A Fortnite miatt tört ki, de sokkal többről szól az évtized egyik legjelentősebb techcsatája
2020 augusztus 26., 19:43
A techóriások sorsát is komolyan alakíthatja az amerikai választás
Ugyan a közelgő elnökválasztás miatt a megérdemeltnél talán kisebb figyelem kísérte, de októberben két fontos dolog is történt az Egyesült Államokban, ami befolyásolhatja az amerikai techóriások, azaz a Google, a Facebook, az Apple és az Amazon jövőjét.
Egyrészt október elején publikálta az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának trösztellenes albizottsága azt a jelentést, ami 16 hónapnyi vizsgálat után született meg, és ami kimondja, hogy alapvető problémák vannak azzal, ahogy ezek az óriáscégek eddig működtek.
Másrészt október közepén az amerikai igazságügyi minisztérium elindított egy monopóliumellenes keresetet a Google ellen. Az első elemzések rendre kiemelték, hogy az amerikai kormány részéről ez a legjelentősebb trösztellenes lépés legalább az 1998-as, Microsoft ellen indított per óta, de vannak, akik még messzebb, az AT&T elleni 1984-es vagy egyenesen a Standard Oil elleni 1911-es esethez nyúlnak vissza párhuzamokért.
A két fejlemény nem függ közvetlenül össze, hiszen a demokraták által vezetett albizottság jelentése nem bírt semmiféle kényszerítő erővel, a republikánus kormánynak csak emiatt nem kellett volna beperelnie a Google-t. De az, hogy ezek az esetek ennyire szorosan követik egymást, jelzi azért, hogy mennyire megváltozott a politikai közhangulat az Egyesült Államokban, és egyre nehezebb elképzelni, hogy a közeljövőben ne jöjjön egy nagyobb fellépés a techóriásokkal szemben. Főleg, ha a választásokon a demokraták esetleg nemcsak a képviselőházat tudják majd megtartani, hanem a szenátusban is többséget szereznek.
Gigantikus erőfölény
Az albizottság által készített jelentést hatalmas munka előzte meg: közel másfél év alatt 1,2 millió dokumentumot tekintettek át, több száz interjút készítettek piaci szereplőkkel, szakértőkkel és a nagy cégek egykori alkalmazottaival, és beidézték meghallgatásra a világ leggazdagabb emberét, Jeff Bezost épp úgy, mint a Facebookot vezető Mark Zuckerberget. A monopóliumok elleni fellépést kutató Matt Stoller a jelentés megjelenése után azt írta a blogján, hogy pályája során már sok hasonló dokumentumot olvasott, de ez volt az egyik legvilágosabb és legagresszívabb.
A jelentés két legfontosabb megállapítása Stoller szerint nem fog meglepni senkit, aki az utóbbi években olvasott már ezeknek a cégeknek a működéséről: az albizottság egyrészt arra jutott, hogy az Apple, a Google, a Facebook és az Amazon olyan monopóliumok, melyek visszaélnek az erőfölényükkel, másrészt hogy mind az Obama-, mind a Trump-kormány képtelen volt arra, hogy betartassa a meglévő monopolellenes törvényeket.
Ezeknek a vállalatoknak az erőfölényét egyrészt az biztosítja, hogy mivel platformként működnek, kettős szerepük van, egyszerre biztosítják a felületet, hogy mások kínálhassák termékeiket, mellette pedig saját termékeiket is forgalmazzák ott. Másrészt nagyon jelentős megfigyelési lehetőségekkel rendelkező kapuőrök, azaz vannak piacok, melyeken szinte közel teljes piaci tudással bírhatnak a többi, potenciális rivális helyzetével és lépéseivel kapcsolatban.
Az Apple esetében ez elsősorban az App Store-ban valósul meg (mi is írtunk arról, hogy a világ egyik legnagyobb játékfejlesztője, a Fortnite-ot kiadó Epic Games is bíróságra ment az Apple gyakorlata miatt), a Google-nél a keresőmotor, a Facebook-nál a közösségi médiafelület, míg az Amazon esetében a Marketplace és AWS jelenti ezt az előnyt, amit a vállalatok arra használnak, hogy versenyelőnyt szerezzenek más cégekkel szemben, és hogy megnehezítsék az új szereplők számára, hogy bejussanak a piacokra.
A jelentés visszatérő állítása, hogy az illetékes amerikai szervek, így a Federal Trade Commission (FTC) és az igazságügyi minisztérium trösztellenes osztálya rendre képtelenek voltak betartatni a monopolellenes törvényeket, és nem vizsgálták az összeolvadásokat és a felvásárlásokat sem kellő körültekintéssel. Pedig 1998 óta ez a négy vállalat több mint 500 vállalatot vásárolt fel, de az FTC egyetlen esetben sem gondolta úgy, hogy a vásárlások sérthetik a versenyjogot.
Az albizottság jelentésében a konkrét javaslatok is többek között épp e problémák megoldására fókuszálnak. Erről Pákozdi Dávid versenypolitikai elemző beszélt a 444-nek: mint elmondta, a felvásárlások esetében a jelentés készítői úgy látják, hogy a nagy techcégek sokszor nem azért vesznek meg kisebb, rivális cégeket, hogy azok termékeit integrálják a saját rendszerükbe, hanem hogy úgynevezett „gyilkos akvizíciót” végrehajtva kiküszöböljék a verseny lehetőségét.
Épp ezért az egyik javaslatuk szerint az ártatlanság vélelmének elvét a jövőben megfordítva kéne alkalmazni: ha egy domináns cég felvásárolná egy kisebb riválisát, akkor a hatóságok részéről az kéne legyen az alapértelmezett feltételezés, hogy a techóriás ezzel a verseny felszámolására készül, és azt kéne bizonyítania a cégnek, hogy ez nem így van. Pákozdi szerint ez elég radikális felvetésnek hangzik, de hatalmas szakirodalma van annak, hogy a kisebb felvásárlásokra gyakorlatilag rá se néztek a versenyhatóságok. Egy másik javaslat a bizottság részéről, hogy visszamenőleg kéne áttekinteni, hogy mi lett a sorsa a korábbi összeolvadásoknak és felvásárlásoknak: a Facebook például 2012-ben vásárolta fel az Instagramot, melynek akkor még csak 13 alkalmazottja volt. Annak megvizsgálása, hogy ez azóta hogyan alakította a közösségi oldalak piacát, egész biztos szolgálna tanulságokkal a jövőre nézve.
Stoller összefoglalójában előjönnek még apró, de fontos részletek: a jelentés például kitér arra is, hogy ezek az óriásvállalatok hogyan finanszíroznak kutatókat és elemzőintézeteket, melyek aztán az ő álláspontjukat védik szakmai körökben (és ugyanez fordítva is működik: sokak meggyőződése, hogy a Google nyomására rúgtak ki egy ismert versenyjogi szakjogászt, Barry Lynnt egy washingtoni elemzőintézettől, csak azért, mert kritikus volt a vállalattal szemben).
Szintén szó van arról is a jelentésben, hogy a techóriások hatalmának kvázi megfélemlítő hatása van a kereskedelem kisebb szereplőire, hiszen rengetegen nem merik felemelni a szavukat a szerintük amúgy igazságtalan gyakorlatok ellen, mert félnek, hogy onnantól végleg ellehetetlenülnének azokon a platformokon, melyek ma már szinte megkerülhetetlenek a nyugati piacokon. A jelentés idézi egy csak név nélkül nyilatkozó kereskedő interjúját a bizottság tagjai előtt, aki arról beszélt, hogy kereskedelmi öngyilkosság lenne ujjat húzni az Amazonnal, hiszen az Amazon a kritikáért cserébe tönkretehetné a vállalkozását.
A jelentés másik haszna, hogy olyan adatok is kiderültek a techcégek piaci fölényéről, melyek eddig nem voltak nyilvánosak: mint Stoller írja, a Facebook alkalmazása például az amerikai okostelefonok 74 százalékén fenn van, míg az Amazon az összes amerikai online kereskedés több mint 50 százalékát bonyolíthatja, ami nagyobb arány, mint az eddig legtöbbször felmerült 40 százalékos becslés.
Fel lehet-e darabolni az óriásokat?
A techóriások erőfölényével kapcsolatban nagyon sokan leírták már, hogy a feldarabolásuk lehetne az egyik megoldás, és ennek lehetőségét a jelentés is felveti. Egész pontosan Pákozdi elmondása szerint strukturális elkülönítésről írnak benne, mely alapján a techcégeknek azt a platformját, ami versenypolitikai visszaélésekre ad lehetőséget, el kéne különíteniük a vállalat többi termékétől és szolgáltatásától, és ezekhez a platformokhoz a rivális cégeknek is ugyanolyan mértékű hozzáférést kéne biztosítaniuk, mint amilyen mértékben a platform tulajdonosának birtokában lévő szolgáltatások hozzáférhetnek.
A cégek feldarabolása ugyan elsőre radikálisan hangozhat, de közel sem lenne példa nélküli döntés az Egyesült Államokban, és a világban már a techcégeket is érintette hasonló intézkedés: Németországban például a bíróság mondta ki, hogy a Facebook megsértette a versenyjogi törvényeket, amikor a különféle platformjain (például a Facebookon, a WhatsApp-on és az Instagramon) gyűjtött felhasználói adatokat egyben kezelte. A bírósági döntés arra kötelezi a Facebookot, hogy ezeket az adatokat jogilag elkülönített cégekben gyűjtse, és Pákozdi szerint ez is gyakorlatilag a feldarabolás egy példája.
A jelentés legfontosabb javaslata ezért épp arról szól, hogy meg kell teremteni azt a jogszabályi környezetet, ami alkalmas lehet a nagy techcégek feldarabolására, és ami révén vissza lehet hozni a verseny lehetőségét az online térbe.
Egy ilyen léptékű beavatkozáshoz persze szükség van a politikai akaratra is. A jelentésében meglehetősen súlyos vádakat megfogalmazó albizottságot a demokrata David Cicilline vezette, és mint Pákozdi Dávid hangsúlyozta, a jelentés teljes verzióját csak a bizottság demokratapárti tagjai írták alá. Azonban azt is látni, hogy már a piaci beavatkozásoktól általában ódzkodó republikánus politikusok sem gondolják azt, hogy ne lenne tennivaló a nagy techcégekkel szemben: a coloradói Ken Buck vezetésével az albizottság több republikánus tagja kiadott egy különvéleményt a jelentés mellé, melyben gyakorlatilag egyetértettek a Cicilline vezetésével készült jelentés főbb megállapításaival, csak enyhébb eszközöket javasoltak a helyzet kezelésére.
Stoller szerint a megváltozott helyzetet mutatja az is, hogy egy abszolút ortodox, piacpárti befektetési elemzőcég, a Cowen Washington Research Group is arra jutott nemrég, hogy látván a kétpárti aggályokat a techcégekkel szemben, könnyű elképzelni, hogy 2021-ben új trösztellenes szabályok szülessenek az Egyesült Államokban, kifejezetten a techcégekre szabva. Hogy ebből mi valósul meg, az nagyban múlik majd a választás kimenetelén: ha Joe Biden nyeri az elnökválasztást, akkor az elemzőcég előrejelzése szerint a Cicilline-jelentés az új amerikai kormány techcégekkel szembeni politikájának sarokköve lehet.
Pákozdi Dávid is a választás jelentőségét hangsúlyozta nekünk, de szerinte nem csak az elnök személye számít. Az előrejelzések szerint a demokratáknak jó esélyük van arra, hogy megtartsák többségüket a képviselőházban, és jelenleg az sem elképzelhetetlen, hogy többségre tegyenek szert a szenátusban, ebben az esetben pedig tényleg nagyon komoly változások jöhetnek a techszektor szabályozásában, és úgy általában, a monopolellenes törvényekben is.
Az albizottság egyik szakértője ugyanis az a Lina Khan, aki még jogászhallgatóként írt egy nagyon sokat hivatkozott tanulmányt arról, hogy a nyolcvanas évek óta meghatározóvá vált hatósági felfogás miért volt alkalmatlan arra, hogy az Amazon esetét kezelje. Khan cikkében amellett érvelt, hogy a neoliberalizmus gazdasági programját megalkotó „chicagói iskola” közgazdászainak és jogászainak hatására alapvető változások történtek ekkor a monopolellenes szabályozásban: innentől a hatóságok számára nem a piac egészének állapota volt a mérvadó, hanem a fogyasztók rövidtávú helyzete, melyet jellemzően az alacsony árral tettek egyenlővé.
Ennek a felfogásbeli változásnak két gyakorlat lett a nagy nyertese: egyrészt az úgynevezett predatory pricing, azaz amikor valaki direkt úgy árazza be a termékeit, hogy a vetélytársai ára alá lőjön, abból a célból, hogy kiszorítsa őket a piacról, másrészt a vertikális integráció, azaz amikor egy vállalat a termelési és szolgáltatási lánc különböző pontjain tesz szert jelentős pozíciókra, melyet aztán a verseny kárára tud kihasználni. A chicagói iskola képviselői szerint ezek irracionális lépések lennének a vállalkozások részéről, és ezért nem jelentenek valós veszélyt a versenyre. Ennek a gondolatnak hatalmas befolyása lett az amerikai felügyelő szervek és bíróságok gondolkodásában, és Khan szerint döntően hatott arra is, hogy a techóriások zavartalanul válhattak hatalmas monopóliumokká.
Épp ezért, az Economist nemrég már arról írt, hogy itt gyakorlatilag két iskola összecsapását is látni: az elsősorban a fogyasztói oldalra figyelő, gyakorlatilag egy fogyasztóvédelmi szervként működő monopolellenes hatóságok koncepcióját képviselő gondolkodók közül is többen elismerik, hogy kellenének változtatások a jelenlegi rendszeren belül, de velük szemben megjelent az a felfogás is, mely szerint a nagyvállalatok terén tapasztalható erőteljes piaci koncentráció veszélyeit távolabbról, az egész gazdaság és társadalom perspektívájából kell nézni. Ezt az új irányt szokás a 20. század elején az amerikai Legfelsőbb Bíróságon a monopolellenes nézeteivel ismertté vált bíró, Louis Brandeis után újbrandeisánus felfogásnak nevezni.
Mert igaz ugyan, hogy például a netes platformok ingyenesen hozzáférhetőek a felhasználóknak, vagy hogy az Amazon megmutatja a legolcsóbb ajánlatot egy adott termékből a vásárlóknak, de közben az ennyire erőteljes koncentrációnak számos rejtett költsége is van: például azzal, hogy az online hirdetési piac szinte kizárólag két szereplő kezében van, felmehetnek a hirdetési költségek, amiket a hirdetők jó eséllyel a vásárlóikra terhelnek át (a brit becslés szerint ez háztartásonként évi 500 font többletköltséget jelenthet). Vagy azzal, hogy az Amazon egyszerre üzletel és látja az adatait a mezei felhasználóknak, és termékeket kínáló vállalkozásoknak, közben pedig saját termékeit is forgalmazza, jelentős helyzeti előnybe kerül. Ráadásul a nagyon jelentős koncentráció miatt egyre nehezebb belépni ezekre a piacokra, ami pedig bizonyítottan árt az innovációnak és a befektetési kedvnek. (Arról, hogy platformjaik révén ezek a vállalatok hogyan jutottak rendkívül komoly befolyáshoz a gazdaság közel minden szegletében, korábban részletesen is írtunk.)
Az egész világ figyel
A techóriások különleges helyzetét jelzi, hogy ezek ugyan amerikai vállalatok, de szinte az egész világon nagyon komoly piaci részesedéssel bírnak, így az amerikai szabályozást világszerte figyelik a versenyhatóságok. Pákozdi Dávid elmondása szerint látni, hogy a közelmúltban az USA-n kívüli három legjelentősebb hatóság, a brit Competition and Markets Authority (CMA), az ausztrál Competition & Consumer Commission (ACCC) és az Európai Bizottság is jelezte, hogy a techcégek szabályozásának kérdése napirenden van náluk, és mindhárom piacon újabb és újabb ötletek születnek arra, hogy hogyan lehetne mérsékelni a nagy amerikai cégek erőfölényét. (Közben ugyanakkor az a kiszivárgott hírek alapján arra lehet számítani, hogy az Európai Bizottság végül engedélyezni fogja, hogy a Google felvásárolja a Fitbit-et, hiába nem ért egyet ezzel számos versenyjoggal foglalkozó közgazdász. (Erről a témáról Pákozdi hosszabban is írt egy cikkében.)
Az Európai Bizottság például úgy véli, hogy a felhasználóknak kéne több jogot adni arra, hogy szabadon rendelkezzenek az adataik fölött, könnyebben tudják azokat átvinni egyik szolgáltatótól a másikhoz, és Pákozdi szerint ugyan ez az ötlet is a feldarabolás irányába mutat, hiszen ezzel is a techóriások vertikális erőfölényét bontatnák meg, ugyanakkor ezt nem is feltétlen kéne feldarabolásnak hívni, és így kevésbé lenne rázós politikailag eladni.
Politikai konfliktusokra amúgy így is lehet számítani: ugyan az amerikai vizsgálatokban ez kevésbé került előtérbe, de az EU-ban jóval hangsúlyosabb az a probléma, hogy a nagy amerikai techcégek nem nagyon fizetnek adót az európai piacokon. Pákozdi elmondása szerint ugyan az OECD megpróbálta tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, de a Trump-kormány felállt onnan, és szerinte közel sem magától értetődő, hogy a Biden-kormány ebben más utat követne majd, hiszen nehéz elképzelni egy amerikai politikust, aki otthon előállna azzal az ötlettel, hogy az amerikai cégek fizessenek több adót külföldön.
Ha viszont nem születik valamilyen megállapodás, akkor az európai országok elkezdhetnek önállóan lépni, ahogy azt a francia és a brit esetben is látni, és a techóriások bevételeit megadóztatni. Bármi is legyen a novemberi választás végeredménye, ebben a helyzetben benne van egy komolyabb konfliktus lehetősége is.