Miután névvel és arccal előállt egy pap áldozata, itthon elsőként, kedden az esztergomi érsekség és a püspöki kar újabb gyermekvédelmi intézkedéseket jelentett be. Erdő Péter bíboros felelősségteljes megfogalmazásában erre azért volt szükség, mert „különösen az egyháznak kiemelt felelőssége van a rábízott gyermekekkel kapcsolatban”. A csütörtöki kormányinfón viszont úgy tűnt, hogy a kormány másképp gondolja: Gulyás Gergely szerint nem kell a katolikus egyházat „kiemelni”. A miniszter válasza szerint nem átfogó, hivatalos vizsgálatokra van szükség egyházi vagy világi intézményekben, inkább azzal kell foglalkozni, miket írt néhány „balliberális véleményvezér”.

Az elmúlt években, évtizedekben számtalan országban indultak átfogó egyházi vagy állami vizsgálatok a katolikus egyházon belüli, kiskorúak elleni visszaélésekről. Máshol, például Írországban vagy Ausztráliában az egész iskola- és gyerekvédelmi rendszert világították át, és találtak benne több ezer elkövetőt - idéztük fel a kormánynak küldött kérdésünkben, amelyre ezúttal választ is kaptunk. Két éve ugyanis, miután részletesen írtunk a vizsgálatok során világszerte feltárt több tízezer esetről, illetve katolikus papok magyar ügyeiről, gyakorlatilag ugyanazt tudakoltuk a miniszterelnök szóvivőjétől és az egyházügyért felelős államtitkártól, mint most:

• A magyar kormányban felmerült ilyen vizsgálatok szükségessége?
• Foglalkoztak-e a magyar kormány tisztviselői katolikus papok konkrét zaklatási ügyeivel az elmúlt 10 évben?

Gulyás egyik kérdésre sem felelt.

Válaszát általánosságokkal kezdte: „a magyar kormány és szerintem minden normális gondolkodású magyar ember minden pedofil cselekedetet betegesnek és tűrhetetlennek tart, ami egyébként súlyos bűncselekmény is, és az ennek megfelelő fellépés, bárki is legyen az elkövető, indokolt.” Aztán megmondta, szerinte mivel érdemes foglalkozni és mivel nem:

„...kár ebben a katolikus egyházat kiemelni, főleg akkor, amikor a magyar közéletben is sokan vannak, akik a pedofilokat mentegető vagy mentegetni látszó nyilatkozatokat tesznek.”

A miniszter név szerint kiemelt három, a magyar közélet fontos alakítói közé ma aligha sorolható közszereplőt. Első körben Révész Sándor publicistát és Kőszeg Ferenc jogvédőt, a demokratikus ellenzék egyik vezetőjét, akiket anélkül vádolt meg a legszélesebb nyilvánosság előtt pedofilok mentegetésével, hogy bármilyen további részletet mondott volna.

(Mivel a gyerekvédelem vagy az egyház, vagyis a feltett kérdés szempontjából irreleváns, ezért csak röviden említem a különböző politikai kampányok keretében újra és újra elővett írásokat. Révész publicisztikája a gyerekpornográfia tiltásáról 2014-es, Kőszeg személyes hangvételű tárcája egy gyerek, egy kamasz fiú első szexuális élményeiről 2009-es. Gulyás harmadik példája Daniel Cohn-Bendit, akire azért emlékezhet az, aki még emlékszik, mert zöldpárti politikusként kritizálta Orbánt tíz éve. Cohn-Bendit mai fejjel tényleg nehezen emészthető mondatairól egy fideszes lap 2011-es cikkét ajánlom, maga az eset a hetvenes években történt.)

Erre a három szerzőre utalva foglalta össze végül Gulyás Gergely, szerinte mi a teendője a kormánynak a gyerekmolesztálási ügyekkel:

„azt gondolom, hogy van mit tenni ezen a területen: jó lenne, ha azok a baloldali-balliberális megmondóemberek, akik ilyen nyilatkozatokat tettek, ezt visszavonnák.”

A Miniszterelnökséget vezető miniszter tehát nem adott egyértelmű választ arra, hogy szerinte érdemes-e, szükséges-e állami vizsgálatokat indítani, akár a katolikus intézményekben (mint Írországban), akár az összes a gyerekvédelemmel foglalkozó helyen (mint Ausztráliában). Illetve a válasza az volt, hogy egy nyugdíjas francia politikus kérjen bocsánatot.

Meglepő módon a magyar katolikus vezetők között is van olyan, aki szerint az egyház biztonságosabbá tétele, vagy éppen a papjaik áldozatai mellett Daniel Cohn-Bendit múltja is kiemelt fontosságú téma. Márfi Gyula is erről írt, amikor 2019-ben minden egyházmegyét megkérdeztem, hány esetet ismernek és hogyan kezelik a gyerekmolesztálási ügyeket. Az azóta nyugdíjba vonult veszprémi érsek - aki hét évvel korábban már lepedofilozta Cohn-Benditet - a többi megyéspüspökhöz képest igen segítőkész volt, üdítően részletes válaszokat adott, és többek között kijelentette: „Megelőző intézkedést nem tettem, hiszen azt minden lelkész, illetve egyházi alkalmazott tudja, hogy a gyermekek molesztálása bűn.” Majd az érseki irattárba iktatott, hivatalos főpásztori levélben feltette nekem a kérdést:

„Én úgy látom, hogy Daniel Cohn-Bendit és elvbarátai esetében az általuk zaklatott fiataloknak egyáltalán nincs ún. intim szférájuk, a papok által megsimogatott gyermekeknek pedig már az arcuk és a hajuk is intim szférának minősül. - Önnek erről mi a véleménye?”