Hiába lett egyre fontosabb téma az egész világon, és hiába kerültek napvilágra magyar esetek, a katolikus egyház konokul hallgatott az itthoni áldozatokról. Az elmúlt években egyházi oldalon is egyre többen szólaltak meg a kiskorúak elleni szexuális visszaélésekről, de sem a vallási vezetők, sem a katolikus értelmiség nem foglalkozott a magyar áldozatokkal. Legfeljebb egy-egy szerzetesrend próbálta feldolgozni saját múltbeli történeteit, miután kiderültek a náluk zajlott molesztálások.

Most mintha kicsit oldódna az eddigi merevség, köszönhetően A-nak, az egykori áldozatnak, aki azután is harcol saját bántalmazása elismeréséért, a neki szóló, igazi bocsánatkérésért és az egyház megváltozásért, hogy az őt és még számtalan más fiatal fiút molesztáló papot kizárták. Amikor A. folytatta a számonkérést és a kérdezést, a telefonálgatást és az emailezést, az Erdő Péter vezette esztergomi érsekség két elöljárója, Snell György segédpüspök és Süllei László általános helynök külön-külön feljelentette zaklatásért. Tegnap kezdődött a tárgyalása.

„A sokadik epizód, amikor egyházi szereplők nem hajlandók az abúzusbotránnyal szembenézni” - reagált Feledy Botond az Új Szó oldalán. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium korábbi rektora arról ír, „mennyire fontos megbecsülni az első áldozatokat, akik vannak annyira bátrak és felkészültek, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé történetükkel. Ez egy elképesztően nehéz folyamat egyik legnagyobb lépése.”

A 444 cikkében leírt rendőrségi eljárásra utalva Feledy azt írja: „Ha az előállt áldozatot rabosítják, az olyan szintű ellehetetlenítés, olyan intézményi megfélemlítés, ami ideig-óráig lassíthatja talán a nyilvánosságra kerülést, hiszen mások elbátortalanodhatnak, de végül csak növeli a késleltetett robbanás erejét, saját intézménye alatt vágja a fát, tehát sem erkölcsi, sem racionális szempontból nem elfogadható a döntés, és főleg nem a prédikált értékek kontextusában.”

A jezsuita rendhez kapcsolódó Társadalmi Reflexió Intézet vezetője úgy fogalmaz:

„Egyszerűen felfoghatatlan, hogy felelős magyar egyházi vezetők hogyan juthattak fehér asztaluk melletti beszélgetésben arra, hogy a téma kerülése a legjobb megoldás. Nemhogy a kerülés: jelen esetben, a fenti cikk története szerint, egy áldozat elnémítása.”

Ez az ügy végre elérte Erdő Péter ingerküszöbét is, aki az elmúlt évtizedekben egy szót sem szólt a gyerekmolesztálási botrányokról, de amikor elküldtem neki az A. ügyére vonatkozó kérdéseimet, pár napon belül interjúban fejtette ki a véleményét a Válasz Online-on. A bíboros azt mondta, köszönettel tartoznak A-nak, ugyanakkor többször elismételte: „ez nem az egyházmegye ügye” – annak ellenére, hogy az egyházmegye vezetői tettek feljelentéseket „az egyházmegye nevében”.

Bakos Zsolt plébániai kormányzó, az érsekség papja a 444-nek azt mondta: „nem méltó”, hogy az egyházmegye elöljárói feljelentették A-t, a Felszabtér vallási közösség tagjai pedig szolidaritásukról biztosították az áldozatot. Az egyházi sajtó egy sort sem írt ugyan az ügyről, és ez csak a néhány magányos megszólalás, de így is több ez a figyelem, mint amiben eddig a magyar áldozatok részesültek.