Több ezer újszülött tűnhetett el szerb kórházakból, az állam mégsem sietett kideríteni, mi történt

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

Biljana Todic, egy szerb nő 2014 áprilisában szülte meg fiú gyermekét az egyik szerb kórházban. A gyereknek nyoma veszett, a kórház állítása szerint meghalt. Az anya elmondása szerint a fiú egészségesen, három kilogrammal jött világra, majd mindenféle adminisztráció nélkül elvitték a gyerekszobába, hogy az anya tudjon pihenni. Másnap reggel azonban amikor Biljana Todic felébredt, a személyzet azt mondta neki, hogy a gyereket éjszaka át kellett szállítani a belgrádi kórházba, mert váratlan komplikációk léptek fel. Az ápolók mutattak is egy fényképet az anyukának, hogy ezzel bizonyítsák a gyermek súlyos állapotát. „Amikor ránéztem a képekre, azonnal láttam, hogy ő nem az én gyerekem” - mondta az édesanya a DW-nek egy 2015-ben készített videós riportban

Az anya állítása szerint a képen szereplő gyerek sokkal nagyobb és idősebb volt, mint az ő babája. Todic szerette volna látni a csecsemő testét, de az orvosok azt mondták, hogy ez nem lehetséges, mert már elvitték hamvasztani. Mindössze egy halotti bizonyítványt kapott.

A szerb kórházakból több ezer (egyesek szerint 5-6000) újszülött tűnhetett el hasonló módon 1970 óta egészen napjainkig. A gyanú szerint az újszülött osztályról elvitt csecsemőket meddő szülőknek adták örökbe, sok esetben külföldre, az eredeti szülők pedig úgy tudták, hogy a gyerekük elhunyt a születés után.

Az egymást követő szerb kormányok azonban a 2000-es évek legeleje óta nem hajlandók kivizsgálni az ügyeket. Mostanra végre, július 21-én csaknem 20 évvel az első ügyek napvilágra kerülése után a szerb kormány felállított egy 15 tagú bizottságot, akiknek a feladata az ügyek kivizsgálása és az adatok gyűjtése. Ideáig viszont hosszú és rögös út vezetett, és valószínűleg még ez sem lesz elég ahhoz, hogy kiderüljön, kik felelnek a történtekért.

Meglepő volt látni, hogy egészséges csecsemők halnak meg

„Azt feltételezzük, hogy egy szervezett bűnbanda rabolhatta el a gyerekeket, ami együttműködik nemzetközi maffiákkal, például a spanyol maffiával is. Ezek a bandák ugyanazt a trükköt alkalmazzák a gyerekek elrablásánál: ugyanazt a képet mutatják a halott babákról a szülőknek. Azt gyanítjuk, hogy a nővéreknek fizettek azért, hogy kicsempésszék a babákat a kórházakból, a kórház adminisztrátorait pedig rávették, hogy az újszülöttek dokumentumait hamisítsák új születési dátummal és névvel. Ezután a maffia eladta a babákat olyan pároknak, akiknek nem lehetett gyerekük. Egy újszülött csecsemő ára 15-45 ezer euró is lehet, ezért legtöbbször külföldre kerültek, mivel a külföldiek engedhették meg maguknak” - mondta Vladimir Cicarevic, a Szerbiai Eltűnt Csecsemők Egyesületének elnöke a DW-nek.

A feltételezések szerint a legtöbb csecsemőt Németországba vitték, de Spanyolországba is sokan kerülhettek.

Az eltűnéses ügyekkel a 2000-es évek eleje óta van tele a szerb és a külföldi média, azonban úgy tűnik, hogy az egymást követő szerb kormányok eddig nem igazán akarták, hogy kiderüljön az igazság, mert a mai napig nincs érdemi nyomozás az eltűnt csecsemők kapcsán. 

Szerbia minden pontján előfordultak olyan esetek, amikor egy-két nappal, de néha csak néhány órával a születés után eltűntek a csecsemők gyanús körülmények között a szülészeti osztályról. A történetekben közös, hogy bár a kórházak állítása szerint az újszülöttek elhunytak, a szülők sosem láthatták a holttestet. Az eltűnések több érintettjével a török TRT World készített rövid dokumentumfilmet idén februárban.  

A dokumentumfilmben van egy történet egy szerb nőről, aki 1978-ban adott életet egy fiúnak, akivel a szülés utáni másnap közölték, hogy a gyereke halva született. Amikor a nő férje követelte, hogy szeretné látni a gyermek testét, akkor az orvos előbb megtagadta a kérést, majd rácsapta az ajtót. Egy másik nőnek pedig az állították, hogy azért nem láthatja a gyermeke testét, mert elvitték boncolásra, ám amikor kézhez kapta a boncolási jegyzőkönyvet, akkor egyetlen adat sem volt rajta kitöltve a gyerek nevét és a halálának napját leszámítva.

Olyan is előfordult, hogy az egyik apa az Egészségügyi Minisztériumnak írt egy levelet arról, hogy eltűnt a gyereke a kórházban, mire a minisztérium levelében azt válaszolta, hogy a gyereket a kórház elhamvasztotta, holott az adott kórháznak nem is volt krematóriuma.

Sasha Yankovic ügyvéd szerint valóban történtek gyanús esetek, amik a szülők kétségeit támasztják alá. Az például nem lehet véletlen, hogy mind a tíz hozzájuk jelentkező családnak ugyanaz az orvos írta alá a halotti bizonyítványt. 

A dokumentumfilmben sikerült egy ápolónőt is megszólaltatni, aki a belgrádi kórház szülészeti osztályán dolgozott, ahonnan a legtöbb csecsemő tűnt el.

„Meglepő volt látni, hogy az egészséges csecsemők, akiket egészséges, fiatal anyák hoztak világra, "meghalnak" - mondta az ápolónő, akinek a kérésre nem mutathatták az arcát és a hangját is eltorzították.

Az ápolónő arra lett figyelmes, hogy a kórház szülészeti osztályán általában azután halnak meg a csecsemők, hogy megvolt az első szoptatás. Az is gyanús volt, hogy naponta mászkáltak illetéktelen személyek az ápolók osztályán és orvosokkal találkoztak. A legtöbb ilyen találka ebédszünetben volt, de volt, amikor kora reggel, késő este vagy épp hétvégén érkeztek a különös látogatók, akiknek a távozása után az orvosok szóltak az ápolóknak, hogy elhunyt egy-egy újszülött. Az ápoló szerint néha érthető volt, hogy miért hunyt el egy gyerek, de sokszor inkább gyanús volt.

A filmben egy férfi, Marco is megszólalt, aki évekkel ezelőtt keresett fel a feleségével egy közvetítőt, mert szerettek volna örökbe fogadni egy gyereket.

A közvetítő azt mondta neki, hogy 5700 dollárt kell fizetnie egy újszülöttért, ha pedig ikreket akar, akkor 8500 dollárt. A közvetítő az állította, hogy a pénzt árvaházak kapják.Marco találkozott is egy orvossal, aki azt mondta, hogy egy egyetemista lány babáját fogadhatja örökbe, aki lemondott a gyermekről. A férfinak már akkor gyanús lett az orvos, amikor megkérdezte tőle, hogyan kell lepapírozni az örökbefogadást, amire az orvos azt felelte, hogy egyszerűen csak Marco feleségének nevét írják az anyakönyvi kivonatba. Ezután végighaladtak az újszülöttek osztályán, ahol Marconak nagyon megtetszett az egyik kislány. Az orvos ezt észrevette, és megkérdezte a Marcot, hogy „ugye milyen szép?” Marco erre azt válaszolta, hogy olyan, mint egy angyal, mire az orvos hidegvérrel azt mondta neki:

Válassz!Marco teljesen lefagyott, és el is állt az örökbefogadástól.

A film bemutat egy 38 éves férfit is, aki feltehetően a csecsemő eltűnéseknek az egyik áldozata. A férfit három hónapos korában fogadták örökbe különös körülmények között. A kisfiút egy kórházi lepedőbe bugyolálva hozták a közvetítők a mostani családjához, akiknek felajánlották, hogy kicserélhetik a gyereket, ha nem tetszik nekik. A család viszont megtartotta a fiút, aki miután felnőtt és megtudta, hogy örökbe adták, úgy döntött, hogy megkeresi a vér szerinti anyját, csakhogy ekkor derült ki, hogy az örökbefogadási nyilatkozaton egy fiktív név szerepel. A férfi azóta is bízik abban, hogy egy nap majd megtudja, kik voltak az igazi szülei.

A szerb hatóságok nem siettek megtudni az igazat

A 2000-es években egyre több szülő adott be keresetet a hatóságokhoz, hogy vizsgálják ki a gyerekük állítólagos halálát, de süket fülekre találtak. Éveken keresztül sem az orvosok, sem az illetékes hatóságok nem reagáltak a szülők kérdéseire, akik idő közben civil szervezeteket hoztak létre és tüntetéseket szerveztek, hogy nyomást gyakoroljanak a szerb kormányra. A 2000-es években egyre több eltűnésről jelent meg hír a sajtóban, és egyre világosabb lett, hogy az eltűnések mintázatot mutatnak.

A DW 2015-ös videóriportjában megszólalt a belgrádi Narodni Front Hospital kórház vezetője, Snezana Rakic, aki azt állította, hogy 1980 és '90 között valóban voltak olyan bejelentések, hogy eltűntek csecsemők a szülészeti osztályról, de mindössze egyetlen eset jutott el a bíróságig 1997-ben. Aztán ez az ügy is eltűnt a bíróságon. Rakic azt is mondta, hogy ma már (2015-ben) a számítógépes nyilvántartásnak köszönhetően lehetetlen, hogy gyerekek csak úgy eltűnjenek. Csakhogy a belgrádi kórházból azóta is érkeznek bejelentések eltűnt újszülöttek miatt.

A szerb hatóságok nemtörődömsége 2013-ban tört meg, amikor Zorica Jovanovic pert nyert a szerb állam ellen az Európai Unió Bíróságán.Jovanovic még 1978-ban szülte meg első gyermekét, aki rejtélyes módon tűnt el a kórházból, miközben azt állították, hogy meghalt. Csakhogy a férje és a testvére nem hagyta annyiban a dolgot, nyomozni kezdtek az eltűnt csecsemő után. Ők derítették ki, hogy az újszülöttet nem regisztrálták az elhunytak közé. Miután Jovanovic több olyan szülővel is találkozott, akik ugyanezt tapasztalták, az Európai Unió Bíróságához fordult.

„A legnagyobb akadály Szerbiában a szükséges dokumentumok beszerzése volt, ugyanis akárhányszor papírokat kértem ki a kórháztól, azt mondták, hogy beázott a raktár, ahol az archív anyagokat tárolták és minden megsemmisült” - mondja Jovanovic a TRT Word filmjében.

Jovanovic azonban így is megnyerte a pert, az Európai Unió Bírósága pedig kimondta, hogy a szerb állam elmulasztotta az információk közlését a gyerek haláláról, és törvénytelenül távolították el a gyermeket a családból ezzel megfosztva Jovanovicot a családi élethez való jogától.

Továbbá a bíróság kötelezte a szerb államot, hogy adjanak válaszokat a szülőknek, akik hasonló helyzetbe kerültek. Később a strasbourgi Ember Jogi Bíróság is kijelentette, hogy Szerbiának meg kell kezdenie az ügyek feltárását legkésőbb 2014 szeptemberig.

Ez azonban éveken keresztül nem történt meg. 2016-ban jött egy újabb előrelépés, ami viszont továbbra se hozta meg a szülőknek a várt megkönnyebbülést. Ugyanis a szerb parlament az Európa Tanácsnak a nyomására létrehozott egy törvényjavaslatot, ami az eltűnt csecsemők törvényeként híresült el, de lényeges pontokat felejtettek ki a javaslatból.

A legfőbb kritika a törvényjavaslattal szemben, hogy csupán egy 10 ezer eurós kompenzációt ígért a szülőknek, de az ügyek kivizsgálását és az igazság feltárását nem. Azt várták a szülőktől, hogy maguk hozzanak bizonyítékot a gyerekük elrablására, és nem kezdeményeztek nyomozást az ügyészség és a rendőrség bevonásával. A törvényjavaslatot végül nem sikerült átnyomni, ezután újabb három év tétlenkedés következett, de az Európa Tanács ismét felszólította a szerb államot, hogy legkésőbb 2019 decemberig tegyenek lépést az ügyben, és aggályosnak nevezték, hogy még mindig nem fogadták el az eltűnt csecsemők törvényét.

2019-re végül újabb törvényjavaslat született, de ez nem sokban különbözött a 2016-ostól.

A javaslat legfőbb problémái voltak, hogy:

  • nem írja elő, hogy ki kell kérdezni a szülőket arról, hogy ők mit tapasztaltak a kórházban,
  • a törvényjavaslat előírja, hogy tényállás megállapítását a bíróságon keresztül kell végezni, de nyomozási hatáskört nem rendelt el mellé, ezzel pedig nem teremtette meg a lehetőségét annak, hogy kiderüljön mi történt az újszülöttekkel,
  • a bíróság dönthet úgy, hogy elegendő információ hiányában ejti az ügyet és csak kompenzációt ígér a szülőknek, 
  • csak azoknak a szülőknek engedte meg az eljárás indítványozását, akiknek az újszülöttjük a szülészeti osztályról tűnt el (nem más mondjuk gyermekgyógyászati osztályról),
  •  kizárta azokat a szülőket, akik 2013. szeptember 9-ig nem léptek kapcsolatba a hatóságokkal,
  • és csak a szülőknek biztosította a kereset benyújtását a bíróság, azoknak a már felnőtteknek nem, akik eltűnt csecsemőknek gondolják magukat.

Vladimir Cicarevic, a Szerbiai Eltűnt Csecsemők Egyesületének az elnöke szerint a szülők nem kompenzációt akarnak, hanem megtudni, hogy mi történt a gyerekükkel és kérdőre vonni a felelősöket.

Az egyesület azt szeretné elérni, ha a törvénybe beleírnák, hogy a vizsgálathoz vonják be az ügyészséget és a rendőrséget, de Cicravic szerint ez a kormánynak nem érdeke, ugyanis valószínűleg nagy tekintélynek örvendő orvosok és vezetők találtatnának bűnösnek. Szerinte csak az a cél, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéletének eleget tegyenek, de nem akarják kideríteni, hogy pontosan mi történhetett. Cicarevic és a szülők továbbá azt is bírálták, hogy a bíróság információ hiányában megszüntetheti az eljárást, hiába küzdöttek a szülők éveken keresztül. Szerintük a törvényjavaslatnak az is nagy hiányossága, hogy egyáltalán nem beszél arról, hogy mi történik, ha élő áldozatot találnak.

2020 februárjában végül elfogadta a parlament ezt a törvényjavaslatot, amihez az utolsó pillanatban még hozzátoldották, hogy ha új bizonyítékok kerülnek elő a már lezárt ügyeknél, akkor a bíróság újra megnyithatja azokat.

A most júliusban felállított kivizsgáló bizottság egy újabb kisebb előrelépés, hogy kiderüljön mi történt. A 15 fős bizottságba hat tagot az állam delegál, kilencet pedig az eltűnt csecsemők szüleit tömörítő civil szervezetek, de a rendőrség és az ügyészség bevonásáról a nyomozásba azonban még nincs szó. (A címlapkép illusztráció.)

444 MAKRO a Kör tagjainak

A 2018‑as választások titkos tárgyalásainak története.

Megnézem
Kapcsolódó