Magukhoz képest igen gyorsan, alig két óra alatt eldöntötték az EU-s tagállamok vezetői, hogyan büntessék meg Fehéroroszországot a Ryanair légitársaság Athén - Vilnius járatának eltérítése miatt. A gépet vasárnap egy katonai repülővel Minszkbe parancsolták, ahol az utasok közül letartóztatták Roman Prataszevicset, ismert fehérorosz ellenzéki újságírót, és orosz állampolgárságú barátnőjét, Szofja Szapegát.

Mindketten Litvániában éltek az utóbbi időben, Prataszevics Lengyelországban kért menedékjogot tavaly. EU-s országok lakói voltak, és egy EU-s légitársaság gépén utaztak, két EU-s tagállam között. A belarusz fegyveres erők lényegében elrabolták őket, és az akcióhoz öt órára túszul ejtették a gép többi, jórészt EU-állampolgár utasát is.

Már vasárnap este arról adott ki közleményt az Európai Tanács elnöke, hogy határozott válasz várható a következő napra amúgy is meghirdetett csúcstalálkozón. A brit kormány nem sokkal a brüsszeli EU-s döntés előtt ugyanilyen szankciót hirdetett ki.

A döntés értelmében megszűnik a légi közlekedés Európa és Fehéroroszország között:

• az EU repterei nem fogadják a fehérorosz légitársaságok gépeit,
• a belarusz gépek még csak át sem repülhetnek EU-s tagállamok légtere felett,
• az EU-s légitársaságok gépei sem repülhetnek be belarusz légterébe, és értelemszerűen le sem szállhatnak ott,
• további szankciókat vetnek ki hamarosan, ha kivizsgálták, hogy kik lehetnek a felelősek a gép eltérítéséért (várhatóan belarusz vezetőket utasítanak ki az EU-ból, illetve az EU-s országokban esetlegesen meglévő vagyonukat is befagyasztják).

Jóval keményebb volt most az EU, mint ahogy az oroszokat szokta kezelni

Nagy várakozás előzte meg a döntést, az európai lapok azt találgatták, hogy képesek lesznek-e a tagállamok vezetői megegyezni valami határozott és komoly szankcióban. Ezúttal sikerült.

A kérdés azért merülhetett fel, mert sokak szerint nem mert volna Lukasenka fehérorosz elnök egy EU-s érdekeltségű repülőt eltéríteni, ha nem tapasztalja azt, hogy Oroszország különösebb következmények nélkül embereket is ölhet az EU területén. Történt néhány súlyos eset az utóbbi években ugyanis:

• 2006-ban Londonban orosz titkos ügynökök megmérgezték Alekszander Litvinyenkót, egykori orosz titkosszolgálati tisztet, aki orosz civilek meggyilkolásával vádolta Putyint. A brit rendőrség első számú gyanúsítottját nemhogy nem adták ki, de a következő évben még orosz parlamenti képviselőnek is megválasztották.
• 2014-ben az orosz hadsereg légelhárító rakétájával tévedésből kilőttek egy maláj felségjelzésű személyszállító repülőgépet Ukrajna felett, amelyen több mint kétszáz EU-s állampolgár, köztük 193 holland utazott. Mindannyian meghaltak.
• 2014-ben egy csehországi faluban orosz titkos ügynökök felrobbantottak egy fegyverraktárat, két cseh állampolgár életét vesztette. Csak idén februárban derült ki, hogy kik lehettek az elkövetők.
• 2015-ben kétszer is megmérgeztek egy bolgár fegyverkereskedőt orosz titkos ügynökök, Bulgáriában. Az illető vállalkozása fegyvereket tárolt az előző évben felrobbantott csehországi raktárban, és sok jel utal arra, hogy az ukrán hadseregnek adta volna el ezeket. Emilian Grebev mindkét mérgezést túlélte.
• 2018-ban Salisburyben orosz ügynökök megmérgezték Szergej Szkripal egykori kettős ügynököt és a lányát. Túlélték, de egy brit nő életét vesztette, miután érintkezett a méreggel, aminek nem teljesen üres dobozát az elkövetők egyszerűen kidobták egy kukába.
• 2019-ben Berlinben fejbe lőtték egy parkban Zelimhan Hangoshvilit, aki a csecsen háborúban az oroszok ellen harcolt. Az orosz állampolgárságú gyilkost a német rendőrség elfogta, és megállapították, hogy a támadást az orosz állam rendelhette meg.

Ezeket az EU mind politikai gyilkosságoknak vagy gyilkossági kísérleteknek tekintette. Megtorlásul általában diplomaták kiutasításával, illetve az ügyekhez köthető intézmények vezetői elleni szankciókkal reagált az EU, hol összehangoltan, hol tagállamonként külön-külön.

Lukasenka rezsimjének mintegy száz vezetője ellen már eleve érvényben vannak EU-s szankciók tavaly óta. Látva az orosz példákat, gondolhatott arra, hogy különösen nagy baj nem lehet abból, ha EU-s állampolgárok is érintettjei lesznek az akciójának, végül is őket nem bántotta, csak feltartotta öt órán át Minszkben. Nem lövette ki a gépet például.

Az EU most megmutatta, hogy ha egy Oroszországnál gyengébb, kereskedelmi szempontból érdektelen állam támadja meg, akkor képes határozottan visszavágni.

A gépelterítés fenyegetés lehetett minden külföldi menedékben bízó ellenzékinek

Andrej Szoldatov orosz újságíró, aki számos könyvet írt az elmúlt években az orosz titkosszolgálatokról, azt mondta két hete egy online előadásán, hogy nem véletlenek a látványos leszámolások az utóbbi években: az orosz ügynökök azért használtak szerinte különleges mérgeket Litvinyenko és Szkripal ellen is, hogy figyelmeztessenek mindenkit, nem érdemes szembefordulni az orosz állammal, mert akárhol utolérik az árulókat, akár külföldön is.

Szoldatov kutatásai szerint az üzenet át is ment, hiszen legutóbbi könyvéhez orosz emigránsokkal készített interjúkat, és 90 százalékuk azt mondta, hogy fél a novicsoktól.

Lehetséges, hogy Lukasenka azért vállalkozott egy ennyire látványos és durva akcióra, hogy ráijesszen a külföldi menedékben bízó ellenzékiekre.

Áprilisban még attól félt Lukasenka, hogy lelövik a katonai parádén

Lehet, hogy a fehérorosz vezetés pánikba esett, hogy külföldön puccsot készítenek elő, és ezért vállalkozott egy ennyire durva lépésre.

Április 17-én az orosz titkosszolgálat elfogott ugyanis két fehéroroszt, akiknek kézre kerítését Minszkből kérték. Azzal vádolták őket, hogy május 9-én a minszki katonai parádén le akarták lőni Lukasenkát, majd lekapcsolták volna az áramot az országban, hogy megzavarják a hatóságokat, és a hadsereg egy részének átállításával átvették volna a hatalmat. A vád szerint amerikai és lengyel diplomatákkal is egyeztetett a két egyén e tervről.

Ellenőrizhetetlen, hogy a vádak mennyire lehettek komolyak, mindenesetre az oroszok mindkettőjüket kiadták Fehéroroszországnak. Ha Lukasenka esetleg elhitte, hogy nyugati támogatással az életére törtek, akkor könnyebb megérteni, hogyan adhatott parancsot egy gépeltérítésre is, csak hogy elkapja egy újabb ellenségét.

Ha komoly a tét, akkor nincs vétó

A határozott EU-s válaszban azért is kételkedett a döntés előtt számos európai kommentátor, mert az utóbbi időszakban sokszor előfordult, hogy egyes tagállamok megvétóztak közös külpolitikai nyilatkozatokat.

Magyarország ilyen téren különösen aktív, csak az elmúlt egy hónapban három esetben is vétózott a magyar kormány EU-s külpolitikai döntést - egy Kínát elítélő nyilatkozatot; egy afrikai és karibi országokat érintő megállapodást; és egy izraeli - palesztin tűzszünetre való felhívást.

Ugyanakkor olyanra még nem volt példa, hogy a magyar kormány szankciót vétózott volna. Sok európai lap találgatott, hogy az elmúlt hetek vétói után most megteszi-e a magyar kormányfő ezt is. De nem tette, ahogy az Oroszország elleni szankciókat sem vétózta meg soha a 2014-es ukrajnai háború kitörése óta, pedig sokszor elmondta, hogy nem ért egyet velük.

Az orosz kormány bonyolultan, de szintén elítélte a géprablást

Az orosz kormány nem nagyon mondott semmit a gépeltérítésről, Putyin szóvivője külön kérdésre sem nyilatkozott róla.

A külügyminisztérium szóvivője reagált végül, de ő is csak a Facebookon, egy nap késéssel. Posztjában arra emlékeztette a világot, hogy 2013-ban Evo Morales bolíviai elnök magángépének is kényszerleszállást kellett végrehajtania Ausztriában, mert Franciaország, Olaszország és Spanyolország nem akarta átengedni a légterén a repülőjét, mert felmerült a gyanú, hogy Edward Snowdent csempészi rajta Dél-Amerikában. A szóvivő szerint ez ugyanolyan tett volt, mint amit Lukasenka csinált, úgyhogy Nyugaton senki se lepődjön meg, és ne gondolja, hogy "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek".

Nyilván nem pont ugyanolyan a két eset, hiszen Morales esetében egy magángépről volt szó, ráadásul Ausztriában senkit sem tartóztattak le az utasok közül, de az orosz külügy ezzel azért jelezte, hogy nem helyeslik a belarusz hatóságok módszerét sem - hiszen Morales megállítását sem helyeselték soha.

A nyugati politikusok többsége arról beszélt, hogy nincs ugyan eddig bizonyíték arra, hogy az orosz kormány tudott előre a gépeltérítésről, de életszerűtlennek tartják, hogy Moszkvától ne kellett volna engedélyt kérnie Minszknek egy ilyen akcióhoz. A brit külügyminiszter például azt mondta, hogy biztos abban, hogy az oroszok előre tudták, mi készül. A géprablás így PR szempontból rossz fényt vetett Moszkvára is.

Pedig Oroszországnak eleve ambivalens a viszonya Lukasenkával: sokáig fontos szövetségesnek tekintették, de 2010-ben például nagyon elromlott a viszony, amikor Moszkva úgy vélte, hogy Lukasenka a Nyugat felé fordult. Kibékültek végül, de a 2020-as választási kampány is azzal kezdődött, hogy Lukasenka arról beszélt, orosz ügynökök akarják megbuktatni - és abban igaza volt, hogy az ellenzéki jelöltek Oroszországból kaptak pénzt a kampányaikra. Az orosz kormány egyáltalán nem ragaszkodott Lukasenkához, csak ahhoz, hogy olyan ember vezesse az országot, aki lekötelezettje Moszkvának. Putyin akkor állt csak ki Lukasenka mellett, amikor már világossá vált, hogy elég ereje maradt rendőri terrorral felszámolni a tömegtüntetéseket és sztrájkokat. Ám ekkor is egy olyan forgatókönyvben állapodott meg Lukasenkával, amely alapján néhány éven belül egy alkotmánymódosítás közben átadná a hatalmát egy kijelölt utódnak.

Az EU-s vezetők hétfőn Oroszországgal is foglalkoztak a csúcson: kifejezték szolidaritásukat Csehországgal, utalva a 2014-es robbantásról frissen kiderült nyomozati adatokra, de a minszki géprablást nem kötötték össze hivatalosan a Kremllel.