Van a 444 szerkesztőségi levelezésében egy régi, hírhedt thread, amely az Ezzel kéne felvennünk a versenyt címet viseli, és évek óta gyűjti a magyar média legerősebb címadásait. Két éve szemezgettünk ugyan 2018 legnagyobb teljesítményeiből, de azt a válogatást kizárólag a szebbik nemnek szenteltük.
Idén több kategóriába soroltam a versenyzőket: Hétköznapi szexizmus, Politika, Életmód, kultúra és sport, Állatvilág, Túl az értelmen, Klasszikus túltolások, Hitélet.
De valami hiányzott. Mire a végére jutottam, úgy éreztem, a kategóriák nem adják vissza e színes és olykor tragikus világ komplexitását, ezért kicseréltem őket József Attila Eszméletének soraival. Hátha történik valami. De nem történt.
„Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.”
„Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.”
„Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.”
„Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.”
„Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”
„Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!”
„Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.”
