Vasárnap valamivel 18 óra előtt megérkezett a Parlament elé, a Kossuth térre a Színház- és Filmművészeti Egyetem chartája, amit élőlánc segítségével juttattak el az országházhoz az intézmény hallgatói és a velük szimpatizáló tüntetők.

A nagy meleg és a járványhelyzet ellenére nagyon sokan vettek részt az SZFE mellett szerveződött vasárnapi demonstráción. Előzetes számítások szerint ötezer emberre volt szükség ahhoz, hogy az egyetemi charta – az eltervezett, több helyen kanyargó útvonalon – eljusson a Szentkirályi utcától a Kossuth térig, de ennél sokkal több ember vett részt a demonstráción.

Ezt onnan is lehetett érzékelni, hogy több szakaszon duplán állt az egymásba kapaszkodó embersor, mert egyszerűen nem volt hely mindenkinek a láncban. A parlament előtti utolsó néhány száz méteren a szervezőknek már lassítaniuk kellett a tömegeket, mert a Kossuth tér előtti terület már túlzsúfolódott.

Nem csak a számosság volt rendben, de a hangulat is: Szily László a Mikszáth térről egyenesen utcabáli hangulatról számolt be, és azt írta: „nem nagyon emlékszem ennél jobb hangulatú, felszabadultabb tüntetésre: rengeteg fiatallal, kifejezetten vidám hangulatban. A láncozás remek ötletnek bizonyult, mert összehozta az embereket, mégsem kellett túlzottan tömörülni. Nem hiányoztak a beszédek, a szolidaritás így is kézzelfogható volt.”

A Mikszáth térnél, a Corvinus előtt és a rakparton szinte végig mindenhol több sorban álldogáltak az emberek. Rengeteg más oktatási intézmény hallgatói is transzparensekkel fejezték ki együttérzésüket az SZFE-vel.

Az egyetem Szentkirályi utcai épülete előtt 15 órakor két rövid beszéddel kezdődött el a megmozdulás. A hallgatói önkormányzat több képviselője állt ki a néhány százfős tömeg elé, és kijelentették, hogy fenntartják a tiltakozásukat mindaddig, amíg a kuratórium és Vidnyánszky Attila nem mondanak le. „Amíg nem teljesülnek a követelések a tanév nem indulhat el” – hangzott el, majd bejelentették azt is, hogy hétfőn a tanévnyitó helyett egyetemi fórumot tartanak.

Upor László rektorhelyettes mondott ezután néhány mondatot, és bejelentette, hogy a beiratkozás határidejét szeptember 13-ig meghosszabbítja, a tanítás kezdeti időpontját pedig további egy héttel eltolja.

Nagyjából délután fél négykor indították útjára a chartát a Szentkirályi utcából. A dokumentum kézről kézre járva, bő két és fél óra alatt jutott el az SZFE épületétől az Országházig.

A tüntetők legtöbb helyen nem is egymás kezét fogták, hanem olyan fehér-vörös szalagon keresztül formálták meg az élőláncot, mint amivel a hallgatók néhány nappal korábban elbarikádozták az egyetem épületét.

A Corvinus előtt, és a rakparton végig gyakran felzúgott a „Szabad ország, Szabad egyetem” rigmus, több helyen amatőr zenekarok, dj-k szórakoztatták a kilátogatókat, de független színházok is készültek különböző performanszokkal. A szólam aztán ki is tartott a tüntetés végéig, szinte minden szakaszon hallani lehetett délután 16 órától egészen 18 óráig.

Az utolsó néhány száz méteren, a Magyar Tudományos Akadémia és a Parlament között már szó szerint hömpölygött a tömeg, és olyan sokan vették körbe a kézről kézre haladó chartát, mintha az minimum valamilyen nemzeti ereklye lenne. Ceremóniamesterek hajtották a résztvevőket, hogy haladjon a dokumentum a célja felé.

A Kossuth téren már szó szerint kígyózott a sor, kis túlzással megtelt a tér, és a dokumentum, mire több ezer kézen keresztül eljutott az Országház elé, teljesen elrongyolódott.

Az SZFE-charta szövege, amit körbehordoztak a városon, egyébként többek közt utal a hazai felsőoktatás eddigi szabályozása során is alapul vett Magna Charta Universitatum négy alapelvére, köztük arra is, hogy

„az egyetem autonóm intézmény, és ahhoz, hogy teljesíthesse feladatát, a kultúra értékeinek létrehozását és átadását, minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.”

Ahogy az élőláncról szóló közvetítésünkben Ács Dániel is elmondta, az egész tüntetés koreográfiája és dramaturgiája működőképesnek tűnt; a hatalom ezúttal olyan csoportot támadott meg, amely képes hatásos és kreatív módon kifejezni a felháborodását. Az esemény mentes volt a kínos, érthetetlen és hosszú beszédektől, felesleges ripacskodástól, és közösségi élményként hatott.

Élő közvetítésünk a célegyenesről és az utolsó méterekről:

link Forrás

Egységesen tiltakoznak a hallgatók és oktatóik

Az SZFE ügye augusztus utolsó napjaiban váltotta ki a hallgatók egységes tiltakozását, miután kiderült, hogy a kormány által az egyetem fölé emelt, a működtetői jogokat kizárólagosan gyakorló kuratórium – és vezetője Vidnyánszky Attila – gyakorlatilag teljhatalommal irányíthatja a jövőben az intézményt, amelynek autonómiáját felszámolják.

Ezt követően több oktató is jelezte, hogy nem kíván tovább az intézménynél dolgozni, lemondott az SZFE gyakorlatilag teljes vezetése, a diákok pedig elbarikádozták (keresztülszalagozták) az épület bejáratát, és elfoglalták saját egyetemüket.

Aki lemaradt az elmúlt hetek eseményeiről, annak az SZFE megszállásának történetét Urfi Péter foglalta össze a 444-en.

Időközben rengeteg hazai és külföldi intézmény illetve közéleti személyiség fejezte ki szolidaritását az egyetemmel és diákjaival, ezekről készült gyűjtésünk ezen a linken olvasható.