Barlangrajzot készíteni egy rádióműsorról, kódexet írni egy tévéközvetítésről körülbelül olyan nehéz lehet, mint dokumentumfilmet forgatni egy internetes mémről. Próbálkozók sem nagyon voltak eddig, ami a feladat bonyolultságának fényében egyáltalán nem meglepő. Arthur Jones, a Feels Good Man (nagyjából: Jól esik, haver) rendezője viszont nem ijedt meg, és egyenesen minden mémek legbonyolultabbikát, Pepét, a békát választotta témául. Jones vagy korszakos zseni, vagy mégsem olyan nehéz kőkorszaki eszközökkel modern mesét mondani, mert filmje szinte hibátlanra sikerült, ráadásul úgy, hogy annak másfél órája professzionális mémológusok és kezdő emailezők számára egyaránt világosan és szórakoztatóan göngyölíti fel, hogy mi történt ezzel az ártatlannak tűnő békával.

A néző számára sokat segít egy film befogadásában, ha annak van egy olyan főszereplője, akivel nem csak azonosulni lehet, hanem tényleg ugyanazt érzi, mint a néző. Matt Furie-vel pedig éppen ez történik: a film első pillanatától az utolsóig nem érti, hogy mi az isten történt Pepével. Csak Furie-t az átlagnézőnél jobban foglalkoztatja és zavarja a dolog, mivel Pepe az ő gyermeke.

A több stílusban, többféle közönségnek képregényeket rajzoló Furie 2005-ben, a Boy’s Club című sorozata egyik szereplőjének rajzolta meg először Pepét, a dülledt szemű békát. Furie sokat köszönhet az underground amerikai képregénykultúra legnagyobb alakjának, Robert Crumbnak, aki találkozott már az 1960-as évektől alkotó Crumb figuráival, annak Pepe és a Boy’s Club világa, egyetemistákra belőtt humorával, drogos világlátásával ismerős lehet. Furie, aki a filmben kedves, állandóan beszívott – vagy legalábbis annak látszó – apukának tűnik, maga is beszél arról, hogy ez a sorozata a haverjainak készült, és a karaktereket, így Pepét is leginkább a saját kultúrköréről mintázta.

A Boy’s Club nem emelkedett volna ki a hasonló stílusú amerikai képregények tengeréből, ha az internet nem kapja fel egyetlen képkockáját. Azt, amin Pepét egy haverja megkérdezi, miért pisál térdig letolt gatyával, amire a béka válasza annyi, hogy feels good man. A hasonló című film témája ez az egyetlen képkocka, rajta a dülledt szemű, furcsa arckifejezésű békával, és az ő elképesztő karrierje rajzfilmhősből odáig, hogy a legismertebb amerikai antiszemitizmus és rasszizmus elleni szervezet, az Anti-Defamation League gyűlöleljelképnek minősítette.

Ennek az egyre mélyebbre vezető útnak a 2017-ig tartó szakaszát Plankó Gergő részben megírta egy cikkben annak apropóján, hogy Matt Furie akkor egy képregényben megölte Pepét, akiből már nagyon elege volt. Amely epizód tökéletesen illusztrálta, hogy mennyire nem érti Furie az internetes mémek működését és életciklusát. Az ő tanácstalansága, ami egyben minden néző tanácstalansága, teszi igazán élvezhetővé a Feels Good Mant.

Pepe története a Myspace-en, a hétfejú szörny 4chan fórumán, és a bennük halmozódó frusztrált feszültséget csak gyűlöletben és nagyon is valós erőszakos bűncselekményekben levezetni képes férfiakon keresztül vezet egészen Donald Trumpig. Pepe nagyjából 2016-ban, az akkori amerikai elnökválasztási kampányban jutott a csúcsra, amikor internetezők tömegei állították a zöld békára épülő mémeket a narancssárga szélhámos szolgálatába. Ironikus, gyűlöletkeltő, illetve iróniába csomagolt gyűlöletkeltő üzenetük pedig túlnőtt az internetes fórumok zárt közösségén, komoly újságcikkek és tévéműsorok kezdték el boncolgatni a jelenséget.

Pepe a normie-elit ellen lázadó beta-proletárok szimbóluma lett, amivel pont úgy meg lehetett botránkoztatni és ijeszteni az ellenségnek tekintett civilizált embereket, mint a faragatlan tuskó Trumppal. Az anyja pincéjében egész nap a számítógépe előtt ülő srácnak ugyanaz lett Pepe, mint a frusztrált, fehér, alsó-középosztálybeli amerikai szavazónak Trump. Az éppen a keze ügyébe kerülő bunkósbot, amivel odacsaphatott, amikor már nagyon elege volt vélt vagy valós nyomorúságából. Aztán mindketten, a pincelakó srác és a dühös szavazó is örülhettek, amikor Trump nem csak nyert, hanem még ki is tweetelte Pepét.

A Feels Good Manből világosan kiderül, hogy bár a Pepe körüli morális pánik gerjesztői ezt sugallták, a béka története nem volt valami radikálisan új. Ahogy korábban számtalan szubkulturális/ellenkulturális trend és kreálmány, úgy Pepe is egyszerűen csak felkapott lett, és kontextusából, közegéből kiragadva valami egészen más és egészen undorító született belőle. A punktól a rapig számtalanszor láttunk ilyet, ahogy a többségi társadalom előbb elborzad tőle, majd lelkesen kooptál és kifacsar egy trendet, megfosztva azt eredeti jelentésétől és minden bájától. Furie balszerencséje, hogy Pepét nem valami nagy multi, a Levi’s vagy a Nike tette magáévá, hanem egy rakás frusztrált náci és troll az interneten.

Dzsepettó és Pinokkió, Éder Mester és Pumukli, Matt Furie és Pepe, a játékos alkotó elszabadult kreálmánya is régi történet. Ahogy az elődök, úgy Furie sem teljesen ártatlan abban, hogy gyermeke mivé lett. A letolt gatyával pisáló Pepét ő teremtette olyan lúzernek, akiben a hasonló kívülállók joggal láthatták meg a rokon lelket. Ha van hibája a filmnek – és nem biztos, hogy van –, akkor az egyik az, hogy ezt a vonalat, az alkotó felelősségét elengedték. A másik pedig az, hogy kritika nélkül hagyták a 4chanen és hasonló fórumokon Trump 2016-os győzelme után terjedő „bemémeltük a Fehér Házba!!!” örömködést. Az biztos, hogy Pepe zászlaja alatt magányos őrültek követtek el néhány nagyon csúnya dolgot, de hogy a gülüszemű béka bármiféle hatással lett volna egy nagyhatalom és így az egész világ sorsára, arra nincs bizonyíték.

A világpolitikai jelentőség tehát ingatag, de ettől függetlenül a Feels Good Man bámulatos alkotás, amely az internet és a képregények vizualitását tudja egy dokumentumfilm nyelvére lefordítani, és úgy mesél el egy, a digitális térben zajló történetet, hogy az kézzel fogható és bárki számára érthető. És még happy end is van. Az ilyen dolgokban autoritásnak számító Know Your Meme szerint Pepe, ahogy minden mém, még a legerősebb is, mára kiment a divatból. A 4chan és a hasonló internetes közösségek ma már a QAnonon, vagy valami még újabb fék nélküli dilivonaton robognak. Remélem majd ezekről is készülnek egyszer hasonlóan erős dokumentumfilmek. A minta megvan hozzá.