Hol van Európa összes vakcinája?

• Történelmi jelentőségű döntés volt, hogy az EU-s tagállamok közösen rendeljenek vakcinát a koronavírus ellen, és ne egymással versenyezve, egymást kiszorítva harcoljanak.
• A közös beszerzés nyertesei elsősorban a szegényebb tagállamok.
• A gyártók viszont lassabban szállítják a vakcinákat, mint ígérték, és ezért sok tagállami vezető a szerződéseket megkötő Európai Bizottságot hibáztatja.
• A Bizottság jelentős árengedményt harcolt ki a gyártóknál, de egyesek szerint ennek az lett az ára, hogy az amerikai és a brit piacra terelték a vakcinákat a cégek.
• Magyarország eddig az egyetlen az EU-ban, amelyik a közös beszerzésen felül leszerződött vakcinákra, orosz és kínai gyártókkal.

Kit mentsünk meg először?

A túléléshez szükséges szérumból kevesebb van, mint ahányan vagyunk. Ki kapjon belőle?

• Aki a legerősebb, és hátrébb tudja lökni a többit?
• Aki a legtöbbet fizeti érte?
• Vagy minden tizedik szereplő kapjon belőle, aztán minden kilencedik, nyolcadik, hetedik, egészen addig, amíg lesz elég szérum mindenkinek?

Az európai politika történelmi léptékű megszelídülését mutatja, hogy a harmadik változat mellett döntöttek tavaly nyáron a tagállamok vezetői, amikor megállapodtak, hogy közösen rendelnek vakcinát a koronavírus ellen.

Nincs sok példa a történelemben arra, hogy az erősebbek a béke kedvéért hagyják meghalni akár a sajátjaikat is. Mert végső soron ezekben a napokban ez történik Európában. És ennek a rendszernek a szegényebb, kisebb országok a nyertesei, még akkor is, ha a leghangosabban elégedetlenkedők egyike éppen egy szegényebb ország vezetője, Orbán Viktor.

Ez egy rendkívüli konstrukció

Egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a koronavírussal szemben védettséget biztosító oltóanyagból az Európai Unió 27 tagállamának lakói egyforma eséllyel részesüljenek. A mostani szabályok szerint egyelőre ez a helyzet: a tagállamok lakosságuk szerint arányosan kaphatnak az Európai Bizottság által megrendelt készítményekből.

Az európai történelem legutóbbi ezer évének tapasztalatai alapján azt lehetne várni, hogy minden ország igyekezzék magának megszerezni az értékes anyagot a többiek elől, akár erőszakkal is elragadva. Ha pedig csak az elmúlt néhány erőszakmentes év tapasztalataiból indulunk ki, akkor is a gazdagoknak kellett volna előnyt élvezniük.

A 21. századi nyugati világban nincs értékesebb az emberéletnél. Amelyik ország hamarabb tudja beoltani a lakosságát, az több ember életét menti meg. Hogy ezen felül még a gazdaságát is hamarabb tudja rendbe hozni, a járvány miatt kényszerűen bevezetett korlátozások miatt, az további, igen fontos szempont az oltások minél gyorsabb beadása mellett.

Vakcinából jóval kevesebb van egyelőre, mint ahány ember. Még az optimistább becslések szerint is legkorábban 2023 végére lehet csak elég embert beoltani a Földön ahhoz, hogy a járványt mindenütt felszámoljuk. Az EU-s tagállamok polgárai a világ első köréhez tartoznak az oltandók között, ez már biztosan látszik. Ettől persze nem mindegy, hogy 2021 nyarára, őszére vagy kora telére sikerül-e mindenkit beoltani.

Jelenleg a világ leggazdagabb országai képesek csak az első szállítmányokat fogadni, és ezeknek az államoknak nagyon durva versenyt kell vívniuk a vakcinákért.

Ha az EU-s tagállamok nem állapodnak meg tavaly nyáron, hogy a beszerzéseket közösen intézik, akkor ez a verseny az unión belül is eldurvult volna. Most mindenkinek egyformán kevés jut, de ha nincs a közös beszerzés, akkor vélhetően első körben a kicsi és gazdag országok lakosságát lehetne csak beoltani, ahol néhány millió adagért akármennyit ki tudnak fizetni a kormányok - Izrael pont ezért is vezethet az oltási versenyben: 9 millió polgára harmadát beoltották január végére, ami szorosan összefügg azzal is, hogy az izraeli kormány kész volt minden más országnál többet fizetni az először elkészült készítményekért.

Az EU-ban a beoltottak aránya január utolsó hétvégéjére 2,5 százalék - ami egyébként így is több mint 11 millió beoltottat jelent, vagyis darabszámra az izraeli 3 millió beoltottnál jóval többet, csak éppen a 445 milliós kontinensen ez sokkal kevésbé látványos. (Az oltottsági arányok az első vakcinát megkapókat jelölik, vagyis az érintettek védettségéről még nem beszélhetünk.)

Ha az EU-s tagállamok vezetői nem döntenek a szolidáris egyenlősdi mellett, akkor az olyan kis lakosságú, ám gazdag országok, mint Dánia, Finnország, Svédország vagy Írország szépen felvásárolhatták volna ezt a 11 millió adagot, vagy még drágábban még többet is vehettek volna, és már ők is nagyon jól állnának. Más európai államoknak meg valószínűleg várniuk kellene, hogy egyáltalán el tudják kezdeni az oltások beadását. Vagy az olyan óriási költségvetéssel bíró, nagyobb országok, mint Németország vagy Franciaország felvásárolhatták volna a legyártott készleteket a többiek elől. Esetleg ezek hadseregei elfoglalhatták volna a vakcinagyárakat, eltéríthették volna a máshová menő szállítmányokat. Utóbbi talán durvának hangzik, de 2020 kora tavaszán előfordult, hogy egyes országok lefoglaltak a másik elől maszk-szállítmányokat, amikor éppen az volt hiánycikk.

Mindezt azért fontos rögzíteni, hogy tudjuk, a közös EU-s vakcinabeszerzés történelmi léptékű tett, és a nyugati államok vezetőit hozta rövid távon nehezebb politikai helyzetbe, mint a keletieket. Még akkor is, ha őket sem csak a szegény keleti tagállamok iránti szolidaritás vezette, hiszen az egymás elleni küzdelem hosszabb távon sem anyagilag, sem pedig politikailag nem lett volna kifizetődő, nekik sem. De mégiscsak nekik nehezebb azt mondani a választóiknak, hogy kibírjuk még egy-két-három-négy hónapig elegendő vakcina nélkül, és addig meg fog halni néhány száz vagy ezer ember, akik esetleg életben maradhattak volna, ha nem vagyunk tekintettel a többi országra, különös tekintettel a Lajtán túli vidék szegényeire, akik nem bírták volna az árversenyt velünk egy idő után, vagy ha erre költötték is volna minden pénzüket, utána hozzánk jönnének hitelért kuncsorogni.

A politico.eu csütörtökön megjelent riportja szerint június elején még úgy tűnt, hogy az erősek megoldják maguknak a beszerzést. Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia kormányai elkezdtek négyesben tárgyalni gyógyszercégekkel, és ezzel párhuzamosan a spanyol kormány is igyekezett összehozni egy vásárlói klubot, hogy beelőzzék a többieket.

Intő példa volt a járvány elejének eszközbeszerzési kudarca is: hiába próbált az Európai Bizottság lélegeztetőgépeket és más védőfelszereléseket venni az egész közösség nevében, annyira nehézkes volt a 27 országra szóló egyeztetések miatt a rendszer, hogy mire érkezhettek volna az eszközök, már minden ország megvette magának, ami kellett neki (Magyarország például elképesztően drágán).

Június utolsó hetében mégis rábízták a tagállamok a szerződések megkötését az Európai Bizottság stábjára. Ehhez abban is meg kellett állapodniuk, hogy ha a Bizottság megegyezik egy céggel, akkor attól már egyetlen tagállam sem vásárolhat külön magának.

Az Európai Bizottság csak a beszerzéseket intézi, fizetniük a tagállamoknak egyenként kell a saját területükön felhasznált vakcinák után. Ahogy a szállítmányok hűtését, szállítását és az oltások beadását, az országon belüli sorrend meghatározását is a tagállamoknak maguknak kell intézniük.

De jól intézte a Bizottság a beszerzéseket?

Ez Európa-szerte vitatott kérdés. A Bizottság ősszel kezdett megállapodni a gyártókkal. Első körben felmentést kaptak az ilyenkor szokásos egyeztetési szabályok alól, hogy ne kelljen minden tagállammal minden szerződést jóváhagyatni.

Júliusban a kereskedelmi főigazgatóságtól az egészségügyihez irányították Sandra Gallinát, aki átvette a tárgyalások vezetését, azóta is ő a fő vakcinabeszerzője Európának, 2020 októberétől már bizottsági főigazgató minőségben. Gallina 1988 óta dolgozik Brüsszelben, az első tíz évben olasz tolmácsként volt a bizottság alkalmazottja, 1999-ben lett kereskedelmi vonalon bürokrata, és azóta folyamatosan ment felfele a ranglétrán. Végső soron 450 millió európai vakcinájának megvásárlását bízták most rá. Több mint 2 milliárd adagot papíron meg is rendelt már, csak ennek egy része még nem engedélyezett termék, egy másik részét pedig nem gyártották még le, ezért nem lehet beadni.

Gallina és csapata három szempontot akart érvényesíteni:

• a Bizottság minél többféle vakcinából rendeljen, hiszen nem lehetett tudni, hogy melyik mikortól lesz használható,
• minél alacsonyabb árat alkudjon ki a gyártóktól,
• csak olyan szerződéseket kössön, amelyek alapján a gyártók anyagi felelősséget vállalnak, ha a készítményük kárt okozna a beoltottakban, nehogy tömegesen pereljék az EU-t az oltásba belebetegedettek.

Mindhárom célt elérték, és mindhárom miatt sok kritikát kap az Európai Bizottság a mai napig. Ugyanis mindhárom szempont érvényesítése hozzájárult ahhoz, hogy a gyártók szívesebben adják a termékeiket az USA-nak, Nagy-Britanniának vagy éppen Izraelnek, mint Európának.

Mivel egyelőre kevesebb a vakcina, mint amennyire igény van, mostanában igen komoly probléma, hogy a gyártók azzal szembesültek, hogy az EU-nál nagyvonalúbb megrendelőik is vannak, és ezért szívesebben szállítanak az angolszász piacra. Ezt az EU vádja szerint úgy oldják meg, hogy technikai nehézségekre hivatkozva a megígértnél kevesebbet adnak az EU-nak. A gyártók ezt tagadják, és azt mondják, hogy a technikai problémáik valóságosak.

De nézzük, hogy a három, első látásra méltányolható európai cél milyen gondokat okozott:

• sokféleség

A Bizottság sok kritikusa szerint a brüsszeli tárgyalók túl óvatosak voltak, és úgy állították össze a megrendeléseket, hogy első körben mindenből viszonylag keveset rendeltek (de így is többet, mint bármelyik másik ország a világon).

A megrendelt termékekből december végén egyet, január közepére kettőt engedélyeztek csak az EU-ban, illetve egy harmadikat január 29-én. Miközben van még négy másik leszerződött cég, akik nem tudnak mit adni, mert nincs kész vakcinájuk.

A Bizottság kritikusai szerint tehát bátrabban kellett volna sokat rendelni attól, aki ősszel jobban állt a kísérletekkel. Egyes vélemények szerint a bizottságot az is befolyásolta, hogy minden érdekelt tagállami vállalattól hasonló arányban rendeljenek, és így a francia Sanofitól is jó nagy tételben szerződtek, nehogy a részben német érdekeltségű Pfizer-féle vakcina kereskedelmi előnybe kerüljön, és ebből politikai vita legyen. Miközben a Sanofi a mai napig nem állt elő vakcinával, míg a Pfizer-féle változatot tavaly év végén már engedélyezték. (A helyzet most annyiban rendeződni látszik, hogy a Sanofi legyárt 100 millió vakcinát a rivális Pfizernek.)

A Bizottság szerint nem lehetett előre tudni, hogy melyik cég mikor lesz kész, és jellemző például, hogy az USA kormánya még tavaly márciusban elsőnek egy olyan készítményt rendelt meg, amelyik a mai napig nem készült el - a német CureVac-ról van szó (a Bizottság is előrendelt tőlük 225 millió adagot, egyelőre hiába).

• ár

A legtöbb kritikát a Bizottság azért kapta, mert keményen (és sokáig) alkudott az árról, mondván ez egy 450 milliós piac, jár a kedvezmény az óriási tételre, és tekintettel kell lenni a szegényebb tagállamokra is. Az árak hivatalosan nem nyilvánosak, de elég megbízható forrásoktól kiszivárogtak (például a belga költségvetési államtitkár rövid időre kirakta a Twitterre), és ezek alapján az EU tényleg olcsóbban vesz a mostani riválisainál. (Egészen pontosan a tagállamok veszik olcsóbban, hiszen a vakcinákért minden kormány maga fizet.)

A Pfizertől például egy dózist 12 euróért vásárolnak az EU-s országok, míg az USA kormánya 16, Izrael pedig 19,5 eurót fizet érte (egy ember immunizálásához két dózist kell beadni ebből a készítményből, tehát egy európai oltása 8 euróval, azaz 2860 forinttal olcsóbb, mint egy amerikaié). A Moderna vakcinájáért pedig az EU 18 dollárt fizet dózisonként, az USA kormánya viszont 25-öt. Százmilliós tételekben ezek már jelentős összegek.

Ugyanakkor a Bizottság kritikusai szerint nem annyira jelentős összegek, mint amekkora kárt okoznak a szállítások késlekedései. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is úgy véli, hogy az árnak most nem kellett volna számítania. Azt ugyan nem árulta el az Indexnek, hogy az egyébként elavultabb technológiával készült kínai vakcina olcsóbb vagy drágább-e az EU által rendelt nyugati termékeknél, de a válaszaiból az következtethető ki, hogy valószínűleg igen. A beszélgetés erről szóló részlete szó szerint így hangzik:

Index: Mekkora a különbség a kínai és az európai uniós közös stratégia keretein belül beszerzett vakcina ára között?

Szijjártó: Mindegyik olcsóbb annál, mint egy ember élete.

Index: Ez igaz. Akkor a kínai drágább, mint az uniós vakcina?

Szijjártó: A be nem érkezett vakcinánál nincsen drágább.

• felelősség

Azon is veszthetett időt piaci szakértők szerint az EU, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a cégek felelősséget vállaljanak a termékeikért, és kártérítést fizessenek, ha baj volna a készítményeikkel. Ilyen kikötés állítólag az USA és Nagy-Britannia kormányával kötött szerződésekben nincsenek, ami szintén arra vezeti a cégeket, hogy a gyártósorokról érkező ampullákat inkább az angolszász piacokra vigyék.

Ugyanakkor a brüsszeli Bizottságot ért sok kritikában az is benne van, hogy a tagállamok kormányai nagyjából tehetetlenek: miután a Bizottságra bízták a beszerzéseket, a türelmetlen lakosságnak nem tudnak mást mondani, mint hogy Brüsszel elrontotta a beszerzéseket. A nyomás alatt lévő Bizottság pedig szidja a gyártókat, hogy nem tartják be az egyébként megállapodásokat.

A helyzetet tovább árnyalhatja egy olyan adottság, amiről hivatalosan senki sem beszél, de mégis számíthat. A nagy gyártókra valószínűleg sokkal inkább képes informális eszközökkel hatni az amerikai kormány, mint az EU. Gyorsabban és keményebben tud odacsapni, vagy éppen kedvezményt adni egy multinak a washingtoni kormány, mint a brüsszeli bizottság, főleg hogy az utóbbi helyett 27 ország 27 féle egészségügyi hatósága tudna csak érdemben megszorongatni egy forgalmazót. Úgyhogy nem volna meglepő, ha a Pfizer és az AstraZeneca menedzserei úgy vélnék, hogy a részvényeseik akkor lesznek elégedettebbek, ha inkább a brüsszeli bizottsággal, és nem a bizonyítási kényszerben lévő, frissen alakult Biden-adminisztrációval vesznek össze.

Idegi alapon vagy reálisan látják az elégedetlenek a helyzetet?

A három, az EU által eddig engedélyezett, és a közös beszerzésekben érintett cégtől tényleg lassan jönnek a vakcinák. A Pfizer ezekben a hetekben hoz be az ígértnél kevesebbet az EU-ba, arra hivatkozva, hogy bővíteni kell a gyártósorait, és az átépítés alatt áll a munka - pont abban a gyárban, ahonnan az EU-s vevőket szolgálnák ki.

Az AstraZeneca azt állítja, hogy technikai fennakadásai vannak a belgiumi gyárában, és a brit gyáraiból nem hozhat az EU-ba vakcinát, mert a brit kormánnyal már előbb leszerződött. A Moderna eleve keveset ígért Európának, ők kezdettől az amerikai piac kiszolgálására koncentrálnak.

A Pfizer, és különösen az AstraZeneca késlekedése miatt az EU-s intézmények igyekeznek keményen visszavágni, de ez egyelőre csak retorikai szinten értelmezhető, a felháborodott tiltakozásoknak gyakorlati következményei még nincsenek.

Ugyanakkor a tagállami türelmetlenség abból a megközelítésből nem teljesen megalapozott, hogy az Európai Bizottság sosem ígérte, hogy nyár előtt lesz elég vakcina a lakosság bő kétharmadának a beoltásához. A szállítások tempójával igen elégedetlen, és ezért rendre Brüsszelt hibáztató magyar kormány vezetője már tavaly októberben tudta, hogy január-februárban még csak kevés oltóanyag áll majd rendelkezésre, mert egy brüsszeli csúcsról hazaérve ezt nyilatkozta: "A nagy tömegű vakcina pedig valószínűleg áprilisban érkezik."

Hogy a most akadozó szállítmányokat a tavaszi hónapokban ki tudják-e pótolni a gyártók, az még nem világos, de drámai csúszásról még nem lehet beszélni. A Pfizer például azt ígéri, hogy a most elmaradó mennyiség sokszorosát lesz képes leszállítani Európának február második felétől.

A feszültséget mindenképpen enyhíteni fogja, ha újabb gyártók és újabb gyárak állnak munkába - tavasszal ezekben nagy előrelépések várhatók, de addig az emberéletekben is számolható idő mindenkit idegessé tesz.

A magyar út

Ebben a helyzetben választotta a magyar kormány azt a sajátos megoldást, hogy az EU-s beszerzésen kívül külön alkukkal kötött szerződést olyan gyártókkal, amelyekkel a Bizottság nem tárgyalt, illetve amelyek termékeit az EU még csak be sem vizsgálta: ezek az orosz Szputnyik V és a kínai Sinopharm nevű vakcinákra vonatkozó megállapodások.

Egyelőre csak Magyarország állapodott meg a közös beszerzésen túl is szállításokról, bár más kormányokról is kiderült már, hogy próbálkoznak külön alkukkal. A német kormány tárgyalt a saját cégeivel külön beszerzésekről, a ciprusi pedig Izraeltől szeretett volna vásárolni, arra számítva, hogy ott túlrendelték magukat. Csakhogy ezeket a kísérleteket az Európai Bizottság leállította, hiszen mind olyan cégek termékeire vonatkoztak, amelyekkel a Bizottságnak is érvényes megállapodása van. Egyelőre még mindenki tartja magát hivatalosan a közös beszerzésekhez, de ahogy elmaradnak a beígért szállítások, nem biztos, hogy az egység egész évben tartható lesz.

A magyar kormány a kínai és orosz beszállításokkal nem mondta fel a megállapodást a közös beszerzésekről, legfeljebb a szolidaritási elvvel ment szembe. A német kormány közben támogatná, hogy az orosz vakcinát is vegyék be az EU-s rendszerbe, csakhogy ehhez az kellene, hogy a gyártója engedélyeztesse a készítményt Brüsszellel. Az ehhez szükséges kérvényt viszont az oroszok nem akarják egyelőre beadni. A kínai termékből Európában egyelőre csak Szerbiában vásároltak (Szerbia nem tagja az EU-nak) Magyarországon kívül, és annak az EU-s engedélyeztetéséről egyáltalán nem még volt szó.

Hogy a keleti beszerzések mennyire feszítik majd szét az EU szolidaritási megállapodását, és mennyire nyitja ki az elkerülni kívánt versenyt a tagállamok között, az még nem látszik, ebben fontos lesz, hogy Magyarország példáját mennyire követi a többi ország, illetve hogy a keletről rendelt vakcinák tényleg megérkeznek-e Magyarországra, még mielőtt az EU-s rendelések is befutnak.

Orbán Viktor erről így nyilatkozott a Kossuth Rádiónak:

"Nézze, hoztunk egy döntést. Most meg lehet engem feszíteni ezért, azt sem zárnám ki, hogy megérdemlem, de hoztunk egy döntést, mind a 27 miniszterelnök, ez az én felelősségemet egyébként nem enyhíti, csak magyarázza a helyzetet, és azt mondtuk, hogy a vakcinabeszerzés nemzeti jogát átadjuk Brüsszelnek. Legyen közös beszerzés! Ők alkudozzanak helyettünk a nyugati gyártókkal, ők kössék meg a szerződéseket, és ők osszák szét a vakcinákat. (...) Nem adtam át a döntés lehetőségét a tekintetben, hogy azért máshonnan is tudjunk szerezni. De a nyugati gyártókkal való tárgyalás, szerződés és szétosztás lehetőségét átengedtük nekik. (...) Most egyelőre nem ez a problémánk, hogy a szétosztás rendje nem tisztességes, hanem az, hogy nincs mit szétosztani, mert nem tudtak szerezni elegendő vakcinát. Úgyhogy én azt tudom csak mondani, hogyha már átadtuk ezt a jogot nekik, akkor amit ebből magunknál tartottunk, tehát a máshonnan való beszerzés jogát, azt használjuk ki száz százalékig, szerezzünk oroszt, szerezzünk kínait, szerezzünk amerikait, beszéljünk az izraeliekkel."