Orbán és Morawiecki most kimondják, amit igazából akarnak?

Múlt hétfő óta nagy az izgalom Európában, hogy a magyar és a lengyel kormány vétója nyomán tényleg nem lesz-e új költségvetése az EU-nak, és elmarad-e az óriási gazdaságélénkítő csomag, amitől a kontinens fellendülését remélik. 

1800 milliárd euró elköltését blokkolja jelenleg a két ország kormánya, mert ellenzik a jogállamisági mechanizmusnak nevezett szabály bevezetését - a mechanizmus elvben alkalmas lehet arra, hogy elvegyék az EU-s támogatások elosztásának jogát azoktól a kormányoktól, amelyeknek működése alatt leépült a jogállam.

A vita így kezdődött és ide jutott a múlt héten.

Berlin vette kézbe az ügyet

Amikor nyilvánvalóvá vált a két ország vétója, akkor elkeseredett, frusztrált, indulatos nyilatkozatokkal volt tele az európai sajtó. Az EU Tanácsát ebben a félévben vezető német kormány viszont a múlt hét közepe óta igyekszik hűteni a kedélyeket. A németek mindenkit visszafogottságra intettek, és a múlt csütörtökön rendezett EU-csúcson (ahol videócseten találkoztak a tagállamok miniszterelnökei) egyszerűen nem engedték, hogy vita induljon a vétóról. Összesen 17 percig volt szó az egész témáról, és az ülést vezető két politikuson kívül (Angela Merkel, Charles Michel) csak a magyar, a lengyel és a szlovén miniszterelnökök szólaltak meg az ügyben - Janez Jansa szlovén miniszterelnök az egyetlen a két vétózó ország vezetőin kívül, aki nyíltan amellett van, hogy felejtsék el a jogállamisági mechanizmust a béke érdekében.

A németek azzal nyugtatják azóta a sajtót, és ezt mondják a többi tagállam kormányainak is, hogy a háttérben zajló intenzív tárgyalásokkal keresik a kompromisszumot, és csak a Tanács és a Bizottság elnökét vonják be az egyeztetésekbe. Azóta az EU-s intézmények képviselői és a tagállamok vezetői kicsit visszafogottabban nyilatkoznak. Ugyanakkor a magyar és a lengyel kormány politikusai, illetve az EP-s képviselők továbbra is nagyon élesek.

Heiko Maas német külügyminiszter kedden azt mondta, hogy optimista, és napokon belüli megállapodásra számít. "Teljesen biztos vagyok benne, hogy a következő napokban meghozzuk a szükséges döntéseket az EU költségvetéséről és a gazdaságélénkítő csomagról, és képesek leszünk felszabadítani a pénzt" - fogalmazott. Szerda délelőtt hasonló optimizmussal szólt a háttértárgyalások esélyeiről Johannes Hahn, az EU költségvetésért felelős osztrák biztosa is. 

Csak azt nem tudja senki, hogy miről tárgyalnak a németek a magyar és a lengyel vezetéssel. Ugyanis az álláspontok látszólag nagyon távoliak, és ha a nyilvánosság előtt képviselt véleményeket nézzük, akkor lehetetlennek látszik a megegyezés. A két keleti tagállam ugyanis azt akarja, hogy a jogállamisági mechanizmus ne legyen, míg az Európai Parlament és a nyugati kormányok azt akarják, hogy legyen. 

Normális ügymenetben ilyenkor el lehetne kezdeni azon vitatkozni még, hogy milyen legyen ez a mechanizmus, és így kompromisszumot keresni, azonban a magyar és a lengyel kormányon kívül minden további érintett szereplő azt állítja, hogy a november elejére kialkudott szöveghez hozzátenni, vagy abból elvenni, már nem lehet. Az EP-ben egyértelmű többségben lévő frakciók, és több nyugati kormány (például a francia és a holland) közölte, hogy semmit sem engednek gyengíteni a jogállamisági mechanizmust rögzítő szövegen. 

Innen azért is nehéz alkudozni, mert ennyire kategorikus kijelentések után a minimális engedékenység is vereséggel ér fel politikai - kommunikációs szinten. A dolog azért látszik megoldhatatlannak, mert a magyar és a lengyel oldal is ugyanilyen kategorikus: amíg a mechanizmus a mostani formájában van napirenden, addig nem engedik elfogadni a költségvetést. 

Ugyanez a vita úgy is előjött, hogy a júliusi csúcson ilyesmiben állapodtak-e meg a tagállamok, vagy valami teljesen másban. Akkor a tagállamok vezetői megegyeztek a költségvetés és a mentőcsomag legfontosabb számaiban, és abban is, hogy valamiféle jogállamisági feltételrendszerhez kötik a kifizetéseket. A magyar, a lengyel és a hozzájuk csatlakozó szlovén miniszterelnök szerint nem ilyen mechanizmusban állapodtak akkor meg, mindenki más pedig úgy emlékszik, hogy pont ilyenben. Utóbbiak közé tartozik Ursula von der Leyen bizottsági elnök is, aki szerda délelőtt többek között ezt mondta az Európai Parlamentben: 

"A 27 tagállam állam- és kormányfői négy hosszú napon és éjen át tárgyaltak júliusban, míg egyetértésre jutottak. (...) Most két tagállamnak kétségei támadtak. (...) Júliusban mind a 27 tagállam vezetője egyetértett egy új feltételrendszer létrehozásában, arra az esetre, ha az EU költségvétését fenyegető sérülést szenvedne el a jogállamiság - és csak az ilyen sérülések esetére. Ez megfelelő, arányos és szükséges, és nehéz elképzelni, hogy Európában akárkinek is baja legyen vele."

Mateusz Morawiecki és Orbán Viktor Brüsszelben, 2020 szeptemberében.Fotó: FRANCOIS LENOIR/AFP

Akkor miről egyeztetnek?

Ezt találgatják nagyon sokan most Európában. Abban bíznak közülük jónéhányan, hogy csütörtökön Orbán és Morawiecki megmondják, hogy pontosan mit akarnak, és amit mondanak, az teljesíthetőnek hangzik. 

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen kompromisszumokat tudnak leginkább elképzelni az ügyet élénken figyelő diplomaták, szakértők és újságírók:

  • Menjenek bíróságra?

Ursula von der Leyen a szerda reggeli beszédében maga is azt javasolta, hogy akinek arról lenne kétsége, hogy az EU-s joggal összeegyeztethető-e a jogállamisági mechanizmus mostani formája, az menjen el vele az EU bíróságára. Ehhez egyébként minden EU-s jogszabály esetében minden tagállamnak joga van, vagyis nem kell hozzá semmilyen új szabályt sem elfogadni.

Vannak, akik szerint az lesz a megoldás a mostani vitában, hogy a lengyelek és a magyarok a luxemburgi EU-bírósághoz fordulnak, és amíg ott nem döntik el, hogy a mechanizmus jogszerű-e, addig nem vezetik be. Vagyis legalább másfél - két évvel elhalasztják az egészet, ennél hamarabb aligha születne ott döntés. 

Egy szerdán megjelent német interjújában Orbán szintén arra utalt, hogy szerinte el kellene halasztani a jogállamisági mechanizmusról szóló vitát a költségvetés érdekében. 

  • Lezárják a hetes cikkely szerinti eljárást?

Lengyelország ellen a Bizottság, Magyarország ellen a Parlament indított eljárást az utóbbi években az EU alapszerződésének hetedik cikkelye alapján. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen faggatják a két ország minisztereit tanácsüléseken arról, hogyan áll náluk a demokrácia, és ha a sok meghallgatás végén az összes ország úgy látja, hogy nagyon rossz a helyzet náluk, akkor elvben felfüggeszthetik az adott állam szavazati jogát. Ez a veszély egyik országot sem fenyegeti a gyakorlatban, de kellemetlen politikai hangulata van az állandó számonkérésnek. 

A magyar parlament már nyáron határozatban követelte, hogy még idén zárják le a Magyarországgal szembeni eljárást. A jogilag nem kötelező határozat azt is előírta Orbánnak, hogy addig ne engedjen a költségvetés ügyében, amíg az eljárás idei lezárására nem kap garanciát. Aztán Orbán áldását adta a költségvetésre nyilvánosan kapott garancia nélkül is. Lehet, hogy ha most kapna garanciát, akkor rugalmasabb lenne a költségvetést illetően is. 

  • Írják fel valahova, hogy "migránst, azt soha"?

Orbán Viktor még a múlt héten kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a jogállamisági mechanizmus a valóságban azt jelenti, hogy be kell fogadni migránsokat. A gondolatot azóta a teljes kormánya visszhangozza, és ezen a héten egy cikket is írt arról, hogy Soros György migránsokat akar Magyarországra telepíteni, és ennek kikényszerítésére született a jogállamisági mechanizmus. 

Orbán tézise messziről nézve teljes őrületnek tűnik, ugyanis a jogállamisági mechanizmust és a menekültek befogadását jogilag nem köti össze semmi. A mechanizmus világosan kimondja, hogy csak az olyan jogállamisági kérdéseket lehet vizsgálni általa, amelyek az EU költségvetését közvetlenül érintik. Innen nézve csak politikai lózung, amit Orbán és miniszterei egy hete ismételnek a két ügy összekapcsolásáról. 

De mi van, ha ez a migránsos szál arra jó, hogy utat nyisson a kompromisszum előtt? Lehet, hogy Orbán egy olyan feltétel eltörlését követeli, amely feltétel sosem létezett, és így könnyű lesz neki megígérni, hogy ilyen feltétel nem is lesz soha? A lehetőséget továbbgondolók azt is megengedik, hogy esetleg garanciát kap a magyar és a lengyel miniszterelnök, hogy a Bizottság által nemrég napirendre tűzött új menekültügyi csomagot visszavonják, átírják. 

  • A költségvetéssel igazából senkinek sincs baja

Ha nem is a fenti módok valamelyikével, vagyok azok kombinációjával érik el a kompromisszumot, abba azért sokan kapaszkodnak, hogy a végső soron a költségvetési számok, vagyis a lényeg, az mindegyik félnek tetszik. Vagyis a vitának leginkább politikai jellege van, és nem a pénzről szól, és brüsszeli tapasztalat szerint - eddig - ez volt a könnyebben megoldható típus a problémák közül.

Hogy lehet azt mondani innen, hogy "rendben"?

Vannak tehát elképzelések arról, hogyan lehetne időhúzással, nyilatkozatokkal, más területet érintő politikai alkukkal feloldani a patthelyzetet. Azért nehéz mégis elképzelni ezek működését, mert a kommunikációban nagyon eldurvult a helyzet. 

A magyar kormányfő például "egy gazdasági bűnöző lefizetett ügynökének" nevezett mindenkit, aki a mechanizmust támogatja. A lengyel kormány is nagyon keményen nekiment a mechanizmusnak, német gyarmatosításról és a szovjet idők terrorjáról beszélnek az ottani politikusok, amikor párhuzamokat találnak ki. 

Az EP szintjén a vita már ott tart, hogy a magyar ellenzéki képviselők Sztálinhoz és Hitlerhez hasonlították Orbánt egy közös cikkükben, míg Deutsch Tamás azt mondta saját frakcióvezetőjéről, Manfred Weberről, hogy a Gestapo módszereivel dolgozik. Ahogy telnek a napok, minden oldal egyre durvábbakat állít, ami után egyre nehezebb lesz kompromisszumot kötni, mert a legkisebb engedmény is túl nagynak hangzik majd. 

Budapest és Varsó szétválasztható?

A két kormány eddig kitartott egymás mellett, bár a múlt hét elején Brüsszelben még sokan bíztak abban, hogy a magyarnál engedékenyebb lengyel kormányzati kommunikáció arra utal, hogy Varsóval könnyebb lesz békülni. Azóta viszont a lengyel kommunikáció is egyre keményebbé vált. A hangulatot jól mutatja, hogy a lengyel kormány megtiltotta a vajdaságoknak, hogy Németországtól lélegeztetőgépeket fogadjanak el. 

Közben Varsóban azon is izgulnak, hogy Orbán nem enged-e nélkülük. Sokan emlékeznek a lengyel kormányban arra, hogy 2017-ben Varsóban úgy tudták, hogy a magyar miniszterelnök Donald Tusk tanácsi elnökké választása ellen szavaz majd Brüsszelben, de végül mégis a többséggel tartott, magára hagyva az ellenálló lengyel kormányfőt. Beszéltünk olyan lengyel politológussal, aki szerint az akkori sérelem máig kísért, és vannak, akik attól tartanak, hogy Orbán lesz az engedékenyebb végül, és belemegy egy Varsónak túl puha alkuba. 

A lengyel álláspont azért is bonyolultabb mint a magyar, mert ott egymással rivalizáló csoportok befolyásolják a döntéseket. Ott a kormánypárton belül is van mérsékeltebb és radikálisabb szárny, illetve a PiS és két kisebb koalíciós partnere között a viszony annyira megromlott, hogy szeptemberben mát kormányválságról beszéltek sokan a jobboldalon is, és a viták azóta sem oldódtak meg.

A varsói kormány körül néhányan szívesen látnák Morawiecki miniszterelnök bukását, és nekik nem az az érdekük, hogy jól jöjjön ki a kormányfő ebből a vétóból. "Erősen tolják jobbra, mondjon minél radikálisabbakat, hogy aztán az egyezség után gyengének és hitszegőnek látszódjék" - vélekedett varsói ügyekben járatos lengyel forrásunk. 

Orbán Viktornak ilyen problémája nincs. Ha olyan alkuval zárja ezt a vitát, ami teljesen szembe megy azzal, amit korábban mondott, akkor is az ő győzelme előtt tiszteleg majd a teljes kormány. 

Egyre több nyugatit foglalkoztat a keleti kérdés

Az eldurvuló vita nem csak a politikusokat szorítja kommunikációs szinten sarokba, hanem az EU lakosságának megosztottságát is erősíti, hasonlóan a 10-es évek közepének hangulatkeltéséhez. Akkoriban a "lusta déliek" a "szorgalmas északiak" ellentétet gerjesztették a politikai viták az EU-n belül, most pedig a "bunkó - buzizó - tolvaj magyarok/lengyelek" és a "kulturált - felvilágosodott - becsületes nyugatiak" ellentét látszik erősödni. Jó példája e hangulat elhatalmasodásának ez vita a holland parlamentben, ahol többek között "az EU-t belülről felemésztő betegséghez" hasonlították Magyarországot; vagy éppen a német közszolgálati tévé humorosnak szánt műsora, amelyben egy "hülye magyarok és lengyelek nélküli" boldog Európáról fantáziáltak.

Hogy a közhangulat követi a politikai vitákat, azt mutatja ez a friss közvélemény-kutatás is, amit az EU költségvetésébe nagyon sok pénzt rakó, gazdag államok lakosságának megkérdezésével készítettek:

A "fukar" tagállamokban készített kutatás szerint a lakosság legnagyobb része az EU-s támogatásokat fogadó országok korrupciójától félti a pénzét.Fotó: ECFR

Arról faggatták az osztrák, a dán, a finn, a holland és a svéd polgárokat ebben a kutatásban, hogy mit gondolnak arról a rengeteg pénzről, amit az EU gazdaságélénkítő csomagjába pumpálnak. 

A megkérdezettek 38 százaléka - és ezzel relatív többsége - négy lehetőség közül azt választotta, hogy aggódik, hogy a korrupt országok elpocsékolják a pénzt (22 százalék egyszerűen csak sokallotta a mentőcsomagra szánt pénzt, 19 százalék elégedett a helyzettel, és szintén 19 százalék mondta azt, hogy ennél is többet kellene költeni az európai gazdaság talpra állítására.) 

A mentőcsomag létrejöttével egyetértők közel a harmada, az ellenzőknek meg több mint a fele mondta azt, hogy komolyan aggódik, hogy korrupt országokhoz kerül a pénzük. Vagyis a kutatás is mutatja, hogy a jogállamisági mechanizmus belpolitikai téma lett az EU gazdagabb országaiban is, úgyhogy nem fogják csak úgy elengedni az ottani kormányok.