• Nagy-Britanniát évtizedek óta feszíti egy országos botrány: a pakisztáni hátterű, fiatal lányokat megerőszakoló bandák rosszul kezelt ügye.
• Elon Musk a megszállottja lett a témának, napi több tucat X-posztban foglalkozik vele, és keményen nekiment a brit kormánynak.
• Közben a német belpolitikában is nyomul, de más európai országokat is betalált bevándorlásellenes posztokkal.
• Európai politikusok sorra kérik ki maguknak Musk szélsőjobbos hangulatú hiperaktivizmusát.
• Kérdés, hogy Musk netes nyomásgyakorlása mennyire járhat sikerrel, hogy „csak” egy elszabadult hajóágyú, vagy stratégia mentén dolgozik, és hogy mindez milyen hatással lehet a trumpi külpolitikára.

A bandák

Andrew Norfolk brit újságíró éppen vidékre autózott 2010 augusztusában, hogy kipihenje magát a szabadságán, amikor az autórádióban hírek jöttek. Egy manchesteri bíróságon elítéltek kilenc férfit, akik egy 14 éves lányt molesztáltak.

Norfolk végighallgatta a hírt, majd arra gondolt, hogy bár semmit sem tud az elkövetőkről, van egy tippje, hogy kik lehettek. Amikor hazaért, utánajárt, és a tipp jónak bizonyult: a tettesek mind pakisztáni származásúak voltak.

Az újságíróból nem a rasszizmus beszélt, évek óta foglalkoztatta a téma. A The Times munkatársaként már hét évvel azelőtt, 2003-ban tudósított arról, hogy egy helyi politikus szóvá tette, hogy férfiak csoportba verődve szólítanak le fiatal lányokat iskolák előtt. Aztán újságíróként többször is szembejöttek vele történetek, melyek szerint délkelet-ázsiai, muszlim nevű férfiak fiatal, gyakorlatilag gyereklányokkal találkozgatnak köztereken. De soha nem járt utána a témának.

Akkor, 2010 nyarán viszont elkezdett dolgozni a sztorin. Beszélt rendőrökkel, helyi hatóságokkal, civilszervezetekkel. Eleinte senkit sem tudott szóra bírni, mindenki hallgatott a témáról. Végül azonban sikerrel járt. Az első cikke 2011. januárban jött ki a The Timesban, ebben arról írt, hogy 13 városban összesen 17 olyan ügyet azonosított, amelyben férfiak utcán szedtek fel, majd csoportosan erőszakoltak meg 11-16 éves fehér lányokat, és mindegyik ügyben legalább két tettes volt. Összesen 56 elítéltről volt szó, közülük három volt fehér, a többiek nagy többségben pakisztáni származásúak voltak.

Az áldozatok általában nehéz helyzetben lévő, sokszor állami gondozásban lévő fiatalok voltak. A férfiak különböző módszerekkel hálózták be őket, szerelmet hazudtak nekik, édességet, alkoholt, drogot, ételt ajánlottak nekik, aztán kegyetlenül elbántak velük.

A cikkben megszólalt egy nyomozó, aki arról beszélt, hogy ki kéne végre mondani, hogy van egy ilyen jelenség, de „romboló tabu" veszi körül a témát, mindenki fél attól, hogy rasszistának bélyegzik.

Aztán Norfolk folytatta a tényfeltárást, és kiderítette, hogy minderről, mármint az ilyen bandák ténykedéséről, a problémákról, az erőszakról a rendőrség és a gyermekvédelem is régóta tudott, de lényegében nem tettek semmit, vagy legalábbis jóval kevesebbet, mint tehettek volna.