• A magyar és a lengyel miniszterelnök csütörtökön megüzente az EU többi országának, hogy nem engednek, és addig nem lesz költségvetése az EU-nak, amíg a jogállamisági mechanizmust le nem veszik a napirendről.
• Azt állítják, hogy Angela Merkel júliusban átverte őket, bár ez az akkoriban általuk is elfogadott megállapodásból nem következik.
• Szerintük a mechanizmus mostani formája sérti az EU alapszerződését, úgyhogy ha a többiek ragaszkodnak hozzá, akkor kezdődjön egy hosszú új vita annak módosításáról.
• Az EU nagy része és a két ország közötti vita lényege azonban nem ez. Hanem az, hogy az EU képes lehet-e feltartóztatni az autokrata irányú rendszerváltásokat a tagállamaiban.

"Tehát a következő hónapokat - a történelemben nem ismeretlen módon - ismét közösen fogjuk majd megvívni" - mondta Orbán Viktor csütörtök délután, miután a közös vétóról tárgyalt lengyel kollégájával.

Orbán hónapokról beszélt - ami azt jelenti, hogy szerinte nem várható megoldás sem napokon belül, sem pedig a december 10-i EU-csúcson a költségvetési vitában. A napokon belüli megoldást a német külügyminiszter, a decemberit pedig a legtöbb EU-s diplomata remélte eddig.

Illetve egy kiutat hagyott a két ország kormányfője: ha a többiek, azaz 25 másik ország és az Európai Parlament lemond a jogállamisági mechanizmus bevezetéséről, és a vitát az ismeretlen jövőbe tolják.

Átverték őket?

A magyar és a lengyel álláspont egyik fontos kiindulópontja az, hogy Angela Merkel átverte Orbánt és Morawieckit egy hosszúra nyúlt júliusi hétvégén.

Akkor egy csütörtöktől keddig tartó csúcstalálkozón állapodtak meg a tagállamok vezetői Brüsszelben az EU következő hét évének költségvetéséről, és egy belefoglalt óriási gazdaságélénkítő csomagról, azaz összesen 1800 milliárd euró elköltéséről.

Az akkori vita egyik része arról szólt, hogy mi legyen az Európai Bizottság egy 2018-as javaslatával, ami szerint minden EU-s kifizetést egy jogállamisági mechanizmushoz kellene kötni, azaz a demokratikus rendszert leépítő kormányoktól meg lehessen vonni a közös pénzt. A júliusi csúcs idejére már lehetett tudni, hogy az Európai Parlament és az EU-s költségvetés nagy befizetőinek számító tagállamok ragaszkodnak egy ilyen szabályhoz. Ám a szabály részleteit akkor nem vitatták meg, csak az elvet rögzítették, hogy lesz majd ilyen is.

Egészen pontosan így rögzítették:

• Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni.
• Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát.
• Mindezek fényében a költségvetés és a Next Generation EU védelmét szolgáló feltételrendszer kerül majd bevezetésre. Ezzel összefüggésben a Bizottság a jogsértések esetére intézkedéseket fog javasolni, amelyeket a Tanács minősített többséggel fogad el.
• Az Európai Tanács rövidesen vissza fog térni a kérdésre.

A magyar és a lengyel kormány azt állítja, hogy ezt az egyezséget a többiek, élükön a Tanácsot ebben a félévben vezető német kormánnyal megszegték. A többi tagállam - a bizonytalan álláspontot képviselő Szlovénia kivételével - azt állítja, hogy Orbán és Morawiecki gondolták meg magukat azóta, mert ők mindent pont annak szellemében intéztek, ahogy abban a nyáron megállapodtak. Ezt képviselte az Európai Bizottság elnöke is szerda reggeli EP-s beszédében.

Ősszel a Tanács vezetése és a Parlament megegyezett a részletekben, elkészült a jogállamisági mechanizmusról szóló szabályozás tervezete, amely a fentiek szerint

• az EUSZ (az alapszerződés) 2. cikkében foglalt értékekre hivatkozik,
• a Bizottságra bízza a szankciók elrendeléséről szóló ("intézkedések") javaslat megtételét,
• és a Tanács minősített többségének támogatásához köti annak élesítését.

Pont úgy, mint a nyári alkuban áll. Múlt hétfőn a 27 tagállamból 25 jelezte hivatalosan is, hogy számukra a tervezet megfelel. Csak Magyarország és Lengyelország állította, hogy szerintük a nyáron nem ebben állapodtak meg.

Ez az érv szerepel a két kormányfő csütörtöki nyilatkozatában is, amelynek 4. pontja így hangzik: "A tanácsi elnökség és az Európai Parlament tárgyalásainak eredménye nincs összhangban az állam- és kormányfők által a júliusi Európai Tanácsban elfogadott egyezménnyel." Azaz a németek másmilyen mechanizmusban egyeztek meg az EP-vel, mint amiben a nyáron a tagállamok vezetői egymás között megállapodtak.

Mivel a mechanizmus elfogadását a két ország nem tudja megvétózni - annak elfogadásához elég a tagállamok minősített többsége - ezért a két kormány bejelentette, hogy ha a többiek megszavazzák a mechanizmust, akkor ők megvétózzák az EU költségvetését, a benne lévő gazdaságélénkítő csomaggal együtt. Ezekben az ügyekben ugyanis már minden tagállamnak vétójoga van.

Úgyhogy egyelőre a tagállamok nem döntöttek sem a mechanizmusról, sem a költségvetésről, hanem a német elnökség időt kért, hogy elrendezhesse a vitát.

Hol az átverés?

Orbán Viktor most szerdán azt mondta, hogy azért "hazafias kötelessége" vétózni a költségvetést, mert "nem tehetem ki Magyarországot annak a kockázatnak, hogy egyszerű többséggel olyan álláspontokat kényszerítsenek az országra, amelyeket a magyar emberek nem tudnak elfogadni".

Ezt az érvet nehéz értelmezni, mert "egyszerű többséggel" sem magát a jogállamisági mechanizmust nem lehetne elfogadni, és esetleges elfogadása után sem lehetne szankciót kivetni, mert mindkettőhöz "minősített többség" kellene.

Hol van akkor az átverés? Kovács Zoltán magyar kormányszóvivő csütörtök délelőtt egy részletesebb posztjában fejtette ki, hogy Budapest szerint hol lehet a trükk. Ebben többek között arról ír, hogy a júliusi tanácsi következtetések "nem kötik össze az EU-s pénzek kifizetését jogállamisági feltételekkel".

Hogyan is szólt a következtetés? Így: "Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát. Mindezek fényében a költségvetés és a Next Generation EU védelmét szolgáló feltételrendszer kerül majd bevezetésre."

A vita most tehát azon megy, hogy a "mindennek fényében" mondatrész visszautal-e az előző mondatra, "a jogállamiság tiszteletben tartására", vagy nem utal vissza. A magyar és a lengyel álláspont szerint nem utal vissza, mindenki más szerint pedig visszautal.

Kovács a magyar vétót magyarázó cikkében azt is írja, hogy "Angela Merkel német kancellár megerősítette, hogy a jogállamisági mechanizmust az összes tagállam egyetértéshez kötik, ahogy az EU-s szerződések kiegészítését is". Itt Kovács vélhetően nem a mechanizmus alkalmazására gondolt, hiszen az világosan benne van a tanácsi következtetésekben, hogy azt "minősített többséggel" kell majd jóváhagyni.

Úgyhogy valószínűleg arra gondolt, hogy Merkel valamilyen módon biztosította a júliusi csúcson Orbánt arról, hogy a német elnökség nem tolja át a Tanácson a mechanizmusról szóló jogszabályt az összes tagállam egyetértése nélkül. Erről azonban sem dokumentum, sem kancellári nyilatkozat sincs, ráadásul az EU-s jogalkotási szabályokból ez nem is következik, úgyhogy ezt nehéz ügy utólag bizonyítani.

Morawiecki szerdán Budapesten szintén arról beszélt, hogy átverték őt is a németek a nyáron: "a júliusi egyeztetéseket egészen másként interpretálták, és a német EU-elnökség nem alkalmazkodott a megbeszéltekhez" - mondta az MTI beszámolója szerint (a sajtótájékoztatóra a 444 nem kapott meghívást).

A magyar és a lengyel kormány ha nem is árulja el világosan, hogy miben lettek átverve szerintük, azért további panaszaikban utalnak rá: azt mondják, hogy a mechanizmusról szóló jogszabály túl tág lett, és annyira sok politikai megfontolásnak ad teret a szankciók kivetésére, hogy az már ellentmond az EU alapszerződésének.

Erre mondta azt a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szerdán, hogy ha aki ezt gondolja, az vigye az EU bírósága elé a jogszabályt, és ott majd eldöntik, hogy tényleg szembe megy-e az alapszerződéssel.

Erre viszont a két kormány nem hajlandó, mert csak hatályos jogszabályt lehet a bíróság elé vinni, és ők nem akarják, hogy a mechanizmusból EU-s törvény legyen.

Az időhúzás volna a megoldás?

Ugyanakkor van arra lehetőség, hogy a bíróságtól kérje az egyik érintett, hogy az ítélet meghozataláig függesszék fel a vitatott törvény alkalmazását. A Bruxinfo értesülése szerint az Európai Bizottság valami ilyesmi kompromisszumban bízik, hogy talán meg lehet győzni mindenkit, hogy amíg a luxemburgi irodáikban gondolkoznak a bírók, addig jegeljék a mechanizmust, de közben fogadják el a költségvetést.

Ám egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen időhúzásba bármelyik oldal is belemegy: az EP és sok tagállam januártól akarja a mechanizmust, a magyarok meg a lengyelek pedig a vétó feloldásával az egyetlen hatékony fegyverükről mondanának le, és lehet, hogy csak egy évet nyernének cserébe.

A magyar és a lengyel kormány megoldási javaslata is az idő húzásáról szól, de a bírósági kitérőnél sokkal bonyolultabb változatot akarnak. Eszerint ők megszavazzák a költségvetést, ha a mostani jogállamisági mechanizmusról nem lesz szavazás, és így nem lép hatályba. Helyette szó lehet egy olyan feltételrendszerről, ami kifejezetten az EU pénzügyi érdekeit védi, de jogállamiságról szó sincs benne, csak az EU-s pénzek bizonyítható elsikkasztásáról. A németek az ősz elején már próbálkoztak egy ilyen változattal, csak azt a Európai Parlament nem fogadta el, és akkor ők fenyegettek vétóval. Azóta a holland miniszterelnök azt mondta, hogy ő sem fogadta volna el, és azt tekinti a minimumnak, amit a parlamentiek még belepakoltak a jogszabályba.

A lengyel - magyar javaslat szerint tehát vissza kell térni az ősz eleji német javaslathoz, míg a jogállamisági feltételrendszer szükségességéről induljon el egy új vita a miniszterelnökök között, és ha ott egyetértenek a bevezetéséről, akkor kormányközi tárgyalásokkal, és végső soron az EU alapszerződésének módosításával kezeljék majd a kérdést. Egy ilyen eljárás hosszú évekig tarthat, egyes országokban népszavazást is igényelhet, és minden tagállamnak vétójoga lenne elfogadásakor. Vagyis ezzel szinte a végtelenbe tolnák ki a kérdés megoldását.

Ez volt a technika, de a lényeg nem csak ez

A vita hivatalos része az, amit eddig ismertettünk, de a jogi érvelések mögött nagyon komoly politikai feszültség is van, amire egyébként szintén utal a két miniszterelnök közös nyilatkozata, amikor az alapszerződés módosítását vetik fel. És utalnak rá rendszerint az EP-képviselők, és sokan mások is.

Röviden arról van szó, hogy az EU-nak el kell-e viselnie, ha tagállamaiban egy rendszerváltással felérő új politikai struktúra épül. Egy olyan, amelyik nem a parlamenti váltógazdaságon alapszik, hanem inkább hasonlít a két világháború közötti közép-európai struktúrákra, ahol a hatalmi ágak nem válnak élesen el egymástól, a kormánypárt nem leváltható, és a politika az élet sokkal több részletét meghatározza, mint a liberális demokráciákban megszokott. Amelyben a sajtó nagy része, a bíróságok, a hatóságok, a hivatalok mind közvetlenül a kormánypárt befolyása alatt működnek, és a gazdasági élet főszereplőinek hűséget kell fogadniuk a politika irányítóinak.

Amikor Orbán Viktor csütörtökön arról beszélt, hogy "a migráció, a nemzeti szuverenitás és genderkérdésekben" alapvető vitái vannak Magyarországnak az EU többi tagállamával, akkor ezt a problémát járta körül, csak nagyon távolról. Olyan vitákat idézett, amelyek az illiberális rendszerének fontos szólamai, de az EU többi tagállamával szembeni ellentétének nem ez a lényege, hanem Magyarország rendszerszintű átalakítása, amiről itt írtunk részletesen.

Legalább tíz éve van törekvés az EU-ban arra, hogy az autokrácia irányába átalakuló országokkal szemben legyen eszköze az uniónak, és a jogállamisági mechanizmus számos kísérlet után az első olyan volna, amelyet veszélyesnek érez magára nézve Orbán Viktor. Vagy azért, mert valóban alkalmasnak látja, hogy gondot okozzanak neki vele, vagy azért, mert úgy látja, hogy utat nyit egy olyan folyamatnak, amelyből további kellemetlenségei következhetnek.

Pedig az elv nem teljesen új, egy hasonló módszert éppen a 2011 eleji magyar EU-elnökség idején már sikerült lenyomni számos tagállam torkán. Akkor fogadták el azokat a szabályokat, amelyek alapján súlyos pénzbüntetést lehet kivetni az eurózóna nem elég takarékos kormányaira. A 2008-as válság nyomán bevezetett intézkedések elvben brüsszeli gyámság alá helyezték a tagállamok többségének a költségvetéseit - az más kérdés, hogy az elrettentésül bevezetett szankciókkal azóta se élt az EU. A jogállamisági mechanizmus elméleti szinten hasonlít az akkori (hatos csomag 2011-ben, kettes csomag 2013-ban, stb.) feltételrendszerekhez, csak akkor a költségvetési, és nem mondjuk a bírósági, ügyészségi kereteket regulázták.

Vagyis a közös érdekeket sértő viselkedést eddig is a tagállami szuverenitás korlátozásával kezelte az EU. Csak amíg a 10-es évek elején a déli államok eladósodása jelentett kockázatot a teljes közösségre nézve, addig most a keletiek új politikai berendezkedése tölti el aggodalommal az európai politikusok többségét. Részben mert nem akarják finanszírozni az új autokráciákat, és nem akarnak politikai közösséget vállalni velük; részben mert a saját rendszerkritikus ellenzékük támogatóit látják bennük, amely ráadásul olyan ellenzék, ami az EU bomlasztását hirdeti. (Utóbbi problémáról itt olvasható egy alapos elemzés.)

Morawiecki arról is beszélt Budapesten, hogy "a teljesen új, önkényes, politikai döntések által motivált jogállamisági mechanizmus akár az Európai Unió széteséséhez is vezethet". Csakhogy Európa legtöbb országában arról van széles politikai konszenzus, hogy a magyar és a lengyel modell kiteljesedése, és esetleges terjedése vezethet az Európai Unió széteséséhez, mert olyan rendszerszintű kereteket kérdőjeleznek meg, amelyekre az egész szövetség politikai modellje épült.

A két kormányfő csütörtöki nyilatkozatára egy magas rangú EU-s diplomata így reagált a Financial Times-nak: "Világos, hogy semmilyen támogatása sincs a mechanizmusról szóló vita ismételt megnyitásának, sem a Parlamentben, sem a Tanácsban. Lengyelország és Magyarország az állásfoglalásával csak a egyre jobban és jobban elszigetelődik a többiektől."

Technikai szinten a mostani költségvetési válságon valahogy túlléphet az EU. Lehet halasztani egyes lépéseket, és lehet bonyolítani új eszközökkel, nyilatkozatokkal, megállapodásokkal, feltételekkel a most vitatott jogi szövegeket. Ám ettől ez az alapvető konfliktus nem múlik el, és az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez egyre élesebb ütközésekhez vezet.