Aki ült már síliften vagy akár csak a Libegőn, az biztosan méregette itt-ott maga alatt a terepet, hogy baleset esetén hova zuhanna. Amikor pedig az Alpokban egy nagykabinos felvonó hirtelen megáll, és az embernek liftezik a gyomra, a semmi közepén himbálódzva igyekszik nem arra gondolni, hogy baj esetén túlélné-e a dolgot.

Vasárnap Olaszországban lezuhant egy felvonó kabinja. 14 ember meghalt, egy kisgyerek súlyos sérüléseket szenvedett. Az ilyen tragédiák után felmerül, hogy biztonságosak-e ezek a felvonók, ha a világ egyik leggazdagabb régiójában ilyesmi megtörténhet. Az utolsó hasonló olaszországi baleset az 1998-as cavalesei volt, amikor egy amerikai katonai repülőgép túl alacsonyan repült, és elszakította a tartókábelt.

A vasárnapi tragédiát azonban nem előzte meg hasonló fatális baleset, ezért erős a gyanú, hogy a felvonó karbantartásánál történhetett mulasztás. Az biztos, hogy a járvány miatti sok hónapos kihagyás után a felvonót május 22-én helyezték megint üzembe. A baleset konkrét okai még nem ismertek, de az események viszonylag pontosan rekonstruálhatók.

A nagykabinos felvonó az olasz-svájci határon lévő Lago Maggiore partjáról, Stresából visz fel 1100 méterrel magasabbra, a Mottarone hegy tetejére, egy középállomással. Az ilyen nagykabinos felvonóknál a kabin görgős tartószerkezete egy vastagabb, fix acélkábelre van felfüggesztve, és az egész szerkezetet egy másik sodrony húzza-vonja fel és le. Ilyen vékonyabb sodronnyal a kabin az alsó végállomással is össze van kötve, hogy szélben kevésbé lengjen ki oldalra. Ahogy a legtöbb helyen, itt is két kabin közlekedik egymással szemben ide-oda, sokkal gyorsabban, mint a kiskabinos vagy székes síliftek, amelyek fönt is-lent is megfordulnak.

Vasárnap délután fél egy körül a piros-fehér kabin épp a csúcsállomáshoz közeledett. Öt méterre volt a perontól, már teljesen lelassulva. A felvonókezelő épp készült kinyitni a korlátot a kiszálló utasoknak, amikor elpattant a vonókábel.

A helyszínt több kamera is veszi, és bár a videókat nem hozták nyilvánosságra, még a közvetett beszámolók is drámaiak. Ezek szerint egy hangos csattanás és az utasok riadt kiáltozása hallatszott, majd a kabin pillanatok alatt eltűnt a látómezőből, és a főkábelen gördülve, vad kilengésekkel megindult lefelé.

Az egyik hegyimentő szerint úgy 10 másodperccel később ütközhetett neki az első, körülbelül 400 méterrel lejjebb lévő pilonnak. A kabin ott leakadt a tartókábelről, húszméteres (kb. 7 emelet) magasságból a földbe csapódott és darabokra tört. Az iszonyatnak még nem volt vége: a roncs a meredek hegyoldalba vágott irtáson még vagy 80 métert gurult, amíg el nem akadt néhány nagyobb fában az irtás szélén. A kabin maradékában a mentők csak öt holttestet találtak.

A balesettel kapcsolatban két fő kérdés merül fel: miért szakadt el a vonókábel, és miért nem működött az automatikus vészfék.

A vonókábel szakadásával kapcsolatban nehéz tisztán látni. Az ilyen acélsodronyok elhasználódását rendszeresen ellenőrzik. Ott éri igazán nagy igénybevétel, ahol a kabint tartó konzolhoz van rögzítve. Hogy ne az egész kábelt kelljen kidobni, amikor ez a rész elhasználódik, a kabint néha leakasztják, hogy a szándékosan hosszúra hagyott sodrony végét levágják.

Az automatikus vészfék egy bolondbiztos, faék egyszerűségű szerkezet, ami a vonókábel elszakadásakor, mint valami pokoli harapófogó, azonnal a vastag tartókábelhez rögzíti a görgős konzolt, amin a kabin függ. Amikor azonban a kabinokat tesztelik, a vészféket egy acélelemmel kiiktatják, hogy azt a helyzetet is kipróbálhassák, amikor a kabin félúton hirtelen elakad. A vészféket ilyenkor azért blokkolják, mert reteszelődés után elég körülményes és időigényes hatástalanítani.

A szakértők hipotézise most az, hogy ezt a blokkolóelemet nem távolították el, amikor a pár nappal korábbi rutinteszt után a felvonót üzembe helyezték. Hasonló történt 1999-ben, a franciaországi Saint-Étienne-en-Dévoluy-i liftbaleset esetében is: a vészféket az egyik mérnök kiszerelte.

Az ilyen balesetek után mindig felmerül, hogy minden rendben volt-e az ellenőrzésekkel és a karbantartásokkal. Ez a felvetés Olaszországban azért is húsba vágó, mert a genovai Morandi-viadukt egyik szakaszának 2018-as összeomlása óta állandó téma az infrastruktúra állapota.

Az 1970-ben épült, műszakilag többször teljesen felújított Stresa-Mottarone felvonónak 2029-ig volt érvényes a műszaki engedélye, akkor megint teljes csere következett volna. Karbantartója a kabinokat is gyártó olasz Leitner volt, a cég közleménye szerint a március végi ötéves felülvizsgálat során mindent rendben találtak. Sőt, 2020 decemberében egy kábelszakadást is imitáltak, és a vészfék akkor problémamentesen működött.

Vasárnap mégis meghalt 14 ember. Azért csak ennyi, mert a felvonó a járványügyi korlátozások miatt korlátozott kapacitással üzemelt.

Forrás: Corriere della Sera (1, 2, 3)