Aljas kiszúrás a Balfasz Szakáccsal: Mire gondolkozni kezdtem volna, hogy mi legyen vele, magától el is készült a marhaoldalas
8-24 órás lassú sütésre készültem, amikor a reggel hatkor kezdődő műsorvezetői műszakommal egyidőben elkezdtem ebédet/vacsorát csinálni a naponta egy talicskányi vegyes élelmet elfogyasztó gyerekeknek.
Nem véletlenül adtam az erről szóló posztnak azt a címet, hogy “Egy apa versenyt fut az idővel, mielőtt hazaérnek a bélpoklos gyerekei”.
A kiindulópont ugyanis az volt, hogy a hétvégén vettem egy kiló marhaoldalast, amit meg lehet csinálni lassan sütve is (=nem kell közben hozzányúlkálni), de fogalmam sem volt, mikorra fog megpuhulni. Plusz a hosszú sütés közben meg akartam vadítani az oldalast még valamivel azon az egyszerű szárazfűszer-keveréken és pár gerezd fokhagymán felül, amikkel együtt vaslábosba zártam. Ehhez kértem a tippjeiteket is.
De minden tervem dugába dőlt!
Szerencsére a jó értelemben.
A dolog azzal kezdődött, hogy belefeledkeztem az ügyelésbe, így a húst egyáltalán nem locsolgattam, de eleve azt hittem, hogy alig lehet bent két órája, amikor felnéztem a jobb felső sarokba, és kiderült, hogy már 11:30 van. Ez még mindig csak olyan 5 óra sütés, megnézem, mennyire kemény - gondoltam, majd így is tettem. De elemi meglepetésemre a hús olyan puhának és omlósnak bizonyult, mint a bicepszem.
Úgyhogy fogtam magam és gyorsan megebédeltem belőle, mielőtt megjönnek a Sáskák.
Eleve nem számítottam rá, hogy nekem is jut belőle, ilyen váratlan sikerszériát kívánok minden volt, jelenlegi és leendő szülőnek!
No pasarán!