Lengyelországban tavaly októberben vezették be Európa legszigorúbb abortusztörvényét, amelynek értelmében csak két esetben engedélyezik a magzatok művi vetélését: ha az anya élete veszélyben forog, vagy ha a magzat nemi erőszakból fogant. Magyarország szintén ugyanebben az időszakban aláírt egy abortuszellenes nyilatkozatot, amely kimondja, hogy a nemzetközi jog alapján egyetlen országnak sem tehető kötelezővé az abortusz engedélyezése vagy anyagi támogatása. Bár Európán belül csak Lengyelország és Fehéroroszország írta alá a nyilatkozatot, a kormány később azt állította, hogy semmilyen módon nem akarnak változtatni a jelenlegi szabályozáson.
A magyar 1992-es abortusztörvény szerint a terhesség csak veszélyeztetettség, illetve az állapotos súlyos válsághelyzete estén szakítható meg – a törvényben meghatározott feltételek szerint. A súlyos válsághelyzet definíció szerint testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, amit meglehetősen tágan lehet értelmezni. Ugyanakkor az Alaptörvénybe a Fidesz és a KDNP 2011-ben beleírta, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Ezt a mondatot még nem töltötték meg jogszabályi tartalommal, de megágyaz egy esetleges jövőbeni szigorításnak.
Az abortusztörvényekkel kapcsolatban általában a legtöbb szó arról esik, hogy milyen lesz az anya élete a szabályozás miatt, de szerte a világon arról is sok tanulmány született, hogy milyen rövid és hosszútávú hatásai vannak az abortusztörvényeknek a nem kívánt terhességből született gyerekekre nézve.
Erről készített empirikus kutatást Hajdu Gábor és Hajdu Tamás, a Társadalomtudományi Központ Szociológiai Intézetének két kutatója, Magyarország legszigorúbb abortuszszabályozása kapcsán.
Magyarországon 1956-ban engedélyezték először államilag az abortuszt, az erre vonatkozó szabályozás pedig kifejezetten liberális volt, bárki kérvényezhette. Igaz, a nőknek az abortusz iránti kérelmüket abortuszbizottságokhoz kellett benyújtaniuk, amiknek jóvá kellett hagyniuk a beavatkozást.
1974. január 1-jén azonban bevezettek egy új abortusztörvényt, amit úgy mutattak be, mintha ez a nők egészségét szolgálná, de valójában csak az abortuszok magas számát akarták csökkenteni vele, ami az 1960-as évek végén az évi 200 ezret is elérte.
A törvény az abortuszhoz való hozzáférést meghatározott csoportokra korlátozta: a nem házas nőkre, három vagy több gyermekes anyákra, 35 év feletti nőkre, a súlyos lakhatási problémákkal küzdő vagy szegénységben élő nőkre, valamint azokra az esetekre, amikor a terhesség veszélybe sodorná az anya életét.
Ezenkívül a nem orvosi okokból abortuszt kérő nőknek jelentős díjat is felszámoltak, amely az akkori átlagkereseteknek a 20-35 százaléka volt. Ráadásul abortuszbizottságok döntöttek az abortusz engedélyezéséről, amiknek a tagjai között volt egy orvos, egy egészségügyi szakember és három laikus állampolgár, akiket a kerületi tanács egészségügyi osztályvezetője választott ki. A bizottságnak egyöntetű döntést kellett hoznia, amit a nő jelenlétében hirdettek ki. A folyamat nemcsak korrupt, de rendkívül megalázó is volt, még azokra a nőkre nézve is, akiknek végül megadták az engedélyt.
A törvénynek köszönhetően 1973 és 1974 között a terhességmegszakítások száma 169 650-ről 102 022-re csökkent, és az élve születések száma 30 000-rel (156 224-ről 186 288-ra) nőtt. A hivatalos statisztikában természetesen nem szerepelnek az illegálisan elvégzett abortuszok, amik abban az időben egyáltalán nem volt ritkák.
A kutatás kvantitatív statisztikai módszereken alapszik, amiben egyrészt összehasonlítják a 35 év feletti és a 35 év alatti anyákat plusz-mínusz 1,5 év eltérést belekalkulálva, másrészt az 1974. július és szeptember között született gyermekeket az 1974. április és június között született gyermekekkel. Vagyis azokat a gyermekeket, akiknek az anyja teljes mértékben hozzáférhetett az abortuszhoz, és azokat, akiknek az anyja nem vagy csak korlátozottan kérhetett abortuszt.
A kutatóknak arra nézve nem voltak adataik, hogy mely gyerekek születhettek nem kívánt terhességből, de figyelembe vették a szülők szociodemográfiai jellemzőit a szülés időpontjában úgy, mint az életkor, végzettség, családi állapot, foglalkozás, és az anya terhességének előzményei.
A gyerekek társadalmi-gazdasági jellemzőit 2011-ig bezárulva vizsgálták, hogy valóban látszanak-e a hosszútávú hatások. A gyerekeknél számba vették az oktatási eredményeket, azt, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek, hogy a munkaerőpiacon hol helyezkedtek el, munkanélküliek-e, azt is, hogy tizenévesen szültek-e gyereket, és hogy rendelkeznek-e lakással.
A kutatás fő eredményeként megállapították, hogy a korlátozó magyar abortuszpolitikának átlagosan negatív hosszútávú hatása volt az érintett gyermekekre. A közvetlenül a korlátozás előtt született gyermekekkel összehasonlítva a törvényváltozás után született gyermekek rosszabb oktatási eredményeket értek el, és nagyobb valószínűséggel voltak 37 évesen munkanélküliek vagy tizenévesen szülők.A törvényváltás után 35 évesnél fiatalabb anyáktól született gyermekek 2011-ig kisebb számban szereztek egyetemi diplomát, nagyobb volt a valószínűsége, hogy csak általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, és 0,7-tel kevesebb tanévet végeztek, mint a törvény előtt született gyerekek.
A szabályozás szintén negatívan befolyásolta a munkaerőpiacon való elhelyezkedésüket A törvényváltozás által erősebben érintett anyáktól született gyermekek nagyobb valószínűséggel nem rendelkeznek szakmával, vagy munkanélküliek.
Jelentősen növekszik annak valószínűsége is, hogy az érintettek a 18. életévüket megelőzően gyereket vállalnak, és csökken annak a valószínűsége, hogy saját lakásuk van.
Egy amerikai felmérés szerint a nem kívánt terhességből született gyerekek átlagosan 3,5 évvel kevesebbet töltenek az iskolában, és 19 százalékponttal nő annak a valószínűsége, hogy a középiskolában lemorzsolódnak.
Az eredményeket a gyermek neme, az anya lakhelye és a születési hónap sem befolyásolta. Az viszont befolyásolhatta, hogy mennyibe került az abortusz azon a településen, ahol az édesanya élt, ugyanis a nagyobb városokban drágább volt a beavatkozás. Ahogy az is befolyásolhatta, hogy miközben életbe lépett az abortusztörvény, az akkori kormány támogatásokat vezetett be a gyerekekre nézve, ami ösztönző lehetett az anyákra nézve. Azonban ezek a hatások ugyanúgy érintették a 35 év alatti és a 35 év fölötti anyákat, így a kutatók szerint ezek a tényezők sem befolyásolják nagy mértékben a kapott eredményeket.