Csütörtök délután közleményt adott ki Varga Judit, hogy tisztázza az ingatlanvásárlásait, melyekkel a héten a sajtó elég sokat foglalkozott. A közleményben az igazságügyi miniszter megerősíti mindazt, ami a cikkekben is szerepelt, hogy miként vett a férjével egy 200 milliós budai lakást, hogyan kaphattak tízmilliós állami támogatást a balatoni házukra 2017-ben, és hogy mindvégig minden előírást betartottak.

A miniszter és a férje jogászok, nyilván kellően óvatosak is - aligha gondolhatta bárki, hogy a tranzakciók komoly szabálytalanságot rejtenek, vagy hogy azokat nem lehet utólag megmagyarázni: mindannyian a Rogán házaspár Pasa parki gumiszobáin edződtünk. Az pedig teljesen rendben van, hogy a sajtó igyekezett a végére járni a dolognak. Ilyenkor egy kiemelt közszereplő jó esetben személyesen és a szükséges dokumentumokkal is segíti a sajtó munkáját, de legalább igyekszik méltósággal elviselni, amíg a dolog lecseng.

Varga Judit nem így tett, ami nem annyira meglepő, viszont utólag szükségesnek látta, hogy közleményben is védje magát, és ezzel egy kicsit túllőtt a célon.

Ezt írta ugyanis:

A hazugságoknak, a szándékos ferdítéseknek azonban úgy gondolom, hogy a gyermekeim és a családom tisztességére tekintettel még egy közszereplő elleni összehangolt és gusztustalan rágalomhadjáratban is vannak etikai határai.Egyrészt nehéz minősíteni, amikor egy felnőtt ember a családja, pláne a gyerekei mögé bújik: senki egy pillanatig nem gondolta, hogy az egészhez Vargáék három gyerekének bármi köze lenne. A gyerekeit most és maga a miniszter keverte bele ebbe a történetbe, hogy sajnáltassa magát.

Aztán ott van az is, hogy 2021-ben az Orbán-kormány igazságügyi minisztere a hazugságok és ferdítések, a gusztustalan rágalomhadjáratok etikai határátlépései miatt nyafog. AZ elmúlt években hol volt Varga Judit érzékenysége az etikai határokra, amikor a kormánysajtó válogatás nélkül ment bele bárkibe, politikusba, újságíróba, diáklányba, civilekbe, és terjesztett róluk undorító hazugságokat, amik miatt aztán perek sorait veszítették el? Ahhoz képest, hogy a kormányoldal politikai ellenfeleit, ha kellett, minden alap nélkül buzizták meg tolvajozták le, róla és a férjéről annyi jelent meg, hogy nagy hitelből vettek drága lakást, állami támogatást vettek igénybe a balatoni házuk építésére, meg felnyalták a lakhatási támogatást, miközben volt hol lakniuk.

Amikor az átlagembernek van egy értékes belvárosi lakása, de a családja nem fér el benne, akkor el- vagy kiadja, és nagyobbat vesz vagy bérel, mert nem kap havi sokszázezer forintot lakástámogatásra. Egy ilyen átlagember joggal érzi, hogy az igazságügyi miniszter és a férje nem jártak el etikusan, amikor egy ideig az ő adóforintjaikon éltek a lehetőségeik felett.

De egy átlagember okkal kételkedik abban is, hogy két sikeres, a 30-as éveiben járó nemzetközi jogász 3 gyerekkel és kivételesen jó politikai kapcsolatokkal Brüsszelből hazatérőben a Balaton-felvidéken akar életmódszerűen letelepedni, és azért igényli a csok-ot, mert lakóházat épít. Véletlenül valamennyire ismerem Balatonhenyét: az egy csodaszép, de kihalóban lévő üdülő-zsákfalu, ahol az lakik, aki oda született, és soha nem is akart elmenni, vagy nem volt választása.

Aki Henyén az elmúlt 30, de inkább 40 évben házat vett vagy épített, az ott nyaralni akart, nem élni. A legközelebbi olyan iskola, amelybe egy Vargáékhoz hasonló világlátott és tehetős házaspár a gyerekeit szívesen járatja, Tapolcán van, 20 kilométerre, vagy Veszprémben, 45-re. Nemzetközi jogászként Vargáék mégis hogyan képzelték az életüket Balatonhenyén októbertől áprilisig?

Persze az ő dolguk, simán lehetett egy pillanatban az az életstratégiájuk, hogy a 20-as, 30-as éveket egy nyaralóvidéken, egy nyaralónak kinéző kerti medencés lakba visszahúzódva bekkelik át. Aztán amikor jött a felkérés, mégis lemondták az állásinterjút a monostorapáti önkormányzatnál meg az OTP tapolcai fiókjában, hogy elvállalják a váratlanul felkínált kormányzati meg pénzintézeti vezetői pozíciókat Budapesten.

Ami jár az jár, vannak ügyes, de legalábbis szerencsés emberek, akik mindig jogszerűen veszik fel az állami támogatást a lakhatásukra, a házukra, az ingatlanmagazin címlapján szereplő nyaralójukra meg az elektromos autójukra. Moralizálhatnék, hogy tisztességes ember az ő jövedelmi viszonyaik mellett semmilyen szociális támogatást vagy kedvezményt nem vesz fel, mert nem szorul rá, de az ilyesmi Magyarországon szinte ismeretlen. Mindenesetre ahelyett, hogy az etikai határokról meg a gyerekei tisztességéről küldözget a hivatalos csatornákon közleményeket, talán ezt lett volna érdemes Varga Juditnak végiggondolnia.

Címlap- és borítókép: Varga Judit és férje a Balaton-felvidéki Kisapátiban, 2020 nyarán. Forrás: Varga Judit hivatalos FB-oldala.