nyilatkozatában megjelölt?
2. Mennyi volt ezek egységára?
3. Milyen szempontok alapján választották ki azokat a cégeket, amelyektől a gépeket beszerezték?
4. A beszerzett gépek közül mennyi van jelenleg a raktárakban, mennyi került kihelyezésre magyarországi kórházakban és mennyi került ezekből külföldre?
5. Kérem továbbá Miniszter Úr szíves tájékoztatását arra vonatkozóan, hogy ezeket a 300 milliárd forintért beszerzett gépeket hol tárolják annak érdekében, hogy az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 98. § (1) bekezdésben foglalt jogommal élve saját magam és képviselőtársaim ezeket a gépeket saját szemünkkel is megtekinthessük.

A külügy ezekre a kérdésekre nem válaszolt Bangónénak.