Idén ősszel véget ér Angela Merkel 16 éven át tartó kormányzása, de a járvány harmadik hullámában mutatott teljesítménye miatt a pártja rosszabb állapotban futhat neki a következő választásoknak, mint valaha. Németországban nem csak az egészségügy került nyomás alá a koronavírus miatt, de az akadozó védekezés már a politikai rendszer alapjait is kikezdte. Már tavaly is voltak olyan tartományok, amik kevesebb korlátozással akarták átvészelni a járványt, és most is van, ahol a tartományi miniszterelnökök a közvélemény hangulatát követik a járványkezelésben, szembemennek a szövetségi kormánnyal, és inkább lazítanak. Angela Merkel, Európa legtapasztaltabb válságmenedzsere pedig még sosem tűnt ennyire tehetetlennek.

Ez nem az a precizitás

A járványhelyzet Németországban sem áll jól: csak szerda reggelre több mint 17 ezer új fertőzöttet és 249 halottat jelentettek. De Lothar Wieler, a Robert Koch Intézet elnöke nemrég már arra figyelmeztetett, hogy a harmadik hullámban akár napi 100 ezer fertőzöttjük is lehet, ha nem vezetnek be a tavalyihoz hasonló korlátozásokat. Ráadásul a vakcinák beszerzése és kiosztása is lassan halad: december vége óta csak a lakosság 11,1 százalékának sikerült beadni legalább az első oltást. Ez a szám Egyesült Királyságban 45 százalékon áll, Izraelben 60-on, az Egyesült Államokban pedig 29-en.

És hiába fejlesztették ki a Pfizer/BioNTech vakcináját éppen Németországban, hiába adott erre a német állam 375 millió eurót, sok előnyük nem származott belőle, mivel sokáig csak az Egyesült Államokban gyártották a vakcinákat. Ezeket aztán egy elnöki rendelet miatt nem exportálták tovább, mert az amerikaiakat kellett velük beoltani.

A folyamatot tovább lassítja, hogy mostantól az AstraZenecával csak a 60 év felettieket oltják. Ráadásul ebben a vakcinában egyre kevesebben bíznak, mivel a német kormány idén sokadszorra változtatta az álláspontját az oxfordi oltóanyaggal kapcsolatban: januárban még kifejezetten csak a 65 év alattiaknak ajánlották, aztán mindenkinek, majd márciusban négy napra teljesen felfüggesztették a használatát.

Mindennek a tetejébe még a legendás német bürokrácia is csak lassítja a védekezést, sokaknak most vált nyilvánvalóvá, mennyi területen nem működik elég hatékonyan az állam. Az orvosok arra panaszkodnak, hogy a papírmunka kétszer annyi időt vesz el tőlük, mint a vakcinák beadása. Vasárnap már Merkel is arról beszélt, hogy az oltópontokon sokkal rugalmasabbaknak kellene lenniük az orvosoknak, vagyis ha a nap végére marad vakcina, akkor azt is el kell oltani.

A kontaktkutatást az egészségügyi hivatalokban még idén januárban is papíron és kinyomtatott Excel-táblázatokon vezették, majd az adatokat faxon továbbították, hogy aztán a vonal másik végén valaki kézzel vihesse fel őket egy számítógépre. Pedig az ebola megfékezésére használt szoftvert is Németországban fejlesztették ki, de ott csak a hivatalok töredékében sikerült telepíteni. Még a vállalkozásoknak beígért támogatásokat is csak több hónapos késéssel tudták kifizetni.

A saját pártját sem tudta meggyőzni

A válságban derült ki az is, hogy a sokkörös egyeztetéseken alapuló döntéshozatal nem alkalmas arra, hogy gyorsan reagáljanak a romló helyzetre. Március elején az ingyenes gyorstesztek kiosztása is csak akadozva ment a tartományok között, ami miatt a szövetségi kormány és a helyi vezetők megint csak egymásra mutogattak.

És az utóbbi 16 évben Merkelt nem nagyon lehetett olyan kínos helyzetben látni, mint amikor a múlt héten azzal kellett a nyilvánosság elé állnia, hogy bocs, de nem sikerült kidolgozniuk a meghosszabbított húsvéti szünetre vonatkozó szabályokat. Eredetileg azzal akarták leszorítani a fertőzöttek számát, hogy a húsvéti hétvégére egy ötnapos, szigorú lezárást rendelnek el, nagycsütörtökön még az élelmiszerboltok sem nyithattak volna ki, de egy csomó részletszabályt nem sikerült tisztázni, és végül elvetették az egészet. „Ez egyedül az én hibám” - mondta Merkel a húsvéti zárlat lefújása után, és minden felelősséget magára vállalt, amiből látszott, hogy már a szövetségesei sincsenek mögötte.

Pedig a járvány kezdetén Németország még kifejezetten sikeresen védekezett, kevesebben fertőződtek és haltak meg, mint más európai államokban, a bajba jutott cégeknek pedig nagyvonalú támogatás nyújtott az állam. Emiatt Merkel pártjának népszerűsége tavaly tavasszal meredeken emelkedni kezdett, a CDU/CSU áprilisra már 40 százalékon állt. De ezt az előnyt az elmúlt három hónapban teljesen felélték, a hónap közepén két tartományi választáson már negatív rekorddal kaptak ki. Ráadásul több képviselőjüknek is korrupciós botrányok miatt kellett lemondania, volt, aki a maszkbeszerzésen nyerészkedett. Így fél évvel a választások előtt újra csak 28 százalékon állnak, éppen mint tavaly márciusban.

Ebben a helyzetben beindul a helyezkedés, és Merkelnek már a saját pártjához tartozó tartományi miniszterelnököket sem sikerült rávennie, hogy korlátozásokat vezessenek be. A CDU-s vezetésű Saar-vidéken április 6-ától kinyitnak mozik, a konditermek és az éttermek teraszai is. De még a párt új elnöke, Armin Laschet is ellenszegült a kancellárnak, és nem hajlandó Észak-Rajna-Vesztfáliában szigorítani.

Pedig Laschetet januárban még kifejezetten a merkeli politika örököseként választották meg, de ma már ő is arra gyúr, hogy ősszel ő lehessen a kancellárjelölt, ezért ahol csak lehet, kritizálja az akadozó válságkezelést.

Merkel már azt sem tudta elérni, hogy egy egységes vészféket, vagyis egy olyan határértéket vezessenek be, amivel lakosságarányosan meg lehetne határozni, hol nagyon súlyos a helyzet. Amelyik tartományban a legutolsó 7 napban a százezer lakosra jutó fertőzöttek száma 100 felett jár, ott szigorúbb korlátozásokat kellene bevezetni. Ez alapján a 16-ból csak két tartomány, a Saar-vidéken és Schleswig-Holsteinben nem kellene szigorítani. Laschet és még néhány tartományi vezető azonban úgy gondolja, hogy megfelelő számú teszteléssel kezelni lehet a helyzetet. A kancellár pedig elvesztette a türelmét.

Vasárnap az ARD-nek adott interjújában Merkel figyelmeztette a renitens tartományi vezetőket, hogy ha nem veszik komolyan a védekezést, kész úgy módosítani a járványvédelmi törvényt, hogy azzal minden tartományt szigorításokra kötelezzen. „Nem fogom végignézni, ahogy elérjük a napi 100 ezer fertőzöttet.” Kedden a Bundestag tudományos testülete arra jutott, hogy a védekezés érdekében a szövetségi törvényhozás akár elő is írhatja a tartományoknak, hogy milyen intézkedéseket hozzanak. Így például az oktatás hiába tartozik tartományi hatáskörbe, Merkelék akár be is zárathatnák.

Pedig a szövetségi kormány és a tartomány közötti egyensúly nagyon kényes kérdésnek számít. A második világháború után az országot megszálló szövetségesek direkt azért állították vissza a föderális berendezkedést, hogy ne alakulhasson ki újra egy túl erős központi hatalom, mint a náciknál. Az alapelv az volt, hogy a központi hatalmat minél inkább szét kell osztani, a döntéseket a központi kormánynak a tartományok vezetőivel együtt kell meghoznia. A szövetségi kormány és a tartományok közti felosztást a német alaptörvénynek direkt abban a bekezdésében rögzítették, amelyen még kétharmados többséggel sem lehet változtatni.

De mivel a válságkezelésről szóló vita nagyrészt már az utódlásról szól, nyílt konfliktus alakult ki a két lehetséges kancellárjelölt, Laschet és Markus Söder, a bajor miniszterelnök között.

Söder inkább teljesen beállt Merkel mögé, és több jogot adna a szövetségi kormánynak, hogy helyre tegye a lázadozó miniszterelnököket, köztük Laschetet is. Szerdán pedig a baden-württembergi miniszterelnökkel közösen szólította fel a másik 14 tartományi vezetőt, hogy ne szórakozzanak tovább, hanem a viták helyett vezessék be a korlátozásokat. Ezzel jobb válságkezelőnek szeretné mutatni magát, és a felmérések szerint most kétszer annyian szavaznának rá, mint Laschetre.