Vidnyányszky 2015-ben még arról beszélt, hogy korszakos élmény volt, amikor az osztályát befogadták a Színművészeti Egyetemen

Vidnyánszky Attila, a kormány által az SZFE fölé helyezett kuratórium elnöke több helyen kifejtette már, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen miért van szükség változásokra. A fő ok szerinte az, hogy:

„Létezik egy zár, amely szelektál. Van akit beenged, valakit nem. Ez a zár létezett eddig is harminc, negyven, ötven éve, de ha idősebb kollégákkal beszélünk ők nagyon régóta érzik, tudják, hogy ez egy nagyon zárt, nagyon belterjes közösség(…)Éveken keresztül kopogtunk azon az ajtón, amin nem voltak hajlandóak még rést sem nyitni, meghallani a mondatainkat(…)Folyamatosan zár be az intézmény. Egyre inkább összezár, és egyre kevésbé enged be kívülről bárkit is.” Via Hír TV

2015-ben az Echo Tv Arckép című műsorában viszont teljesen más képet festett az SZFE-ről. A kilencvenes évek elején a Kijevben tanuló magyar osztályát fogadta be 1,5 évre az egyetem (akkor még főiskola). Arról beszél, hogy ez adta meg a végső lökést a csapatnak, amiből pár év múlva a legendás Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház alakult, és ami a rendezőt ismertté tette.

„A végső lökést furcsamód Magyarország adta meg. Átjöttünk ide Budapestre részképzésre háromszor egy-egy félévre, nagyon hálás vagyok ezért, mert nagyon sokat adott a kis csapatnak az, hogy itt lehettünk a Színművészetin. Még Babarczy segített elintézni, és hát remek tanárok: Gáti József, Hubay Miklós (Kazimir Károly vezette az osztályt)...Korszakos élmények voltak.”

(Érdemes megnézni a teljes beszélgetést, mert egy másik Vidnyánszky Attilát ismerhetünk meg belőle, ahhoz képest, aki mostanában Lenin-fiúzza az SZFE tiltakozó diákjai. I. rész, II. rész)