Az európai uniós tagállamoknak időnként hosszas stratégiákban kell bemutatniuk, hogyan képzelik el a társadalom nagyobb szegleteinek jövőjét, milyen pontokon nyúlnának bele, merre fejlesztenék őket. Ebből sokszor csupa általánosság és kevés konkrétum születik, mégis tanulságos, hová helyezi a kormány a hangsúlyokat, amikor nem a szavazókkal, hanem az EU-val kommunikál.
A most megjelent 2021-2030-as köznevelési stratégiában például egyetlen szó sem esik az iskolaőrségről. Eleve a tanárokkal szembeni erőszaknak is csak egy fél bekezdés jutott a 81 oldalon, pedig ez hónapokon át fontos eleme volt a kormány Gyöngyöspata-ügyi kommunikációjának. Annyira, hogy a szegregációs per - amit májusban végleg megnyertek az érintettek a Kúrián - inkább szólt a nyilvánosságban az erőszakos gyerekekről, mint a romák elkülönítésének problémájáról.
Ehhez képest most szűkszavúan azt írják: „Fontos célunk a pedagógusok elleni verbális és fizikai erőszak megszüntetése, amely komplex, több megközelítést tartalmazó és rendszerszintű intézkedéseket tesz szükségessé.”
Ennél valamivel több szó esik a gyerekek közti erőszakról, de nem annyira a fizikairól, hanem az internetesről, vagyis a cyberbullyingról. Ez a „tanulók összehangolt értelmi-lelki-fizikai fejlesztése” című részben kerül elő, ugyanott, ahol fejlesztési irányként említik
Ha már Gyöngyöspata: homályosan ugyan, de felmerül a stratégiában a szegregáció problémája. Azt írják, helyi szintű beavatkozásokra van szükség a szegregáció csökkentése és megelőzése érdekében. Az viszont nem derül ki, mit takarnak az „oktatásszervezési gyakorlatok” és az „innovatív pedagógiai eszközök”, amelyek a hátrányos helyzetű, köztük roma diákokat segítenék. (A stratégia végén azt írják, a konkrét intézkedések más fejlesztési dokumentumokban fognak megjelenni.)
Ugyanakkor azt írják, az oktatási rendszer egyre jobb a gyerekek otthonról hozott hátrányainak leküzdésében. Ezt arra alapozzák, hogy a 2018-as PISA-mérés szerint a gyerekek szövegértése közti különbség 19 százalékát magyarázta az eltérő családi háttér, míg korábban ez 20 felett volt. A kormány szerint a javulás részben az iskolák állami fenntartásba vételének köszönhető.
Ettől függetlenül az PISA-mérést végző OECD legutóbb is úgy emlegette Magyarországot, mint ahol különösen erős az összefüggés az otthoni körülmények és az iskolai teljesítmény közt, hasonlóan például Fehéroroszországhoz, Romániához, vagy akár Franciaországhoz.
A stratégia azt is kiemeli, hogy szövegértésből, matematikából és természettudományból is javítottunk a 2015-ös PISA-eredményhez képest. Ez igaz, bár valamelyest megkönnyítette a dolgot, hogy akkor évtizedes távlatban a legrosszabb eredményünket hoztuk.
A kormány szerint nincs rendszerszintű pedagógushiány sem, hiszen egy tanárra átlagosan 12 diák jut. (Augusztusban legalább 1100 tanárt kerestek az iskolákban, a minisztérium szerint azért, mert ilyenkor váltanak álláshelyet.)
Azt viszont elismeri a stratégia, hogy jóval több segítő szakember kell az iskolába, mivel most a tanárok rengeteg időt szánnak nem pedagógiai munkára: étkezés szervezésére, adminisztrációra, gyerekek kísérésére. Ezért „a pedagógusok létszámának növelése helyett” a segítő személyzetet kell bővíteni.
Megfontolandónak tartják azt is, hogy a középiskolák felsőbb évfolyamairól bevonják a diákokat a technikai asszisztensi, informatikai eszközökkel kapcsolatos feladatokba.Konkrét javaslat még a kétféle (4+1 és 5+1 éves) tanárképzés összevonása, a kezdő tanárok csoportos mentorálása és további tanuszodák építése, hogy minden óvoda és iskola közelében legyen ilyen. A stratégia tartalmaz még néhány számszerű vállalást is 2030-ra. Ilyen például, hogy
10 százalékra kell csökkenteni a végzettség nélküli iskolaelhagyás mértékét, ami most 12 százalék. Ugyanezt már már a 2014-es stratégiában is kitűzték, akkor 2022-re.Továbbá: