A 93 éves korában, 2019-ben meghalt Rudi Gutendorf a Duisburg mindmáig legnagyobb sikerét érte el 1964-ben, amikor a Bundesliga első szezonjában ezüstérmes lett a csapattal. Néhány évvel később a Schalkét kupadöntőig vezette. Kezdeti sikereit a védekezés tökéletesítésének köszönhette, innen kapta a Riegel-Rudi (Retesz Rudi) becenevet.
Eddig egy szokványos német edzői karrier kezdete, habár már ezekben az években is meg-megszakította németországi edzői karrierjét egy tunéziai és egy amerikai klub, valamint a bermudai szövetség hívására. Amiért bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, az csak ezután következett: 2003-ig edzőként
A leghosszabb időt – Gutendorf esetében ez a már-már felfoghatatlan hat évet jelentette – a Luzernnél töltötte pályafutása hajnalán, 29 és 35 éves kora között, néha még be-beállt a svájci csapatba, amivel kupát nyert és feljutott az első osztályba. Játékospályafutásának még Németországban tuberkolózis vetett véget, Svájcba gyógykezelésre ment, végül ottragadt. Ezt leszámítva a legtöbb helyen nem sokat időzött, két év már hosszúnak számított. Igaz, ha lecövekelt volna egy helyen, akkor nem sokan ismernék.
A legmozgalmasabb éve az 1976-os és az 1981-es volt. 1976-ban a karibi országok szövetségi kapitányi posztjait járta végig (Trinidad és Tobago, Grenada, Antigua és Barbuda, ez utóbbi volt pályafutása legrövidebb munkája, mindössze három hétig tartott), levezetésként pedig a botswanai válogatottat is elvezetgette egy picikét. 1981-ben Óceánián volt a fókusz, Új-Kaledónia és Tonga válogatottja mellett Nepált és Tanzániát is irányította.
Az életút alapján azt hihetnénk, hogy Retesz Rudi a futball mekkmestere, aki könnyen eladta magát, szakértelme viszont megkérdőjelezhető. Ez azonban óriási tévedés. 1968-ban például a St Louis Starnál dolgozott, csakhogy az amerikai futball éppen becsődölt, így hazatérve elvállalta a Bundesligában a kiesés szélén álló Schalkét. „Anyagi gondjaim nincsenek, annyit fizet [a klub elnöke], amennyit akar. A feladat érdekel és nem a pénz” – mondta.
A Schalkénál újszerű módszereket vezetett be. Az első edzést reggel 6-kor tartotta, ami az akkor még bányászváros Gelsenkirchen körüli futásból állt. „Tele van a város emberekkel – magyarázta a módszerét. – Bányászok, munkások indulnak a mindennapi munkába. Látják a fiúkat, bólogatnak, íme, ezek is dolgoznak, ezek is korán kelnek, akárcsak mi magunk. Valahogy megszeretik a csapatot. Eljönnek a mérkőzésre, buzdítják a fiúkat. A játékosok számára meg az akaraterő edzéseként szolgál ez a reggeli munka.”
A szurkolókat többször is uzsonnázni hívta az egyik helyi vendéglőbe, ahová a játékosokat is magával vitte. Ilyenkor bármit lehetett kérdezni, és például Marco Rossi magyar szövetségi kapitánnyal ellentétben egyáltalán nem sértődött meg az élő kommenteken, sőt, elgondolkodott rajtuk. „Ha hatszáz jóhiszemű ember azt mondja, hogy ez vagy az a játékos gyenge, nem illik a csapatba, akkor abban lehet valami.”
A szurkolók nemcsak ejthettek, de fel is emelhettek játékosokat. Jó példa erre Franz Hasil esete, aki szerencséjére vagy szerencsétlenségére éppen azt az egy évet töltötte Gelsenkirchenben, amit Gutendorf is. Hasilt nagyon dicsérték a szurkolók az egyik ilyen uzsonnázáson, mire az edző különfoglalkozásokat írt elő; súlyemelés, ökölvívás, a robbanékonyság javítása szerepelt a programban. Csak egy évet töltött a Rapidból jött középpályás Gelsenkirchenben, és már ment is tovább a Feyenoordhoz, ahol rögtön BEK-et (a BL elődje) nyert. Hogy a különedzések miatt vagy sem, azt nem tudni. Amúgy Gutendorf a Schalkét kiesőjelöltből a középmezőny elejére hozta (ő maga ezt tartotta legnagyobb edzői sikerének), és megnyerte velük a német kupát. A KEK-ben az elődöntőben verte ki a Schalkét a későbbi győztes Manchester City.
A Schalkéval nyert kupa után a következő már a perui Sporting Cristallal nyerte, itt figyelt fel rá a chilei szövetség.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!