A kevés iskolai fertőzésről szóló kormányzati kampánnyal elérkezett a harmadik generációs álhírek kora

Bármennyire elkoptatott, sőt visszataszító kifejezés, ezúttal tényleg ez a pontos: az itt látható online kampánnyal szintet lépett a kormányzati kommunikáció.

Azért lépett szintet, mert amit itt látunk, az jellegét tekintve más, mint az eddig ránk zúdított álhírek. Ez a fake news harmadik, kísérleti generációja.

Az egyedi hazugságoktól a szőnyegbombázásig

Álhírek azóta léteznek, amióta hírek. Ezen a fronton sokáig nem történt érdemi újítás, maximum annyi, hogy az internet és az újpopulizmus megjelenésével az erre hajlamos politikai erők kitalálták az álhírszőnyegbombázás intézményét. Ennek az a lényege, hogy nem egy-egy ügyben terjesztenek félrevezető információkat, hanem rengeteg, csak nagyjából kifaragott, béna álhírrel kezdik bombázni a nagyközönséget, ráadásul úgy, hogy a terjesztőiket valójában az sem érdekli, hogy elhiszik-e azokat, sőt azt se bánják, ha sokan rájönnek, hogy amit olvastak, az hazugság. A cél ezzel ugyanis nem valaminek az elhitetése, hanem az, hogy a közönségnek, ha eleget fogyasztott belőlük, tele legyen a töke a hírekkel, ne tudja eldönteni, hogy mi igaz, mi nem, majd emiatt ahogy van, ábránduljon ki a hírműfajból. Onnantól kezdve ugyanis előáll az Ideális Populista Alaphelyzet: az emberek annak hisznek, aki hangosabb, több lehetősége van pofázni, vagy egyszerűen annak, akinek hinni akarnak.

Három generáció

Szóval már több száz éve létezik fake news. Az első generációba tartozó, legegyszerűbb kamuhírek simán csak nem igaz hírek, tipikusan olyan témákban, amikről a befogadók nagy tömegeinek nem voltak megbízható információi.

Könnyen belátható, hogy az ilyen elsőgenerációs, irtó egyszerű fake newst csak a felmerülő témák egy részében lehet bevetni, olyanokban, amikről kevesen hallottak egyáltalán. Másik nagy hátránya, hogy elvileg objektíve cáfolható, hiszen valami specifikus ügyben tesz konkrét, ugyanakkor nem igaz állításokat.

De egy rakás politikai téma olyan – sőt talán a többségük tartozik ide – amiről azért elég sokan tudják, hogy igaz-e vagy sem. Emiatt fejlődött ki a második generáció, amire jó példák a Fidesz-kormány menekültellenes és sorosozós kampányai. Itt az a lényeg, hogy olyan témákban tesznek hamis, mégis nehezen cáfolható állításokat, amikről elég sokan tudják ugyan, hogy nem igazak, de még többen nem tudják ezt.

Én egy ezerszer lesorosozott lapba írom ezt a cikket. Pontosan tudom, hogy a 444 semmilyen értelemben sem Soros-lap és hogy az ismert amerikai-magyar befektető sem direktben, sem közvetetten nem hat a működésére. Mint ahogy azt is, hogy emberünk nem szőtt világösszeesküvést, nincs titkos hadserege és nem akarja tudatos betelepítéssel muszlimokra cserélni Európa lakosságát. Ezt ráadásul nemcsak én tudom, hanem az értelmes és hiteles forrásokból tájékozódó emberek jelentős százaléka is. Mégis nagyjából lehetetlen bebizonyítani, hogy valaki NEM befolyásolja egy lap tartalmát vagy NEM tart fent titkos világhadsereget vagy általában nem akar megtenni valamit.

A legújabb típus célja még nem világos

Most érkeztünk el az újdonsághoz.

A legfrissebb, kísérleti, harmadik generációs álhír abban tér el az elődjétől, hogy olyan dolgot állítanak benne, amiről igen sokan objektíve tudják, hogy nem igaz és a saját szemükkel látják az ellenkezőjét nap mint nap. És a kormányzat ennek ellenére teljesen komoly arccal tolja ebben az esetben például azt, hogy szeptemberben alacsony volt a fertőzések száma a magyar iskolákban és óvodákban.

Ez a plakát első látásra szinte megmagyarázhatatlan. Minden olyan magyar szülő, akinek van oviba vagy suliba járó gyereke vagy unokája, plusz azok, akiknek a családjában van ilyen, pontosan tudják, hogy a plakát épp az ellenkezőjét harsogja a valós helyzetnek. Azzal együtt, hogy részben nyilván szubjektív, hogy ki mit tart „alacsony számnak”, és ismerek olyan embert is, aki korongrészeg lesz egy kupica sörtől. Azt minden érintett pontosan tudja, hogy járvány szeptemberben milyen mértékben tarolta le a magyar oktatási intézményeket, hogy a múlt hónapban milyen gyakran kellett csoportokat, osztályokat és évfolyamokat hazaküldeni. Ráadásul azt is tudja minden érintett magyar szülő, hogy az összes, hasonló cipőben járó ismerősének az iskolájában, akikkel beszélt, hasonló volt a helyzet. Arról persze lehet vitatkozni, hogy mi lenne a legtalálóbb jelző az óvodai-iskolai járványhelyzetre, de az egészen biztos, hogy a fertőzöttség minden volt, csak nem alacsony.

De akkor mi az értelme ennek? Mivel új jelenségről van szó, én is a sötétben tapogatózom, de a tippem az, hogy ez annak a tesztelése, hogy meddig lehet elmenni a fake news műfajjal, illetve hogy milyen mértékben sikerült áthangolni a magyar publikumot. Ha ugyanis az ilyen, „hallottad, hogy a kommunisták kiszárították a Dunát?” típusú álhíreket is ugyanúgy elhiszik és terjesztik, mint a korábbiakat, akkor egyfelől még az eddiginél is egyszerűbb lesz kommunikációs kampányokat tervezni. Másfelől ebben az esetben lényegében már el is érkeztünk az újpopulista álomvilágba.

Az ugyanakkor zavarbaejtő, hogy az ilyen, új módon arcpirító álhír jó eséllyel alaposan felhergeli azokat, akik ismerik a valóságot. És a szülők és nagyszülők között valószínűleg ugyanannyi fideszes van, mint nemfideszes. Pont emiatt nehéz egyelőre eldönteni, hogy ez a harmadik generációs propaganda megáll-e néhány elszigetelt kísérletnél – a ciklus felénél vagyunk, ilyenkor még durva következmények nélkül lehet tesztelgetni a választókat – vagy bekerül a kommunikációs fegyvertárba.

Update:

Az ember gyakran pont azt nem veszi észre, ami majdnem kiveri a szemét. G. barátom a cikk megjelenése után hívta fel a figyememet arra, hogy ennek a propaganda-plakátnak nemcsak a szövege álhír, hanem már maga a fotó is. És tényleg. A képen ugyanis egy osztályteremben maszkban ülő gyerekek láthatók. Márpedig nálunk az osztálytermekben nem kötelező a maszkviselés, csak az iskolák közösségi tereiben.