Ha reggel bedobsz egy kevéske LSD-t, tényleg boldogabb leszel, de ennek a droghoz semmi köze

„Igaz, amit a microdosing pozitív hatásáról állítanak, csak nem az számít, vettél-e be kis mennyiségű drogot, elég, ha elhiszed, hogy microdose-olsz" - összegezte az eredményeket Szigeti Balázs, a londoni Imperial College kutatója, aki csapatával most publikálta a microdosing hatásait vizsgáló eddigi legnagyobb nemzetközi kutatás eredményeit.

A microdosing a 2010-es évek második felében lett igazán népszerű, amikor a Szilícium-völgy tech zsenijei elterjesztették, hogy a morzsányi mennyiségben, de rendszeresen fogyasztott pszichedelikus szerek növelik a kreativitást, energikusabbá tesznek és csökkentik a szorongást. Microdosinghoz lehet használni LSD-t, varázsgombát vagy peyote kaktuszt, a lényeg, hogy a rekreációs dózis töredékét, tipikusan annak 10-20 százalékát, kell heti néhány alkalommal elfogyasztani. A kis mennyiség nem okoz hallucinációkat, de felturbózza a gondolkodást, javítja a közérzetet és produktivitást. Legalábbis erről számoltak be a világ legkülönbözőbb részein élő microdose-olók, tudományos vizsgálatokat azonban alig végeztek a témában.

A most publikált kutatáshoz, Szigetiék egy újfajta citizen science metodológiát dolgoztak ki, az önkéntesen jelentkező hétköznapi emberek saját magukon kísérleteztek.

Szigeti Balázst az eredményekről és a pszichedelikumok jövőjéről kérdeztük:

444: Miért kellett a microdosing kutatáshoz új módszert kitalálni?

Szigeti Balázs: Akkoriban fejeztem be a PhD-met, amikor berobbant a microdosing körüli hype. Minden kutató számára egyértelmű volt, hogy a placebo egy releváns kérdés a témához, csak senkinek nem volt pénze ezt kutatni, a klinikai vizsgálatok nagyon drágák. Én is tudtam, hogy friss PhD-sként senki nem fog nekem dollármilliókat adni, hogy ezt kutassam.

Egyik nap azonban összeállt a fejemben, hogy a placebo kontrollhoz nem kellenek klinikai körülmények, akár otthon is megcsinálhatja mindenki magának. A fő trükk, hogy a microdose-okat, ami általában egy kis darab LSD-s itatóspapír, el kell rejteni nem átlátszó gélkapszulákban, így lehet az üres kapszulákat placebónak használni. A résztvevő nem tudja, melyik nap, mit vesz be, üres kapszulát vagy LSD-t.

A módszer másik eleme egy QR kódokon alapuló IT rendszer, amivel mi, a kutatók, nyomon tudtuk követni, ki, mikor, mit vesz be. Ez a ‘self-blinding’ koncepció, ami 2016 végén született meg. Hosszú folyamat volt, amíg az ötlet tudományos protokollá alakult és még hosszabb folyamat volt, ameddig minden hatósági engedélyt beszereztünk. Ez rendkívül lassú volt, hiszen ellenben a kutatások 99 százalékával itt nem egy létező módszert használtunk, hanem egy teljesen új metodológiát találtunk ki, ráadásul illegális drogokat akartunk vele vizsgálni. A végtelen emailezés és meetingelés végül meghozta gyümölcsét, 2018 szeptemberében elindult a kísérlet.

444: Mik a módszertan előnyei és hátrányai?

SzB: A két fő előny a költséghatékonyság és a minta mérete. Ha ezt a kutatást klinikai vizsgálatként végezzük, millió dolláros lett volna a költség, mi viszont kihoztuk nagyjából 10 ezer dollárból. A másik fő előny, hogy mivel a kísérlet teljesen az interneten zajlik, globálisan tudtunk résztvevőket szerezni. Résztvevők száma szerint ez a legnagyobb placebo-kontrollos pszichedelikumokkal foglalkozó tanulmány, amit valaha készítettek. A második legnagyobban 86-an vettek részt, a miénkben 191-en. Ez az új metodológia megnyitja az utat, hogy költséghatékonyan, nagy mintában, placebo-kontrollal, természetes környezetben kutathassunk mindenféle jelenséget.

Ami a hátrányokat illeti, egy klinikai vizsgálattal ellentétben itt mindenki a feketepiacról, saját maga által beszerzett kábítószert használt, ezért van bizonytalanság az adagokkal és hatóanyagokkal kapcsolatban. Ezek a bizonytalanságok azonban részei a microdosing kultúrának, hiszen illegális pszichedelikumokról van szó. A mi kutatásunk nem a mikrogrammra kimért klinikai microdosingot kutatta, hanem azt, hogy a valós életben, valós embereknél milyen hatása van a microdosingnak, annak minden variablitásával együtt. Hozzátenném, hogy ez a hátrány, nem magához a metodológiához köthető, hanem ahhoz, hogy most a microdosingot vizsgáltuk vele. Tervezünk egy hasonló self-blinding kutatást legálisan kapható CBD olajjal, ott ez a hátrány nem lesz.

444: Mikor elkezdtétek a microdosing kutatást, te milyen eredményre számítottál?

SzB: Nem volt erős meggyőződésem egyik irányba sem. Egyik oldalról a microdosing jelenség körül rengeteg faktor van, amik egy erős placebo-hatásra utalnak: a divatosság, a minimális mennyiségű hatóanyag, és hogy minden paraméter, ami javul, erősen szubjektív. Másik oldalon viszont több száz microdoserrel beszélgettem, akik mind egységesen hirdették az igét. Személy szerint nem izgultam, mi fog kijönni, maga a probléma az, ami bevonzott a témához.

444: Hogyan tudnád összegezni a tanulmányotok eredményeit?

SzB: Egyrészt 4 hét microdosing után minden pszichológiai változó, amit mértünk jelentősen javult. Tehát megerősítettük a microdosingról keringő pozitív anekdotákat, tényleg rengeteg pszichológiai változó javul tőle. Csakhogy azok, akik 4 hétig placebót vettek be, ugyanannyit javultak, nem volt statisztikai különbség a két csoport között. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a hatásmechanizmus nem farmakológiai, amit a pszichedelikum vált ki, hanem egy szociális és pszichés hatás, amit tágan értelmezve placebónak hívunk.

Pszichológiai paraméterek mellett, kognitív teljesítményt is mértünk. Ezek a kognitív játékok objektívabb mérések, mint az erősen szubjektív pszichológia kérdőívek, itt 4 hét után nem volt semmilyen jelentős változás. Ez tovább erősíti a placebo-narratívát.

A legérdekesebb eredményünk, amit az akut hangulat változásnál találtunk, azaz amikor a mikrodózis még aktív a szervezetben néhány órával a bevétel után. Megkérdeztük a résztvevőket, hogy minden nap tippeljék meg, aznap placebót vagy mikrodózis vettek-e be. Ha megnézzük a legfontosabb hangulati skálát, azt látjuk, hogy akik placebót szedtek, és azt is gondolták, hogy placebót használnak, ők 13.2 pontot értek el (a lenti ábrán balról az első). Akik mikrodózist vettek be, de azt gondolták, hogy placebót, ők 13.8-at (balról második), ez a fél pontos minimális változás se statisztikailag, se klinikai értelemben nem szignifikáns. Ami az érdekes, hogy azok, akik placebót szedtek, de azt gondolták, hogy mikrodózist, nekik felment 18 fölé ez a pontszám (balról harmadik) és nagyjából ugyanennyit értek el akik mikrodózist vettek be és ezt is gondoltak (balról negyedik). Tehát nem az számít, hogy mit vettél be, hanem az, hogy mit gondolsz, mit bevettél be.

444: Akkor a microdosing ugyanolyan humbug, mint a homeopátia?

SzB: A homeopátiáról több száz tanulmány készült, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy nincs hatás a placebón túl. Lehet mondani, hogy a homeopátiáról a tudományos konszenzus ugyanolyan erős, mint a klímaváltozásról. A microdosinggal a mi mostani tanulmányunkon kívül mindössze 3 klinikai kutatás foglalkozott. Ezek a miénkhez hasonlóan, negatív eredményt hoztak. Szóval jelenleg nem biztató a micorodosing helyzete, de még kevés kutatás készült, nem mondanám, hogy minden kétséget kizáróan nincs benne semmi.

Fontos kiemelni, hogy nem arról van szó, akár a homeopátia, akár a microdosing esetében, hogy ne lenne igazi a hatás, amiről a hívek beszámolnak. A mi adataink alapján teljesen egyértelmű, hogy tényleg jobban érzi magát, aki microdose-ol, csak éppen az is, aki placebózik. A hatás igazi, csak a hatást nem a microdose, homeopátia váltja ki, hanem a placebo-effekt.

Itt van egy személyes sztorim is. Egyszer tengerentúlra repültem és nagyon begyulladt a fülem. Mikor leszálltam, már csak egy éjjel-nappali patika volt nyitva, ahol fülgyulladásra csak homeopátiás szereket találtam. Eleinte vívódom magammal, hogy én most tényleg fogok-e homeopátiás szert venni, de aztán megadtam magam. Gyorsan elkezdtem pozitív homeopátiás sztorikat olvasni a telefonomon és próbáltam félretenni a tudományos énemet. Csak arra gondoltam, hogy ez biztos működik, hiszen mindenki azt mondja. Végül becsepegtettem a fülembe és tényleg jobban lettem. Racionálisan tudom, hogy semmi hatása nem volt a szernek, de ott azon az éjszakán átsegített a homeopátiás önszuggerációs terápia. Másnap azért elmentem orvoshoz is, aki felírt antibiotikumot.

444: A kutatásotokban egész sokan helyesen tippeltek, aznap mit vettek be, ez miért van?

SzB: A résztvevők a tabletták 72 százalékáról kitalálták, hogy microdose vagy placebo, véletlenszerű találgatás eseten ez 50 százalék lenne. Az esetek többségében az emberek rájönnek az enyhe, de felismerhető mellekhatásokból, mint a kisebb izomfeszülés, a gyomor nyugtalansága. Ez egy kulcs elem, hiszen a placebo-kontroll csak akkor működik, ha a mellékhatásokból nem tudják a résztvevők, mit kapnak.

444: A klasszikus klinikai kutatásoknál nem jönnek rá a résztvevők, ha placebót kapnak?

SzB: Ha megnézed a pszichiátriai gyógyszerek és különösen az SSRI típusú antidepresszáns (selective serotonin reuptake inhibitor; az antidepresszánsok legelterjedtebb típusa) kutatásokat, ott még magasabb azoknak az aránya, akik a mellékhatásokból rájönnek, hogy az aktív vagy a placebo-csoportban vannak. Itt 80 százalék körüli az arány. Megjegyzem, nagyon kevés tanulmányban kérdezik meg erről a résztvevőket. Ez számomra érthetetlen, hisz ennek a kérdésnek nyilvánvaló a tudományos relevanciája. Egy több tízmillió dolláros klinikai vizsgálatnál furcsa, hogy plusz 3 percet és 5 kérdést nem szánnak erre.

Ha rosszindulatú akarnék lenni a big pharmával szemben, az az egyetlen racionális magyarázat, hogy ezekkel a számokkal meg lehet kérdőjelezni az antidepresszáns gyógyszerek egyébként is gyenge teljesítményét. Ha a résztvevők többsége rájön, hogy melyik csoportban van, akkor hiába van egy formális placebo kontrollcsoport, az funkcionálisan nem tölti be a szerepét.

Itt fontos kontextus, amikor az 50-es, 60-as években kialakultak a placebo-kontrollos kutatások, a placebo egy lenézett kis hatás volt – „ami még a placebónál is gyengébb, azt tényleg nem érdemes kutatni”. Néhány évtized után azonban rájöttünk, hogy ez egy erős hatás, a szubjektív jellegű panaszok és mentális betegségek esetben. Hiába költöttünk el több milliárd dollárt gyógyszerfejlesztésre, a modern antidepresszánsok alig jobbak a placebónál.

444: A microdosingról negatívak az eredményeitek, mit gondolsz a pszichedelikumok terápiás dózisú használatáról?

SzB: A depresszió kezeléshez használt szereket leggyakrabban a Hamilton skálán mérik. A placebót szedő betegek átlagosan 8 pontot javulnak, míg antidepresszánstól 10-et. Fontos észrevenni, hogy minimális a különbség, az antidepresszánsok hatásának 80 százaléka a placebo-csoportban is jelen van. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a pszilocibin-terápia után 15 pontot javultak a betegek, azaz a drog-placebo különbség majdnem négyszer akkora, mint az antidepresszánsoknál. Ennél valamivel bonyolultabb a teljes kép, de mindennel együtt ez egy óriási ugrás a depresszió kezelésében.

Fontos, hogy a pszichedelikus terápia nem csak a drog. Egy ilyen kezelés több hónapon keresztül tartó klasszikus beszélgetős terápia, amiben van egy-két drogélmény. A terápia lényege ezeknek az élmények a közös feldolgozása.

A pszichedelikus terápia szembemegy a nyugati orvoslás logikájával. Az antidepresszánsok kezelési modellje az, hogy hazamész, bekapsz egy tablettát és jobban fogod magad érezni. Te passzív vagy, a tabletta automatikusan, a háttérben különböző biokémiai folyamatokon keresztül kifejti a hatását, elég hátradőlni, és élvezni a hatásokat. Ezzel szemben a pszichedelikus terápia nem igy működik, itt szükség van a beteg részvételére is. Egy pszilocibin vagy LSD utazás egy rendkívül intenzív élményt ad, ezen keresztül próbálja meg a terepauta és a beteg együtt értelmezni a rossz beidegződéseket, a hibás önképet vagy a káros szokásokat, amik kiváltják a pszichés problémákat. Klisé, de igaz: a pszichedelikum csak az ajtót mutatja meg, azon a betegnek kell átmennie.

444: Mi a pszichedelikumok jövője?

SzB: Szerintem hasonló íven fog átmenni, mint a kannabisz Észak-Amerikában. Először az orvosi felhasználás lesz elfogadott, de a legalizáció át fog szivárogni a rekreációs szférába is. Iszonyatos mennyiségű pénz érkezik most a pszichedelikus világba és ez előbb-utóbb utat fog törni magának. Csak idő kérdése, hogy mikor fogunk pszichedelikus wellnessről beszélgetni.

A kulcsmomentum az MDMA legalizálása lesz pár éven belül. Az MDMA-t sokan, én sem tartom pszichedelikumnak, de mégis egy illegális partidrog, amit engedélyezhetnek a PTSD kezelésében elért eredmények miatt. Amint meglesz ez az engedély, villámgyorsan fogja követni a pszilocibin is, ez már egy új korszak lesz a pszichedelikumok világában.