Miközben szomszédja atomerőművének megsemmisítésével fenyegetőzik Azerbajdzsán, Szijjártó Péter tárgyalásokra érkezik az országba
2020 július 16., 22:17
„Arra ébredtünk, hogy bombáznak minket”
„Reggel fél 8-kor hatalmas robbanásra ébredtünk, amit még 7 további követett. Ezek a bombák mind a várostól távolabb csapódtak be, majd nagyjából 5 perccel később magát a várost kezdték bombázni. Leginkább katonai célpontokat, de sok lakóházat is érintett a támadás. Ezután a légvédelmi sziréna 5 percenként megszólalt és az embereket leterelték bunkerekbe, délután pedig elkezdték a nőket és a gyerekeket evakuálni Örményországba” - számolt be olvasónk arról a vasárnapi azeri támadásról, ami újabb véres fejezetet nyitott a több évtizedes örmény-azeri konfliktusban.
Hogy hogyan kerül valaki egyáltalán magyarként egy békeidőben is állandó feszültségekkel teli térségbe, arra Gergő (kérte, hogy ne írjuk ki a teljes nevét) azt mondta, hogy kalandvágyból. Egy nemzetközi humanitárius szervezet munkatársaként dolgozik Hegyi-Karabahban.
Hegyi-Karabah Örményország, Azerbajdzsán és Irán közé ékelődik be. Méretre akkora, mint Borsod és Heves megye együtt, de jóval ritkábban lakott, a népesség hatoda a két magyar megyének. Bár a térségért zajló örmény-azeri háború 1994-ben örmény győzelemmel zárult, békét ez nem hozott. Az addig Azerbajdzsánhoz tartozó terület függetlennek vallja magát, de csak néhány olyan oroszbarát szakadár terület ismeri el, amiket szintén nem ismer el más. Hegyi-Karabahnak van önálló parlamentje, de lényegében mindenben Örményország támogatja. A terület ugyanakkor Azerbajdzsán nem mondott le. Egy új háború már jobb esélyeket kínálna az Ilham Alijev vezette országnak, az elmúlt negyed században ugyanis az örményeknél jóval tehetősebbek lettek az olajnak és a gáznak köszönhetően (Magyarország is ezért barátkozik velük), a hadseregére is jóval többet költ.
A térség maga aligha ér meg egy véres háborút, bár olvasónk szerint turisztikai szempontból hatalmas potenciál van benne, nagyon változatos a táj, hegyekkel, völgyekkel szabdalt. Amit akkor lehetne kihasználni, ha béke lenne, miközben folyamatosak a villongások. Ennek is köszönhető, hogy a 26 éve lezárult háború nyomait továbbra sem sikerült eltüntetni, rengeteg taposóakna is visszamaradt a háborúból. Az utak mellett leginkább elhagyatott, szétbombázott falvakat lehet látni. Akad, ahol van két vagy három lakható ház, 15 másik teljesen romos épület társaságában, ezekben egy-két család él.
Természetesen vannak városok is, ezek közül az 55 ezres Sztyenapakert a legnagyobb. Ezt támadták az azeriek vasárnap. Kisebb konfliktusok békeidőben is szinte állandóan vannak az 1994-ben kialakított zöld zónában, rendszeresen adnak ki jelentést, hogy hányszor sértették meg a tűzszünetet. Ez a heti 1500-ról kúszott fel mostanra 3000-re. A határhoz közel békeidőben is hallani ágyúlövéseket. Négy éve volt az utolsó nagy villongás, de akkor katonai célokat támadtak. 1992 óta most fordult elő először, hogy Sztyepanakert civilek lakta részét érte támadás.
„Ki-be jártunk az óvóhelyre, az azeriek drónokkal támadták a várost. A tévében láttuk, hogy egy bomba 300 méterre csapódott be a lakásunktól” - mesélte olvasónk. Végül elhagyták Sztyepanakertet, és átmentek Örményországba. „Éppen akkor, amikor az örmény határőrnek átnyújtottuk az útlevelet, hatalmas robbanás rázta a környéket. Mint kiderült, mint egy örmény légvédelmi rakéta talált el egy azeri drónt” - mondja olvasónk, aki szerint nagyon sokan ott maradtak Karabahban, leginkább a gyerekesek mentek át Örményországba, de csak a határ környékére, hogy amilyen hamar csak lehet, vissza tudjanak menni.
Olvasónk is tervezi a visszatérést, de egyelőre Jerevánban várnak, és aggódnak a Sztyepanakertben maradt barátaikért, akikkel próbálják tartani a kapcsolatot. A férfiakat már behívták a seregbe, de folyamatosan emelkedik a civil áldozatok száma is. Olvasónknak is van olyan kollégája, akinek a rokonságában elhunyt egy kisgyerek.
Az örmények és az azeriek egymást vádolják azzal, hogy elkezdtek támadni civil célpontokat. Olvasónk szerint nehéz eldönteni, hogy éppen most mi robbantotta be a harcokat. Nyáron Azerbajdzsánban voltak háborús párti tüntetések, ezt a hangulatot vitte tovább Alijev elnök. Akkor kivételesen Karabahot elkerülték a villongások, 300 kilométerre északabbra lőtte egymás a két ország hadserege nehéztüzérséggel (miközben Szijjártó Péter megérkezett Azerbajdzsánba.) Az azeriek pedig örmény atomerőművek megsemmisítésével fenyegetőztek.
Most mindkét országban mozgósítás van. Az örmény fővárosban egyébként az élet nyugodt, hadkötelezett férfiak összegyűltek, hosszú, tömött sorokban viszik őket. Az utcán nem ritka, hogy emberek hatalmas örmény zászlókkal bugyolálják be magukat, de nincs háborús hangulat. A Facebookon természetesen folyamatosan megy az üzengetés és a katonákat biztosítják a támogatásukról.
Jerevánból információkat nem könnyű szerezni arról, hogy valójában mi történik. Karabahi források azt hangoztatják, hogy az azeriek feladták, az azeriek szerint viszont jelentős veszteségeket okoztak az örményeknek.
Sokan bíznak abban, hogy hamarosan lecsillapodik a helyzet, az örmény elnök is arról beszélt szerdán dél körül, hogy csendesednek a harcok. Ami súlyosbíthatja a helyzetet, ha az örmény-azeri konfliktus mögötti orosz-török szembenállás kiéleződik. Oroszországnak vannak katonai bázisai Örményországban, de a jelenlegi örmény miniszterelnökkel hűvösebb a viszony, mint korábban. Az oroszok egyelőre a tűzszünet betartását és tárgyalásokat sürgetnek. Törökország viszont meglepően nyíltan kiállt Azerbajdzsán mellett.