Azok a vezetők bagatellizálták a járványt, akik csak a saját maguk által kitalált veszéllyel szeretnek küzdeni

• A maszk- és oltásellenesek, illetve a védekezés hívei között fellángolt világnézeti küzdelem tovább mélyítette az árkokat a nyugati társadalmakban.
• Ázsiában kulturális, és nem politikai okokból sikerül jobban a védekezés.
• A Capitolium megrohanása fordulópont lehet az USA megítélésében.
• A válságban is szárnyaló tőzsde és a múltra mutogató politikusok egyaránt úgy tesznek, mintha nem létezne a mostani világ.
• Ivan Krasztev előadásán hangzottak el ezek.

Szerda délelőtt európai újságíróknak tartott online előadást Ivan Krasztev, bolgár politológus, aki az egyik legnépszerűbb kutatója a kortárs történéseknek. Krasztev számos nemzetközi szervezet és tudományos műhely tisztviselője, a New York Times publicistája, akit szívesen hívnak előadni mindenhova, mert rengeteg információt sűrít mondandójába, és nagyon érdekesen, sztorizva beszél.

Szerdai előadására két osztrák újságírószervezet (a Pressclub Concordia és az FJuM) kérte fel, hogy egy órában foglalja össze a járvány világpolitikai tanulságait, és hogy mi várható 2021-ben.

Még inkább megosztotta a járvány az acsarkodó társadalmakat

A járvány nyomán még megosztottabbak lettek a nyugati társadalmak, jelentette ki Krasztev, pedig az utóbbi években egyébként is egyre mélyültek az árkok. A korlátozásokat, maszkviselést vagy oltást ellenzők állnak az egyik oldalon, míg a védekezést komolyan vevők a túloldalon, és olyan mély világnézeti törésvonal van köztük, ami feloldhatatlannak látszik egyelőre.

Ez a világnézeti küzdelem ráépül a politikai törésvonalakra, és tovább erősíti azt a tendenciát, hogy az egymással szemben álló csoportok a legalapvetőbb kérdésekben sem tudnak egyetérteni, nincsenek közösen tisztelt elvek, intézmények, tekintélyek.

A folyamat már bőven a járvány előtt elkezdődött, a politikusok, a demokratikus intézmények és a sajtó tekintélye eleve megrendültek az utóbbi évtizedben, és mostanra a tudomány tekintélye is megrendült. Nagy szerepe van az internetnek abban, hogy ez így alakult, mert párhuzamosan rengeteg, egymást kizáró információ és vélemény éri az embereket. Krasztev a járvány miatt egy egészségügyi példával magyarázta ezt: "Amíg úgy éltek az emberek, hogy a környékükön egyetlen orvos volt, és mindig minden bajt vele beszéltek meg, addig ő abszolút tekintélynek számított egészségügyi kérdésekben. Amióta pillanatok alatt száz orvos és mindenféle szakértő véleményét lehet megismerni, akik vitatkoznak egymással, az emberek elbizonytalanodnak, és azt gondolják, hogy egész orvostudománynak nincs is értelme."

Krasztev szerint nehéz a közbizalom helyes mértékéről általánosságban beszélni, hiszen ha semmit sem illik megkérdőjelezni, az is antidemokratikus; de ha semminek sincs tekintélye és semmiről sincs konszenzus, akkor sem működőképes a demokrácia már, mert a düh és az agresszivitás vezeti az embereket.

Trump és a Szovjetunió széthullása

A járvány felerősítette az egyébként is egyre népszerűbb összeesküvés-elméletek terjedését, az USA-ban Trumpon keresztül már a politikai fősodorba is belekerült, hiszen maga az elnök is aktívan terjeszti ezeket.

Krasztev szerint nem az a fő katasztrófa, hogy Trump nem hiszi el, hogy elvesztette az elnökválasztást - szerinte Hillary Clinton sem akarta elhinni 2016-ban, hogy vesztett - hanem hogy a szavazóinak a kétharmada sem hiszi el, hogy kikapott, hanem szerintük is elcsalták a szavazást. Hogy erre a teóriára ekkora a fogadókészség, azt felerősítette a járvány körüli sok bizonytalanság, az általános bizalmatlanság, a hitetlenkedés általános erősödése.

Ha már a demokrácia alapintézményében, a választásban sincs bizalom, akkor hamar megrendülhet az egész rendszer, figyelmeztetett.

Azt mondta, hogy Trump viselkedése és a Capitolium megrohanása őt egy másik birodalom, a Szovjetunió végnapjaira is emlékezteti. 1991-ben a KGB puccsot kísérelt meg Gorbacsov ellen, de a kísérlet hamar elbukott, majd jött Jelcin, és a Szovjetunió 15 részre esett szét. Krasztev szerint alapvetően felgyorsította ezt a folyamatot, hogy a puccskísérlet után a Szovjetunió lakossága és a külvilág is másként nézett a birodalomra. Márpedig egy állam helyzete alapvetően függ attól, hogyan tekintenek rá a benne és a körülötte élők, az emberek hozzáállása szerinte fontosabb, mint az intézményrendszerek struktúrája.

Hogy a Capitolium ostroma mennyiben és milyen változást hoz az USA-ra nézve, azt nem akarta megjósolni, csak azt szögezte le, hogy új helyzetet teremthet az a néhány drámai óra.

Krasztev arra is figyelmeztetett, hogy hiába az a közvélekedés, hogy Trumpot a járványt kísérő gazdasági válság buktatta meg, és azért vesztett, mert az embereket idegesítette, hogy gyengén védekezett, és ezért nagy lett a munkanélküliség, de a felmérések szerint a járványt közvetlenül elszenvedők elsöprő többsége Trumpra szavazott. Azokat lehetett Trump ellen sikeresen mozgósítani, akik tartottak a járvány okozta veszteségektől, de még nem történt igazán bajuk. Krasztev előadásából nem derült ki, hogy ebből mi következik, csak szólt, hogy ezen érdemes mindenkinek elgondolkodnia.

Erős kéz, gyenge kéz

A járvány első, tavaszi hulláma a nyugati világban szinte mindenütt megerősítette a hatalmon lévő kormányok népszerűségét, mert az emberek megijedtek, és az állami intézményektől remélték a megoldást. A szélsőséges - populista pártok pedig vesztettek valamennyit a népszerűségükből, mert igazi baj esetén az emberek sokkal kevésbé nyitottak az extrém ötletekre, mintha nincsenek közvetlen veszélyben.

Krasztev szerint az autoriter vezetők kifejezetten nehezen viselik a járványhoz hasonló kihívásokat, mert nem tudják kontrollálni a folyamatokat. "Az autoriter politikusok azt szeretik, ha olyan veszéllyel kell harcolniuk, amit ők maguk találnak ki, mert azt akkor és úgy győzik le, ahogy éppen hasznos számukra." Szerinte ezért történhetett az, hogy a járvány legelején az autoriter politikusok szinte mind igyekeztek kisebbíteni a járványveszélyt és nehezen vették rá magukat korlátozások bejelentésére. Emlékeztetett, hogy Lukasenka belarusz elnök például többször is kigúnyolta a járványtól félőket, és azt javasolta, hogy az emberek inkább szaunázzanak és igyanak vodkát. Szerinte ez a viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy sokan fordultak nyíltan ellene, azaz Fehéroroszországban is működött a járvány első hónapjaiban általánosan érezhető hatás, hogy az emberek a mérsékelt, tudományokban kompetens, racionálisabb vonalat vivő politikusoktól várták a helyzet javítását.

Ahogy telt az idő, ez a folyamat már kevésbé volt érezhető, mert a lezárások okozta gazdasági és egyéni problémák már sokakat elfordítottak a mérsékeltektől.

Visszatérő nézet, hogy bezzeg a diktatórikus Kína képes volt kezelni a járványt, míg a nagy nyugati demokráciák a mai napig csak szenvednek vele, és ez annak a jele, hogy a demokratikus rendszerekben nem feltétlenül jobb élni. Krasztev szerint a megfigyelés kiindulópontja téves, hiszen a védekezésben az ázsiai demokráciák is jobban teljesítettek, míg a nyugati világban az autoriter rendszerek sem voltak sikeresebbek. Szerinte nem politikai, hanem kulturális különbség döntött: Ázsiában a kollektív érdekeket komolyabban veszik az emberek, és könnyebben helyezik az egyéni érdekek elé, ezért tudott a demokratikus Dél-Korea vagy Tajvan is sikeresen védekezni, az emberek elfogadták és betartották a korlátozó szabályokat. Az individualistább nyugati társadalmak viszont nehezebben viselik az egyéni áldozatvállalást. Másrészt arra is emlékeztetett, hogy a SARS idején komoly tapasztalatot szereztek az ázsiai országok a védekezésben, és a lakosság is ismerte már a járványügyi korlátozásokat.

Krasztev kitért arra is, hogy az első hullámban miért voltak sikeresebbek a védekezésben a közép-európai országok, mint az EU nyugati és déli tagállamai, és a tavaszi sikerük összefügghet-e a központosítottabb rendszerükkel, például a magyar vagy lengyel illiberalizmussal. Felmerült emellett a kérdés, hogy ami tavasszal Európának ezen a felén sikerült, az ősszel miért nem ment.

Krasztev szerint itt sem a politikai rendszerek döntötték el at eredményességet, hanem a járvány megjelenésének az ideje. Az első hullámot elsőként elszenvedők (Olaszország, Spanyolország) sokkoló képekkel és adatokkal ijesztették meg a többi országot, ahol már azelőtt nagyon szigorú korlátozásokat léptettek érvénybe, hogy a járvány komolyabban elterjedt volna. Így akár a decentralizált Németország, akár az erősen központosított Magyarország is sokkal jobban megúszta az első hullámot, függetlenül a politikai rendszerüktől.

Csakhogy ahol az első hullám nem okozott drámai jeleneteket, ott a lakosság nyárra már nem bírta komolyan venni a járvány jelentette fenyegetést, úgyhogy a politikusok sem akartak további korlátozásokat, és a gazdasági szempontokat vették előre. Ahol viszont súlyos volt az első hullám, ott a lakosság sokkal inkább elviselte a korlátozásokat ősszel, és ezért ott a politikusok is bátrabban zártak.

A szegényebb országok látványosabban szenvednek, az EU nélkül még súlyosabb lenne a baj

Krasztev szerint a járvány eddig is felnagyította, és a helyreállítás alatt tovább nagyítja majd EU keleti és nyugati országai közti különbséget. Nyugaton több orvos és ápoló jut a betegekre mint keleten, és ez döntő lesz a végső statisztikák összehasonlításában, és egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a jobb állapotban lévő nyugati egészségügyi ellátórendszerben kisebb arányban haltak bele a koronavírusba az emberek. A gazdasági gondok is erősebben látszanak majd a szegényebb országokban, és ez hatással lesz az ottani belpolitikára is.

A járvány miatt felerősödtek azok a vélemények, hogy az EU inkompetens, míg az erős nemzetállamok sokkal jobban kezelték a járványt. Krasztev szerint ennek ellenére az EU-s integráció erősödését hozhatja a járvány.

Egyrészt arra figyelmeztetett, hogy hiába mutatják azt a közvélemény-kutatások Olaszországtól Dániáig, Bulgáriától Franciaországig az EU összes szegletében, hogy az emberek szerint az EU rosszul kezelte a járványt, a kritika valójában arról szól, hogy az EU kevés volt, és nem arról, hogy vissza kellene fordítani az integrációt. A részletesebb kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az emberek azt akarták volna, hogy az EU hatékonyabb, azaz erősebb legyen, és ebből hamarosan az következhet, hogy olyan egészségügyi és szociális feladatokat is átvehet Brüsszel, amelyek eddig nemzetállami hatáskörben voltak.

Krasztev szerint az EU politikusai - pártoktól függetlenül - arra is rádöbbentek, hogy mennyire kiszolgáltatottak az átjárható határoknak, és mennyire irreális, hogy bezárkózzanak. A járvány kezdetekor azonnal lezárták az EU-n belüli határokat, de utána rögtön elkezdtek arról tárgyalni, hogy az ingázókat, az áruszállítókat, az üzleti úton lévőket mégiscsak át kellene engedni. Krasztev szerint nagyon hamar kiderült, hogy egyetlen EU-s tagállam sem lenne képes már ellátni magát, és ez a tapasztalat szintén az EU erősítését hozhatja a következő években, minden kritika ellenére is.

Krasztev arra is felhívta a figyelmet, hogy óriási eredmény, hogy az EU központilag, a brüsszeli bizottságon keresztül vásárol vakcinát. Izraelt lehet irigyelni, hogy képesek voltak rengeteg pénzért minden más országot megelőzve, az európai ár duplájáért - triplájáért vakcinát venni, de egy ilyen verseny szétverte volna az európai politikai rendszert. Ha az EU-s tagállamok elkezdtek volna egymásra licitálni, és a gazdagok felvásárolták volna a szegényebbek elől a vakcinát, akkor az beláthatatlan feszültséghez vezetett volna.

Krasztev szerint inkább azért kellene kritizálni az Európai Bizottságot, mert amikor a különböző cégek vakcináit előre megrendelte - még mielőtt bármelyiket is engedélyezték volna - akkor politikai okokból nem mert a Pfizer termékére fogadni, és a legtöbbet onnan rendelni, holott látszott, hogy a kutatásuk jobban áll a többiekénél. Ennek az volt az oka, hogy a Pfizer a német Biontech-hel közösen fejlesztette a készítményét, és a bizottság a kiegyensúlyozottság kedvéért nem mert sokkal többet előrendelni belőle, mint a francia Sanofi vakcinájából. A Sanofi azonban a mai napig sem készült el a saját termékével. "A mindenáron korrektségre törekvés miatt lehet legfeljebb kritizálni az EU-t vakcina-ügyben" - fogalmazott.

Nincs jelenünk, csak múltunk és jövőnk

Krasztev szerint a járvány sok tekintetben erősíti a nyugati társadalmak törésvonalait, a védekezésről szóló aktuális vitákon túl is. A polarizáltság egyik fő oka szerinte, hogy egyre kevesebb alkalommal találkoznak személyesen a különböző hátterű és meggyőződésű emberek. A kijárási korlátozások idején, amikor a net marad a fő kapcsolattartási forma, akkor végképp mindenki a saját buborékában kommunikál csak, és a másképpen gondolkodók még elvetemültebbeknek tűnnek, és még nehezebb megértenie az egy oldalhoz tartozóknak, hogy lehet képes valaki mást állítani.

Krasztev az aggasztó jelek közül kiemelte az amerikai tőzsde szárnyalását a legnagyobb válság idején. A Capitolium ostromának napján, amikor a munkanélküliségi adatok egyébként is rosszak, látványosan emelkedtek az árfolyamok. A pénzügyi piacok szerinte teljesen elszakadtak a valóságtól, a befektetők a jövő bűvöletében élnek, és elutasítják a jelent - értékelt Krasztev. Ugyanakkor a politikusok a múlt felé fordulnak inkább, és régi dicsőségről vagy méltóságról ábrándoznak Amerikában, mindkét oldalon. "Csak a jelennel nem foglalkozik senki, és ez nem szerencsés" - mondta a bolgár politológus.

Krasztev szerint az egyik legizgalmasabb fejlemény, hogy az óriásvállalatok és a kormányok versengésében melyik oldal győz majd. Szerinte a rivalizálást a járvány, illetve a járvány miatt is minden korábbinál kiélezettebb amerikai közhangulat felerősítette.

A verseny leglátványosabb jele, hogy a Twitter és a Facebook képes volt elhallgattatni az amerikai elnököt, amikor úgy döntöttek, hogy leszedik Trump fiókjait a Capitolium ostroma után. Krasztev szerint Angela Merkel német kancellár nem azért kritizálta a cégek döntését, mert sajnálta, hogy Trump nem hergelheti tovább a híveit, hanem azért, mert a döntést a cégek vezetői hozták meg, és ezzel politikai szereplővé léptek elő, aminek hosszú távon elég súlyos következményei lehetnek. Krasztev ezzel kapcsolatosan az alábbi megfontolását ajánlotta a nyugati világ polgárai figyelmébe: "a kormányokat leválthatja a nép, az igazgatótanácsokat viszont nem".