Az áldozatok támogatása is kimarad a pedofilellenes törvénycsomagból

május 28., péntek 4:10

„A gyermekek szexuális bántalmazása, kizsákmányolása elleni fellépés a gyermekvédelem egyik legsürgetőbb, közös feladata. Üdvözlendő minden olyan törekvés, amely eredményeként a gyermekek valódi és hatékony védelmet kaphatnak” - kezdi a 444-nek küldött nyilatkozatát Szlankó Viola, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi vezetője, akit a pedofilellenes törvénycsomag kommentálására kértünk. Ennek hangsúlyos eleme a „pedofil” elkövetőket listázó nyilvántartás létrehozása, valamint a Btk. szigorítása, de Szlankó szerint „hiányzik belőle az a holisztikus szemlélet, miszerint nem elég a jogszabályokat szigorítani, ugyanannyi figyelmet és pénzt kell áldozni a megelőzésre, az áldozatok ellátására és az elkövetők rehabilitációjára.”

A kormánypárti törvényjavaslat értelmében létrejön egy nyilvántartás a „pedofil” bűncselekményeket elkövetőkről. Itt rögtön fontos tisztázni: a gyerekek elleni szexuális visszaélések elkövetői között csak nagyon kis számban vannak pedofilok. Az elkövetők jellemzően családtagok, rokonok, tanárok, edzők stb., vagyis olyan felnőttek, akikkel a gyereknek bizalmi kapcsolata van, akik visszaélnek hatalmi helyzetükkel szexuális vágyaik kielégítésében, de nem pedofilok. Úgy is mondhatnánk, hogy a gyerekek elleni szexuális bűnelkövetők körét nem lehet kizárólag a pedofilokra leszűkíteni.*

A nyilvántartás

célja a törvényjavaslat alapján olyan új adatigénylési lehetőség biztosítása, amely lehetővé teszi a hozzátartozók, valamint a gyermek nevelését, felügyeletét, gondozását ellátó személyek számára, hogy a gyermek érdekeinek védelmében a gyermekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyeknél (pl. iskolai dolgozók, bébiszitterek, edzők) ellenőrizni tudják, hogy korábban elítélték-e gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény miatt. „Tehát egy kvázi nyilvános lista lesz elérhető, ilyen csak kevés országban van (pl. USA, Lengyelország). Ahol működik a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt elkövetők nyilvántartása, ott többnyire csak a hatóságoknak elérhető. Tekintettel arra, hogy számos szakmai vita van a regiszterek hatékonyságáról és kockázatairól, mindenképpen szükségét látjuk egy széles körű szakmai egyeztetésnek, mielőtt bevezetésre kerülne” - hangsúlyozza a gyermekjogi vezető. (A regiszterek melletti és elleni érveket tavaly nyáron összegyűjtöttük már.)

Áldozatok támogatása

A törvényjavaslat erre egyáltalán nem tér ki. Pedig, ahogyan a Gyermekjogi Civil Koalíció korábbi állásfoglalása is hangsúlyozza, rendkívül fontos lenne, hogy a szexuális erőszak és kizsákmányolás gyermek és felnőtt áldozatai megfelelő minőségű és ideig tartó ellátást és támogatást kaphassanak, méghozzá erre specializálódott országos, multidiszciplináris segítő rendszer keretében, amelynek forrásai folyamatosan biztosítottak.

Szlankó másik javaslata a szakemberek képzése annak érdekében, hogy megfelelő áldozatkezelés történjen. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak legyen biztosítva kötelező szakképzés, melynek része az erőszak típusainak, megjelenési formáinak megismerése, az áldozatokra gyakorolt hatása, és a bántalmazás következményeként kialakuló trauma tüneteinek felismerése, kezelése és a megfelelő áldozatsegítés.

Elkövetők kezelése

Ez már csak azért is fontos kérdés, mert a szakirodalom szerint a szexuális bűncselekmények elkövetőinek tartott terápia hatékony a megelőzésben, vagyis - nagyon leegyszerűsítve - életeket lehet vele menteni. Magyarországon is vannak ilyen csoportok, állami intézményekben is, de iszonyatosan alulfinanszírozottak.

Szlankó szerint a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőjogi eszközök igénybevétele mellett a szexuális erőszak elkövetőinek az orvosi, terápiás szolgáltatás lehetőségeit is meg kell teremteni. A Gyermekjogi Civil Koalíció korábban hivatkozott állásfoglalása azt javasolta, hogy álljon rendelkezésre olyan ingyenesen hívható zöldszám, amelyen keresztül segítséget kérhetnek, illetve szükség esetén továbbirányíthatók egy terápiás központba.

Megelőzés

A törvényjavaslat erre szintén nem tér ki, pedig az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a tavaly kiadott záróészrevételeiben figyelmeztetett, hogy Magyarországnak ki kell dolgozni egy nemzeti stratégiát a gyermekek ellen irányuló erőszak minden formájának megelőzése (és felszámolása) érdekében.

„Szükség lenne széles körű felvilágosító, ismeretterjesztő kampányokra a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális, érzelmi és fizikai bántalmazásáról, valamint arról, hogy hol, milyen formában tudnak segítséget kérni az áldozatok” - mondja Szlankó, és példának azt hozza, hogy a családok tudjanak az ún. fehérnemű szabályról, és azt meg tudják otthon tanítani a gyerekeknek.

Intézményi szinteken pedig fontos lenne bevezetni ún. gyermekvédelmi irányelveket; óvodákban, iskolákban, sportklubokban stb., de egyelőre csak a gyermekvédelmi szakellátásban kötelező ilyen protokoll. Szlankó elmondása szerint ezek lényege, hogy az adott intézmény mindent megtegyen a gyermek bántása, sértése ellen (HR feladatok, belső képzések, gyerekek szexuális nevelése), de ha mégis megtörténik a visszaélés, az ne maradhasson titokban, és mindenki tudja, hogy jelezni kell, és azt is, hogy hova, kinek.

A fenti észrevételek egyébként nem csak a törvényjavaslat benyújtása után kerültek elő: tavaly nyáron gyermekvédő szervezetek - a Hintalovontól kezdve az Unicefen át az Ökumenikus Szeretetszolgálatig - közösen indítottak petíciót azért, hogy a kormány vegye figyelembe a szakmai érveiket.

Frissítés 8.15: megjelent a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány állásfoglalása is, amely szintén a közös petícióból indul ki. Ők úgy fogalmaznak: „A szigorúbb büntetés és a foglalkozástól való eltiltás olyan pozitív elemei a törvényjavaslatnak, amelyek sokat tehetnek a szexuális bántalmazás elleni fellépésben. A megelőzéshez azonban további lépésekre lesz szükség a társadalom egészének részéről.”

*Ezt a bekezdést utólag egy mondattal bővítettük az egyértelműség kedvéért.