• A bitcoin árfolyama már egy éve elég meredeken nőtt, 2021 februárjában viszont soha nem látott magasságokba emelkedett. A világ első kriptovalutájának árfolyama először átlépte az 50 ezer dolláros határt, és lassan már a 60 ezer dollárhoz jár közelebb.
• Ehhez a növekedéshez az is hozzájárult, hogy a Tesla, Elon Musk cége bejelentette, hogy a készpénztartalékából 1,5 milliárd dollárt bitcoinra vált.
• Elon Musk a leghíresebb és a leggazdagabb azok közül a cégvezetők közül, akik nemrég elkezdték elhinni, hogy a bitcoin mentheti meg a pénzüket a közelgő inflációtól.

Elon Musk kedvenc új hobbija az, hogy trollkodja a tőzsdét. A világ éppen aktuálisan leggazdagabb embere már többször okozott komoly árfolyamemelkedést egyetlen tweettel. Hol véletlenül, mint amikor arról írt, hogy használjanak az emberek Whatsapp helyett Signalt, mire egy Signal nevű, a Signal chatalkalmazáshoz sehogy nem kötődő cég részvényárfolyama 1500 százalékkal emelkedett, hol pedig direkt, mint amikor arról posztolt, hogy mennyire jó kriptovaluta a Dogecoin.

Azt viszont nem biztos, hogy trollkodásnak tekinthetjük, amit a bitcoin árfolyamával művelt: elektromos autókat gyártó cége, a Tesla február elején bejelentette, hogy 1,5 milliárd dollárt vált át bitcoinra és tervezi, hogy a jövőben bitcoint is elfogad majd fizetségként. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kicsit több mint egy héttel később már az 50 ezer dolláros szintet is megütötte a kriptopénz árfolyama. Azóta pedig még följebb ment, pénteken a világ összes bitcoinjának az értéke elérte az 1000 milliárd dollárt, egy bitcoin árfolyama pedig már a 60 ezer dollárhoz van közelebb.

Ezzel a 2009-ben indult bitcoin sosem látott magasságokba ért: a kormányoktól és egyéb intézményektől független digitális pénz történetében az is nagy áttörés volt, hogy egy dollárt ért, 2020 januárjában már 7200 dollárba került egy bitcoin, egy év múlva pedig már 32 ezer dollárba. A növekedés pedig, a bitcoin történetében nem ismeretlen spekulatív buborék képződésén kívül, nagyban hozzájárul, hogy a világ leggazdagabbjai, mint Elon Musk egyre inkább hisznek benne, mint egy eszközben, amivel megőrizhetik vagy növelhetik is a családjuk vagy vállalataik vagyonát.

Első ránézésre viszont nem egyértelmű, hogy miért bízik egyre több milliárdos és cégvezető a bitcoinban. Ez egy nagyon furcsa képződmény, amely az ellentétek világában létezik. A hívei szerint a jövő aranya lesz, egy olyan értékálló dolog, amiben akkor is lehet majd tárolni az ember vagyonát, ha minden más összeomlott, ehhez képest az árfolyama gyorsabban változik, mint szinte bármi másé, amibe pénzt lehet fektetni. Digitális pénzként beszélünk róla, de majdnem minden olyan dologra teljesen alkalmatlan, amire a pénzt használják az emberek. Ami pedig most történik a bitcoinnal, azt egyszerre lehet egy fundamentálisan megalapozott növekedésnek, fejlődésnek, és egy óriási lufinak tekinteni. És minden állítás igaz egyszerre.

Pénznek szörnyű, aranynak remek?

A bitcoint talán nagy általánosságban már senkinek nem kell bemutatni, annak történetéről és elméleti alapjairól viszont mindenkinek ajánlom Uj Péter átfogó cikkét. A 2009-ben indult kriptovaluta a világ minden kormányától, jegybankjától és egyéb intézményétől független, blockchain technológiával emberek számítógépén keresztül - óriási áramfelhasználás, és így környezetszennyezés árán - bányászható digitális pénz az első volt a kriptovaluták között. Hosszú ideig viszont csak kalandvágyó tekik, hithű libertáriusok és spekulánsok vásárolták, és bár Elon Musk és sok hozzá hasonló milliárdos cégvezető a maga módján e három kategória valamelyikbe esik, nem volt eddig jellemző, hogy nagy tétekkel beszálltak volna a bitcoin-bizniszbe.

Hogy megértsük, miért döntött a világ leggazdagabb embere mégis úgy, hogy a cége készpénztartalékának egy jelentős részét ebbe a szuper volatilis kriptopénzbe teszi, és miért követik majd még elég sokan, ahhoz több lépést hátrálnunk kell. Egészen olyan filozófikusnak tűnő kérdésekig, hogy mi a pénz, és hogy annak mitől van értéke.

Ha a funkciói felől közelítjük a kérdést, akkor azt szokták mondani, hogy annak a legfontosabb funkciója az, hogy árukat és szolgáltatásokat lehessen rajta vásárolni, és hogy értéket lehessen benne tárolni. Erre a két feladatra jelen pillanatban a bitcoin nem igazán tűnik alkalmasnak. Vásárolni nehéz vele, mert egyrészt nagyon kevesen fogadják el, másrészt annyi tranzakciós költséggel jár az, ha bitcoinban szeretnék kifizetni valamit (egy bitcoin-fizetés nagyjából 10 dollárba kerül), hogy az hétköznapi bevásárlásra teljesen használhatatlanná teszi. Ráadásul naponta legfeljebb csak 350 ezer tranzakciót lehet lebonyolítani vele. Mindezek miatt legfeljebb egyszeri, nagyon nagy értékű vásárlások lebonyolítására alkalmas, például ha valaki sok kokaint vesz a feketepiacon, vagy kifizet egyben egy 100 ezer dolláros Teslát. Éppen ezért amúgy nem rossz ötlet Elon Muskéktól, ha a jövőben bitcoint is elfogadnak, de valószínűleg nem ez volt a fő érv a Tesla nagy bitcoinvásárlása mögött.

Ami az értékőrzést illeti, egyelőre annak sem tűnik annyira fényesnek a nagyon gyorsan ingadozó árfolyam miatt, bár elkötelezett bitcoinerek szerint aki korábban vett és esze ágában sincs megszabadulni tőle, annak elég jó értékőrző volt eddig is. Elvileg ennek alkalmasabb is, sőt, a bitcoint szokták a digitális aranyként is emlegetni. És amint azt Szabó Dávid, a CryptoPosition Investment Fund portfólió menedzsere elmagyarázta,

egy dologban a bitcoin nagyon hasonlít az aranyra, sőt aranyabb az aranynál: hogy csak korlátozott mennyiségben elérhető. Míg aranyból nem tudni, hogy pontosan mennyi van, illetve hogy mennyit lehetne még újabb technológiákkal kibányászni, vagy mennyit lehetne aszteroidákból kiszedni, addig a bitcoinról a kezdetektől tudni lehet, hogy összesen lesz belőle 21 millió darab, és kész. A bitcoin előállításának üteme négy évente tervezetten a felére lassul, egészen addig, amíg valamikor eléri a 21 milliós számot és leáll. A termelés teljes leállásáig még elég sokat, több mint 100 évet kell várni, de Szabó Dávid szerint már most forgalomban van a valaha keletkező bitcoin nagyjából 90 százaléka, 10-15 év múlva pedig már nagyon közel kerülünk a maximális mennyiséghez. Ez a biztos véges mennyiség pedig, azzal együtt, hogy a bitcoin szuverén, vagyis a termelésébe és tranzakcióiba egy államnak, egy hatalommal bíró csoportnak sincs beleszólása, elviekben tényleg tökéletessé teszi arra, hogy egy értékálló eszköz legyen, sokkal inkább, mint az államok garantálta, de gyakorlatilag végtelen mennyiségben előállítható pénz.

A pénz nem mindig működött így, sőt, a történelem nagy részében annak értéke az aranyhoz vagy az ezüsthöz volt kötve. A XIX. század végének, XX. század elejének globális pénzügyi rendszerének alapja az aranystandard volt, vagyis az az ideológiailag a bitcoin-rajongókéval rokon elv, hogy minden komolyan vehető valuta értékét az aranyhoz kell kötni, pont azért, hogy az államok ne tudják csak úgy nyomni a pénzt. 1971-ig a dollár értéke is az aranyhoz volt kötve, amíg Richard Nixon úgy nem döntött, hogy véget vet ennek. Azóta a fiat pénz korszakában élünk, amikor a pénznek azért van értéke, mert az állam azt mondja, hogy van. Egyes, a mainstream közgazdasági gondolkodásban egyre inkább teret kapó nézetek szerint pedig a modern pénz nem is létezik az állam nélkül, mert az pont azzal jön létre, hogy az állam elkölti.

A vagyonok végső menedéke

Ha a bitcoin a kiszámítható és garantált végesség, akkor a dollár és majdnem minden másik modern pénz ennek pont az ellentéte, az elmúlt bő egy évtizedben ugyanis a kormányok és jegybankok lassan pont arra jöttek rá hogy ebből, kis túlzással, annyit nyomtathatnak, amennyit nem szégyellnek, pontosabban amennyire a bajban lévő gazdaságnak szüksége van. Ez a gazdaságpolitikai nézet pedig pont a koronavírus-járvány alatt vált közgazdasági tabuból a mainstream részévé.

A jegybankok, különösen az amerikai Federal Reserve már a 2008-as válság idején is azzal igyekeztek segíteni a gazdaságot, hogy nagy mennyiségű, újonnan “nyomtatott” pénzt öntöttek a gazdaságra, vagyis sok új pénzt hoztak létre azzal, hogy államkötvényeket vásároltak a másodpiacon. A járvány alatt ez annyiban változott, hogy a jegybankok sok országban lényegében közvetlenül kezdték az államot finanszírozni, a pénz pedig a költségvetés érintésével egyenesen a bajban lévő cégek és állampolgárok zsebébe került (Magyarországon mondjuk pont elég fukar volt a kormány, saját kárára, ahogy itt kifejtettük).

A járvány okozta válság alatt erre óriási szükség volt, mert csak az államok és a jegybankok tudták valahogy a felszínen tartani a koronavírus miatt nagyrészt leállt gazdaságokat, a jegybanki finanszírozás pedig lehetővé teszi, hogy a kormányoknak nem kell az államcsőd miatt aggódniuk. Sokan viszont amiatt kezdtek aggódni, hogy ez a nagy pénznyomtatás előbb-utóbb komoly inflációhoz vezet majd.

Az inflációt pedig nagyon nem szeretik azok, akiknek sok pénzük van, mert az a sok pénzük egyre veszít az értékéből. Ezért bizonyos (gazdag) körökben terjed a nézet, hogy a cégek tartalékait, és a dúsgazdagok vagyonát is dollárról és egyéb, inflálódó fiat pénzekről egy olyan inflációbiztos, véges eszközbe kell konvertálni, mint amilyen a bitcoin. Ennek a nézetnek a legnagyobb prófétája Michael Saylor, a MicroStrategy nevű szoftvercég vezetője, aki elsőként lépte meg azt, hogy tőzsdén jegyzett vállalat tartalékaiból egymilliárd dollár értékben vásárolt bitcoint, nemrég pedig bejelentette, hogy még többért, összesen 3,6 milliárd dollár értékben vesz majd. Sőt, a Tesla kripto-befektetése mögött is ő áll, ugyanis a Twitteren ő üzente meg Elon Musknak, hogy “ha jót akar a befektetőinek”, akkor váltsa a vállalat vagyonát bitcoinra. A MicroStrategy ráadásul nemrég egy online konferenciát is szervezett arról, ez miért jó és hogyan kell csinálni, 1000 résztvevővel.

link Forrás

Saylor a webináriumán azt mondta, hogy a nyakló nélküli pénznyomtatása 400 ezer milliárd dollárnyi tőkét veszélyeztet. A vállalatok ebben a helyzetben arra kényszerülnek, hogy az értékéből egyre veszítő pénzüket egyre kockázatosabb eszközökbe fektessék, próbálva megőrizni a vagyon értékét (amit Saylor a libertariánusok hősét, Friedrich A. Hayeket idézve a szolgaságba vezető útnak nevez, ezzel elárulva, hogy milyen ideológia is alapozza meg a bitcoin-mániáját), vagy az egyre értéktelenebb, globális dominanciáját hamarosan elvesztő dollárjaikat egy erős pénzbe konvertálják. És szerinte nincs másik megbízható út, mint a bitcoin.

Ha pedig Saylornak és Musknak sikerül egyre több vállalati vezetőt meggyőznie, nem kizárt, hogy előbb-utóbb a milliárdosok személyes vagy családi vagyonának egy része is kriptóba kerül, ezzel amúgy fenntartva azokat az egyre nagyobb egyenlőtlenségeket, amelyeket az infláció, ha nem is nagyon radikálisan, de csökkentene. A legnagyobb vagyonok jó része persze már most is viszonylag inflációálló eszközökben, például részvényekben van. A bitcoinban viszont egyesek szerint jóval nagyobb növekedési potenciál is van, mint a részvényekben, főleg, ha tényleg elkezdenek beszállni az intézményi befektetők. Ez viszont lassú folyamat lesz, részben azért, mert még nagyon kidolgozatlan és szabályozatlan, hogy hogyan tudnak cégek és intézményi befektetők bitcoint vásárolni , másrészt mert sokan nem is annyira bíznak a bitcoinban. A Fortune magazinban hivatkozott, 50 amerikai nagyvállalati pénzügyi vezetői között végzett felmérés szerint alig 5 százalék tervezi, hogy követi Saylort és Muskot, és bitcoinba teszi a vállalat készpénztartalékának egy részét.

Sőt, az üzleti világ nagy része nemcsak nincs meggyőzve arról, hogy a cégek pénzét bitcoinba vagy egyéb kriptovalutába kell tenni, de azt gondolja, hogy ez a Gamestop felfutásához hasonlítható baromság. Igaz, hogy egyre több cikket lehet arról olvasni, hogy excentrikus milliárdosoknak bejön a bitcoin – a napokban például a szintén lelkes libertariánus Mark Cuban nyilatkozta azt, hogy a kriptovaluták és a blockchain most olyan, mint az internet volt a 2000-es évek elején, amikor volt egy nagy piaci buborék, de akik túléltek, most dominálják a gazdaságot. Viszont legalább ugyanennyi cikket, kommentárt lehet arról olvasni, hogy a Tesla bitcoin vásárlása egy újabb trollkodás Elon Musk részéről, és a Microstrategy részvényárfolyama is esett 7 százalékot, miután Saylor bejelentette, hogy a cége még több bitcoint vesz. Vannak, akik szerint azért is problémás, amit Musk csinál, mert a Tesla készpénztartaléka gyakorlatilag a Tesla részvényeseinek a pénze, amit nem kaszinózhat csak úgy el azért, mert úgy gondolja, hogy ha ő beszáll a bitcoinba, az garantálja a növekedést.

Arról nem is beszélve, hogy a rettenetesen környezetszennyező bitcoinba fektetni egy elektromos autókat gyártó, magát legalább részben a környezetkímélő technológiával eladó cégnek, amely sok pénzt kap zöld befektetési alapokon és környezetkímélő technológiák fejlesztésére osztott állami támogatásokon keresztül, elképesztően képmutató dolog. A Tesla egyes források szerint csak 2020-ban 1,5 milliárd dollár állami környezetvédelmi támogatást kapott, ugyanakkora összeget, mint amennyiért bitcoint vett. Miközben a bitcoin bányászása és a rendszer fenntartása annyi áramot fogyaszt, mint Norvégia vagy Argentína.

Lufi vagy nem lufi?

Ahhoz, hogy Saylor és Musk egyre több profi befektetőt, befektetési alapokat, hedge fundokat, nyugdíjalapokat, privátbanki befektetőt meggyőzzön, egyre több embernek kellene elhinnie, hogy nem egy óriási lufi ez az egész. Ez viszont nem könnyű, ha még a Szabó Dávidhoz hasonló, kriptovalutákkal foglalkozó szakértők szerint is van egy spekulatív eleme a bitcoin elképesztő felívelésének.

Szabó szerint a bitcoin árát egyszerre hajtja az, hogy egyre többen kezdik elhinni, hogy tényleg ez válhat a XXI. század aranyává, ezért hosszú távra fektetnek be. Időről időre a bitcoin használatát segítő technológiai és infrastukturális fejlesztések is emelik az árfolyamot, ahogy a négy évente ütemezett feleződés is. Ez azonban egy lassú folyamat, ami a mélyben húzódik meg. Ennél sokkal látványosabb a rövid távú spekulánsok hatása, akik a bitcoin körüli mániákat és összeomlásokat generálják. Akik rövid távra szállnak be a buliba, azok nagy tőkeáttétellel sok bitcoint vásárolnak, hogy azt néhány nap vagy hét múlva majd még drágábban eladják. A látványos árfolyamemelkedés újabb spekulánsokat vonz a piacra, akik tovább fújják fel az árat. Aztán amikor valamiért kicsit esik az árfolyam, és ezeket a rövid távú, spekulatív pozíciókat le kell zárni, és a befektetőknek vissza kell fizetnie azt a kölcsönvett pénzt, amin bitcoint vettek, akkor hirtelen megint sok bitcointól kell megszabadulniuk, ami miatt aztán zuhanni kezd az árfolyam.

A bitcoin eddigi történetében már több lufi is kipukkadt. Az egyik első jelentős lufi akkor keletkezett, amikor a Gawkeren 2011-ben megjelent egy cikk arról, hogy a bitcoinnal hogy lehet online kábítószert vásárolni. Ez az új bitcointőzsdék nyitásával együtt akkor, 2011 júniusában, egy hét alatt 10 dollárról 30-ra emelte az árfolyamot, hogy aztán novemberre 3 dollár alá essen. 2013 novemberében aztán 1000 dollár fölé mászott az árfolyam, hogy decemberre a felére zuhanjon, 2017-ben pedig több spekulatív hullámban kicsivel 20 ezer dollár alá sikerült az árfolyamot tornászni, hogy aztán egy évvel később megint 3 ezer dollár körül legyen.

Szabó Dávid a mostani emelkedést nem látja annyira kirívónak a korábbiakhoz képest, bár szerinte olyan növekedéseket, mint amikor rövid időn belül tízszeresére nőtt az árfolyam, már nem fogunk látni. Ahogy azt sem tartja valószínűnek, hogy a bitcoin árfolyama dollárban kifejezve újra négy számjegyű lesz, bár azt nem tartja kizártnak, hogy a felére visszaesik. A hosszútávú befektetőknek viszont, mint amilyenek a vagyonukat az infláció elől mentő cégek, ez nem lenne akkora tragédia (főleg ha a vállalati vagyonnak csak egy kisebb részét tették bitcoinba). Számukra sokkal nagyobb kockázatot jelent, ha a világ kormányai ellenségesen akarják szabályozni a kriptovalutákat, mondjuk betiltják az azokkal való kereskedést. Ez ugyanis megtizedelheti a bitcoinba tett milliárdokat.