A Magyar Nemzetben követel dicsőséget a kitörés részvevőinek a Kitörés emléktúra szervezője

„Hiába telt már el több mint három évtized az úgynevezett rendszerváltás óta, még mindig a volt kommunista helytartók és szellemi örököseik határozzák meg, hogyan emlékezzünk a világháború eseményeire és harcosaira, akik még ma sem nyughatnak békében” - írta a Magyar Nemzetben Moys Zoltán, a Kitörés emlék- és teljesítménytúra szervezője. 

A szélsőjobboldaliak körében népszerű, évente megrendezett túra ugyan idén a koronavírus miatt elmarad, a fideszes médiabirodalom mégis elérkezettnek látta az időt arra, hogy vendégcikkel reklámozza a szervezők által terjesztett - a magyar és európai történészek túlnyomó többsége szerint a valóságot félreértelmező - eszméket.

A megemlékezés 2020-banFotó: botost/444.hu

Moys szerint „szinte kötelező a mai napig »háborús bűnösként« és legfeljebb, mintegy kegyet gyakorolva, áldozatként tekinteni hőseinkre.

Mert mi mások lettek volna azok a magyar honvédek és civil önkéntesek, akik a szövetséges német bajtársaikkal az utolsó töltényig, az utolsó leheletig ellenálltak a hazánkra törő vörös veszedelemnek,

amelyről voltak már harctéri tapasztalataik, és sokan a Tanácsköztársaság idején is belekóstolhattak már, milyen is a bolsevizmus?”

Akikre itt a szerző, mint „civil önkéntesek”-re hivatkozik, azok egyébként jelentős részben nyilasok voltak.

Moys szerint a kitörés résztvevőit hősöknek kijáró dicsőség illeti meg, hiszen szerinte csak a hazájukat védték, ahogyan Zrínyi Miklós Szigetváron, Szondi György Drégely váránál, vagy az oroszoknak és románoknak ellenálló székely csapatok a Nyerges-tetőn és a Tömösi-szorosban. A szerző azt írja, ezért szervezik minden évben az emléktúrát, ahol „minden jóakaratú embernek lehetőséget teremtünk, hogy – lélekben, szónoklatok és politikai megnyilvánulások nélkül, egyéni fizikai áldozathozatallal, egyfajta belső utat is végigjárva – emlékezzen a kitörők heroikus élethalál küzdelmére”.

A valóság ezzel szemben az, hogy a túrán rendszeresen felbukkannak olyanok, akik ezt az emlékezést csak német katonai egyenruhában, náci és fasiszta jelképekkel tartják csak elképzelhetőnek, de szerintük ez nem politikai megnyilvánulás, hanem csak hagyományőrzés.

A magyar szélsőjobboldal egyébként az általános történészi vélekedéssel szemben Európát és Magyarországot védelmező, heroikus küzdelemként tekint a kitörésre, holott a résztvevők valójában maximum Adolf Hitler Európáját és a nyilaskeresztesek Magyarországát védelmezték, függetlenül attól, hogy a felszabadításból hamar szovjet megszállás, majd kommunista diktatúra lett.

A kitörés ráadásul annyira nem is volt heroikus, mint ahogy a magyar szélsőjobb arra emlékezni szeret. A történészi vélekedés szerint 1945 február 11-én este a Budapesten szovjet ostromgyűrűbe zárt német és magyar katonák jó része egy értelmetlen kitörési kísérlet közben mészároltatta le magát. A Hitler parancsával is kifejezetten szembemenő akciónak a kitervelői szempontjából sem volt semmi értelme, a vége pedig az egész második világháború egyik legtöbb áldozattal járó katonai akciója lett. Ahogy Ungváry Krisztián történész egy korábbi cikkében leírta: öt nap alatt húszezer, nagyobb részben német, kisebb részt magyar katona esett el és ugyanennyi esett fogságba, miközben maximum 700-an jutottak át az ostromgyűrűn.

Emellett Moys nem is annyira apolitikus, ahogy állítja. Ungváry Krisztián történész tavaly január 24-én posztolta a Facebookra az emléktúra szervezőjéről: „Érdekes adat, hogy a Kitörés 60 »apolitikus« emléktúrát az a Moys Zoltán szervezi, aki a Dextramedia Kft. egyik tulajdonosa és még érdekesebb, hogy az ő IP címéről működik a Hatvannégy Vármegye, a Nemzeti Front, Torockai László és mások honlapjai. Ezek után nem meglepő, hogy Lezsák Sándor vejéről és a Fidesz egyik beszállító vállalkozásáról is beszélünk.”

Arról, hogy milyen borzalmak történtek a kitörés résztvevői által védett, ostromlott Budapesten, sokat elmond a 444 Gyilkosok emlékműve című filmje is, melyet a napokban mutattunk be.