• Egy férfi a március 15-i hosszú hétvégén lett rosszul, egy héttel később már kórházban feküdt koronavírus-fertőzéssel.
• Azóta is bent van, de úgy tűnik, a legrosszabbat sikerült elkerülnie.
• A betegágyból figyeli, ahogy az ápolók felfoghatatlan kitartással dolgoznak, óriási terhelés alatt, miközben sok beteget veszítenek el.
• Még mindig nagyon sok fertőzöttet ápolnak kórházban Magyarországon, de az utóbbi napokban egyre kevesebbet.
• Egy másik kórházban dolgozó orvos azt mondja: lassan eljutnak arra a szintre, ami ezzel a személyzeti létszámmal uralható.

„Maga már nem megy haza, kinevezzük segédápolónak!” - viccelődnek Csabával a covid-osztály dolgozói. Mióta jobban van, igyekszik segíteni nekik: egyik éjszaka négyszer kelt fel, hogy megigazítsa a szomszéd ágyon fekvő beteg oxigénmaszkját. „Képzelheti, mi lett volna, ha szerencsétlen nővérkéket kellett volna még ezért is ugráltatnom.”

Négy hete ápolják bent, telefonálás közben időnként nehezen veszi a levegőt, a háttérből hangos köhögések szűrődnek be. Hosszan beszél az állapotáról, a körülményekről és arról, mennyire nagyra tartja az ápolókat, akik erejükön felül, társadalmi elismertség nélkül teszik a dolgukat éjjel-nappal. Nem szeretné, ha megjelenne a valódi neve, vagy ha beazonosítható lenne a kisvárosi kórház, ahol kezelik. Véletlenül sem akarja bajba sodorni az ott dolgozókat.

„Egyikük majdnem elsírta magát nekem. A szívbeteg gyereke otthon volt az apjával, aki covidos lett, be is került ide. Enyhébb állapotban van, de oxigénen. A nővér sokszor azt sem tudja, mi van a férjével, mert egy osztállyal lejjebb van, nincs ideje utánamenni. A gyerek is elkapta a fertőzést, a nagymama vigyáz rá.” Más gerincsérvvel dolgozik, úgy forgatja az akár 90 kilós betegeket.

Csaba szerint az ápolók iszonyatos mentális terhelésnek vannak kitéve. „Ezen az osztályon is legalább háromnaponta meghal valaki. Többen mondták már, hogy el akarják hagyni a pályát, ha ennek vége.”

A betegágyból összeszedett információi alapján úgy tudja, szinte száz százalékos telítettséggel működik az osztály, nappal körülbelül hat beteg jut egy ápolóra, éjjel a kétszerese. „Van köztük olyan, aki három héttel a fertőzés után már dolgozik, pedig még gyenge. Nem tudok olyat kérni, amit ne teljesítenének, a lelküket kiteszik értünk.”

„Hajszálon múlt, hogy nem lettem pelenkázós beteg”

Csaba a március 15-i hosszú hétvégén tapasztalt először tüneteket. Pénteken még csak gyengeséget érzett, szombatra megérkezett a hőemelkedés, és a szaglása is elment. Csak kedden délután érte el a háziorvosát, szerdán lett pozitív a tesztje, ezután kezdte szedni a favipiravirt. (A Magyar Orvosi Kamara március végén a háziorvosoktól érkező visszajelzések alapján javasolta, hogy egyértelmű klinikai kép és kontaktok alapján is felírhassák a gyógyszert, ne legyen muszáj megvárni a teszteredményt.)

Csabának napokon keresztül magas láza volt, de nem akart kórházba menni vagy mentőt hívni, és a háziorvostól sem kapott különösebb utasítást, „neki sincs energiája mindenre”.

„Úgy voltam vele, voltam már beteg, magas lázam is volt, majd lemegy.” Ma azt mondja, figyelmeztetni kellene az embereket, hogy ne várjanak a végtelenségig. Vasárnap délelőtt lement a láza 38-ra, de délután már véreset köhögött. Ekkor döntött úgy, ideje kórházba menni.

Az első két hétben annyira súlyos volt az állapota, hogy attól félt, intenzívre kerül. Abban az értelemben nem volt ágyhoz kötve, hogy ki tudott menni vécére. „Mire visszaértem, leesett a szaturációm, és alig kaptam levegőt. Hajszálon múlt, hogy nem lettem pelenkázós beteg.”

Néhány éve szinte véletlenül derült ki róla, hogy krónikus tüdőbeteg (COPD), ami a papírjaiban szerepel ugyan, de elmondása szerint az elektronikus rendszerből csak nagyon nehezen lehet előásni. Kutakodni pedig most nincs idő, így a covid-osztály orvosai sem lehettek teljesen tisztában a kórelőzményeivel, azzal sem, hogy 2009-ben infarktust kapott.

A COPD végül azután került fel a kartonjára, hogy ő maga kikutatta az internetes adatbázisból. Mióta bent van, kilenc különböző orvossal találkozott, folyton cserélődnek, így esélytelen, hogy ugyanaz az ember kövesse végig egy-egy beteg állapotát.Eszébe sem jutna őket hibáztatni ezért. Tudja, milyen nehéz helyzetben vannak az odavezényelt szemészek, gasztroenterológusok.

Országosan még mindig nagyon rossz, de javul a helyzet

Csabát a tervek szerint egy hét múlva hazaengedik, és bár a legrosszabbat sikerült elkerülnie, szerinte a kezdeti késlekedés sokat rontott a helyzeten. Ahogy mondja, a fertőzés legyalulta a tüdeje jobb oldalát.

Nemrég egy intenzív osztályon dolgozó orvos részletesen elmagyarázta nekünk, mit tesz a covid az ember szervezetével, és milyen lélegeztetési módszereket használnak a gyógyítás során. Csaba ugyan nem került intenzív osztályra és tubusos lélegeztetőgépre, de így is látott maga körül két embert, akik „non-invazív” lélegeztetésre szorultak. Ennek lényege, hogy túlnyomásos oxigént adagolnak a betegnek az arcra szorosan illeszkedő „NIV“ maszk segítségével.

A covid-osztályon, ahol Csaba is fekszik, ugyanúgy ápolnak 70 éveseket mint harmincasokat, ő a kettő között van a maga 59 évével. „Hallottam, hogy mielőtt bekerültem, pont meghalt egy 1973-as születésű beteg. Kiment a vécére, leesett a szaturációja, és nem tudták visszahozni. Intenzíven is halnak meg ötvenesek az idősek mellett.” A koronavírus áldozatainak átlagéletkora az országos statisztika szerint is látványosan csökkent a harmadik hullámban.

link Forrás

A kórházban fekvő covidos betegek száma egy hónap után tízezer alá csökkent, és egyre kevesebben kerülnek lélegeztetőgépre is (1156). Csütörtökön Gulyás Gergely miniszter elárulta, hogy 1523 fertőzöttet ápolnak intenzív osztályon, egy hete még több mint 1800-an voltak.

Ezek még mindig nagyon magas számok, világszinten továbbra is kimagasló a kórházi ápolást igénylő betegek száma lakosságarányosan, de van, ahol már érzik az enyhülést. Egy másik kisvárosi kórház orvosa szerint „közelítünk ahhoz a betegszámhoz, ami ezzel a személyzettel uralható, nem annyira kapkodós az ellátás”. Hasonló volt a helyzet januárban is, amikor a második hullám lefelé tartó szakaszában már „nem favágómunkát végeztünk, hanem orvosként lehetett működni”.

link Forrás

Minél kisebb a terhelés, annál több figyelem jut egy-egy betegre, és annál magasabbak a túlélési esélyek. Az előbb idézett orvos azt mondja, a következő időszakban valószínűleg a halálozási arány is javulni fog, bár ezt nyilvános adatok híján nehéz ellenőrizni. Kérdés, hogyan befolyásolja majd a fertőzés terjedését és a kórházi terhelést a jövő heti iskola- és terasznyitás.

Az Orvosi Kamara szerint a gépi lélegeztetést igénylő betegek halálozási aránya egyes helyeken eléri a 95 százalékot, és kérte, hogy vezessék be ennek a kötelező mérését. Az Országos Kórház Főigazgatóság főigazgató-helyettese 80 százalék feletti halálozási arányról beszélt, ami szerinte egyszerűen a betegség jellegéből fakad.

Csaba azért döntött úgy, hogy megosztja a tapasztalatait, mert szerinte az embereknek tudniuk kell, mi történik a kórházakban. Az előbb idézett orvos is azt mondja, óriási az információhiány, még az intenzíven fekvők hozzátartozói sincsenek tisztában a viszonyokkal.

„Betelefonálnak, és azt mondják, »jaj, biztosan borzasztóan néz már ki az apám, nem tiszta már szegény, megnőtt a szakálla«. Ilyenkor elmondom, hogy mi kezeljük, az ápolók pedig gyógyszerelik, borotválják, fürdetik a betegeket. Még a körmüket is levágják.”

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán