Visszakeményítettek egy kicsit az EU-s jogállamisági feltételeken

• Több hét tárgyalás után megegyezett az EU három intézménye (Tanács, Bizottság és Parlament) abban, hogyan lehessen elvenni a támogatási pénzét annak az országnak, amelyik nem tartja be a demokratikus játékszabályokat.
• Brüsszelben sokak szerint ezzel a vita lezárult, és az EU történetében először pénzbüntetéssel lehet fenyegetni a jogállamiságot sárba tipró tagállamokat.
• De az is lehet, hogy a magyar vagy a lengyel parlament még bekavar.

Ünnepelnek a jogállamisági mechanizmus mellett elkötelezett EP-képviselők, mert csütörtökön megegyezett a Tanács és a Parlament a rendszer alkalmazásának szabályairól. Guy Verhofstadt volt belga kormányfőtől a mostani tárgyalódelegáció egyetlen magyar tagjáig, a momentumos Cseh Katalinig leginkább azt emelik ki, hogy egyáltalán lett ilyen mechanizmus, és hogy a feltételei kicsit szigorúbbak, mint ahogy szeptember elején még várható volt.

Ahhoz, hogy a mostani egyezség jelentőségét megértsük, érdemes felidézni néhány pontban, hogyan lett a jogállamisági feltétel az EU költségvetési vitáinak egyik fő témája, és hogy mihez képest lehet előrelépés a mostani kompromisszum.

Kellett valami

Hosszú évek óta sok politikus és intézmény is azt mondja az EU-ban, hogy lehetetlen helyzet, hogy egyes tagállamok kormányai lábbal tiporják a demokratikus szabályokat, vagy éppen rengeteget lopnak az EU-s támogatásokból. Ha a csatlakozási tárgyalások idején viselkedett volna így egy kormány, biztosan nem engedték volna belépni az EU-ba. Ehhez képest ma már nem lehet mit kezdeni azokkal, akik benn vannak.

Jelenleg az egyetlen lehetséges módszer az ilyen kormányokkal szembeni fellépésre az EU alapszerződésének 7-es cikkelyében leírt eljárás, ami nagyon hosszas és bonyolult módszerrel lehetőséget ad arra, hogy egy tagállam szavazati jogát felfüggesszék az EU-ban. Ez lényegében az ország kirúgását jelenti az unióból. Az utóbbi években Lengyelország és Magyarország ellen is elindult ez az eljárás, de politikai szócséplésbe fulladt. Ráadásul Varsó és Budapest akkor is meg tudná védeni egymást a kirúgástól, ha egyáltalán eljutna valaha odáig az EU Tanácsa, hogy a szavazatfelfüggesztésről tényleg szó legyen.

Éppen ezért úgy kellett kitalálni egy kirúgásnál puhább, de mégis hatékony módszert a renitensek megfékezésére, hogy annak tétje ne irreálisan nagy legyen, de azért elég fenyegető maradjon. És ami a legfontosabb volt, ne kelljen hozzá módosítani az alapszerződést, mert az évekig tartana, és van, ahol még népszavazást is igényelne.

Beszuszakolták a következő hét év költségvetésébe

Az Európai Bizottság végül azzal az ötlettel jött elő, hogy belerakta a 2021-2028 közötti EU-s költségvetési tervbe a jogállamisági mechanizmust. Eszerint ha egy tagállamban sérül a jogállamiság, akkor el lehet venni a kormányától a támogatásokat. Látszik az ötleten, hogy alapvetően keleti és déli államokra van kitalálva, jelentős támogatást ugyanis ezek kapnak. A nettó befizetőnek számító a holland kormányt például aligha hatná meg, ha nem kaphatna segélyt Utrecht főutcájának térkövezésére, amennyiben önkényeskedésen kapná az EU.

Ahogy a javaslat készen lett (még a Juncker-vezette testület készítette), a magyar kormány rögtön jelezte, ha ez benne lesz a költségvetésben, akkor Budapest vétózni fog. (A költségvetés elfogadásához minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek a hozzájárulása is kell.) Az Európai Parlament (az előző, és a 2019-ben megválasztott is) pedig kezdettől azt mondta, hogy ha ez a jogállamisági feltétel nem lesz elég kemény, akkor ők vétóznak majd.

Az ördög a részletekben van, és ez erre a helyzetre különösen igaz. Ki, mikor, milyen szempontok alapján döntse el, hogy egy tagállamban annyira lerongyolódott a jogállamiság, hogy el kell venni a pénzt? Erről megy a vita már legalább egy éve az EU intézményei között, és ebben a vitában léptek előre a csütörtöki megállapodással a vitázó felek. Illetve mint látni fogjuk, leginkább visszaléptek azokhoz a válaszokhoz, ahol idén nyár elején tartottak.

A szankció szelídítése

A bizottság eredeti javaslata az volt, hogy ha ők azt mondják, hogy egy tagállamban baj van a jogállamisággal, akkor vegyék el az érintett kormánytól a pénzt, és ezt csak azzal lehessen megakadályozni, ha a tagállamok minősített többsége azt mondja a büntetésre, hogy NEM. E módszer szerint ahhoz kellett volna tehát széles többség (az országok 55 százaléka, mégpedig úgy, hogy reprezentálja az EU-s lakosság legalább 65 százalékát), hogy a büntetést meg lehessen akadályozni.

Charles Michel, az Európai Tanács élére 2019-ben megválasztott belga politikus rögtön látta, hogy ez a bizottsági ötlet így biztosan nem megy át a tanácson, ezért ő már úgy vitte a tagállamok miniszterelnökei elé a tervezetet, hogy az IGEN-hez, azaz a bizottsági javaslat élesítéséhez kelljen minősített többség.

Amikor júliusban a költségvetés elfogadásáról tárgyaltak 5 napon és 4 éjszakán át az EU-s miniszterelnökök Brüsszelben, akkor ezen a változaton is tovább tudott enyhíteni a magyar és a lengyel kormányfő, és belerakattak egy olyan kitételt, hogy csak akkor merülhessen fel szankció, ha a jogállamiság úgy csorbul egy tagállamban, hogy miatta EU-s pénzek kerülnek veszélybe. A további részletek eldöntését pedig elnapolták. (Ezt a puhítást részben a déli tagállamok segítségével tudták elérni Orbánék. A déliek azért álltak ebben az ügyben a lengyelek és magyarok mellé, mert a költségvetés része lett addigra az EU 750 milliárd eurós mentőcsomagja is, ami nagyon kell nekik a koronavírus első hulláma okozta gazdasági megrázkódtatás után, és nagyon nem akarták, hogy a jogállamisági vacakolás miatt bukják a csomagot.)

A további részletek kidolgozását az idei második félév tanácsi munkáit irányító német elnökség vette a kezébe, és sokak meglepetésére minden korábbi változatnál tovább lazították a jogállamisági feltételeket. Maradt, hogy az IGEN-hez kell minősített többség, de még egy fellebbezési fórumot is beraktak a rendszerbe, hogy a miniszterelnökök csúcstalálkozóján kérhesse a szankcióval fenyegetett kormány vezetője az ügye megvitatását. És még tovább szűkítették, hogy mit jelent az, hogy az EU-s pénzeket veszélyezteti a helyzet egy-egy tagállamban, és így kikerült például a bíróságok függetlenségének csorbulása, mint vizsgálható szempont. Továbbá az EU-s jogrend konkrét megszegése kellett volna a szankció élesítéséhez, nem pedig az európai értékek általános fenyegetettsége.

Vissza a nyári koncepcióhoz

Ekkor lépett közbe az Európai Parlament: meglátva a német javaslatot a négy mérsékelt frakció (néppárt, szocialisták, zöldek és liberálisok) vezetői közösen jelentették be, hogy ha ez így marad, akkor az EP fogja megvétózni a költségvetést és a mentőcsomagot is. Sokfordulós tárgyalássorozat indult a tanács és a parlament között, a javaslat újraszövegezésére.

E tárgyalások zárultak csütörtökön, lényegében azzal, hogy visszaállt minden abba a formába, ahogy nyáron volt, és a német elnökség lazításait többé-kevésbé kiszedték a rendszerből.

A szabályok

A mostani megállapodás alapján így nézne ki a jogállamisági mechanizmus:

Az Európai Bizottság szól, ha egy tagállamban baj van, és javasolja a szankció kivetését.

A „baj” alapvetően továbbra is azt jelenti, hogy az EU pénze van veszélyben jogállamisági rendszerhiba miatt, de a német javaslathoz képest kevésbé konkrétan kell megnevezni a veszélyt, sőt, e veszély lehet „fenyegetés” is, nem csak bizonyított jogsértés.

És így vonatkozhat akár a bíróságok függetlenségére is.Ha például a bíróságok függetlensége sérül, és ebből levezethető, hogy az EU-s pénzeket érintő perekben nem fair ítélet születik, akkor ez is hivatkozási alap lehet a Bizottságnál a szankció kivetését kezdeményező javaslatra.

A javaslatot az EU általános ügyek tanácsa megvitatja (itt a tagállamok EU-ügyekkel foglalkozó miniszterei ülnek), és szavaz róla. A mostani változat szerint is az IGEN-hez kell minősített többség, azaz a tagállamoknak kifejezetten akarniuk kell, hogy legyen büntetés.

Az EP most kiharcolta, hogy a tanács egy hónapon belül vegye napirendre ezt a szavazást. Kivéve, ha a tanács három hónap hosszabbítást kér, valamilyen indoklással. Utána még az érintett tagállam kormánya kérheti, hogy a miniszterelnökök brüsszeli csúcstalálkozóján is megvitassák szavazás előtt a kérdést, és mivel ezt a csúcsot legalább negyedévente tartják, összesen körülbelül hét hónapig lehet elhúzni a döntést, ha minden szereplő minden lehetőséget kihasznál a szavazás előtt. Ez valamivel gyorsabb, mint ami az eddigi német javaslatban volt, az alapján bő egy évig is lehetett volna kotlani a szankciók kivetésén.

Az EP most berakatott egy olyan garanciát is, hogy ha a Bizottság úgy látja, hogy a Tanács ok nélkül húzza az időt, akkor kérhesse a szavazás napirendre vételét – ám ehhez a tagállamok több mint felének a támogatása is kell.

Ez lesz a végső változat?

Az EP tehát elérte, hogy ne csak konkrét, kifejezetten EU-s pénzeket érintő esetben lehessen kivetni a szankciót, bár az nem változott, hogy ha EU-s pénz elherdálásáról egyáltalán nincs szó a jogállamisági problémáknál, akkor továbbra sem lehet büntetni. És egy kicsit feszesebbre szabták határidőket. Nagyjából így sikerült visszametszeni azt, amit a német kormány rakott a rendszerbe a júliusi csúcs után, és a mostani szabályok legfeljebb annyira szigorúak, mint az a nyári kompromisszum alapján várható volt.

Mivel a német kormány még azt is fellazította, így az EP most szigorítást ünnepelhet. De közben ez a javaslat még mindig sokkal puhább, mint amivel a Bizottság eredetileg állt elő.

A magyar és lengyel kormánynak egyébként maradt még egy fontos zsarolási potenciálja, ha a megállapodásnak még ez a formája se tetszene nekik, és mondjuk ragaszkodnának ahhoz, hogy semmilyen jogállamisági feltétel se legyen a költségvetésben: a költségvetésben lévő 750 milliárdos mentőcsomag élesítéséhez ugyanis fel kell hatalmazni az Európai Bizottságot, hogy hitelt vegyen fel az összes tagállam garanciavállalása mellett, és ehhez a nemzeti parlamentek hozzájárulása is szükséges. Vagyis, ha a fideszesek leszavaznák a Kossuth téren a hitelfelvételi felhatalmazást, akkor ezzel megfúrhatnák a mentőcsomagot, a mentőcsomag megfúrásával pedig bukna a költségvetés, és a költségvetéssel bukna az abban lévő jogállamisági mechanizmus (vö. Hátamon a zsákom). Kérdés, hogy ennyire felpuhított mechanizmus kedvéért Orbán Viktor harcba küldi-e képviselőit a mostani megállapodás ellen.