Tavaly nyáron a Kaleta Gáborra kirótt, nagyjából mindenkit felháborító ítélet, illetve az ügyet övező kormányzati és ügyészségi titkolózás miatt a közélet nagyjából első számú kérdésévé vált a pedofília és a gyerekpornográfia. Az ellenzéki és kormánypárti képviselők egymást túllicitálva követeltek szigorúbb büntetéseket és nyilvános listákat az elkövetőkről. Még júliusban bejelentették, hogy Kocsis Máté vezetésével feláll egy munkacsoport, Orbán Viktor pedig megígérte, hogy „az őszi törvényalkotás egyik legfontosabb kérdése a gyermekvédelem lesz”. Nem lett.

A vészhelyzet kezelésén túl is sok minden belefért a kétharmados törvénygyár idejébe az elmúlt egy évben, a magyar felsőoktatás privatizálásától kezdve a mesekönyvek elleni alkotmánymódosításig, de a „pedofilellenes törvénycsomagra” csak most kerül sor.

A Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella által jegyzett javaslat legfőbb elemei a fideszes frakcióvezető kiemelése szerint:

• Létrehozunk egy név szerint kereshető pedofil-nyilvántartást.
• Szigorítjuk a Büntető Törvénykönyvet. A jelenleg kiszabható büntetéseket jelentősen megemeljük. Új minősített (tehát még súlyosabban büntetendő) esetek lesznek ha a pedofil bűncselekményt 12 év alattival szemben követik el, hivatalos személyként követik el (lex Kaleta), sanyargatást vagy erőszakot alkalmazva követik el, különös visszaesőként követik el.
• Számos munkakörből kitiltjuk a pedofilokat, hogy véletlenül se kerüljenek a gyermekek közelébe.
• Nem lehet enyhe büntetéssel és minősített esetekben feltételes szabadságra bocsátással megúszni a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. A legsúlyosabb pedofil bűncselekmények nem évülnek el, és kitolódik az elévülés kezdete.

Miért csak mostantól listázunk?

Ez a javaslat leglátványosabb eleme, ami alighanem hosszú évekig, évtizedekig tartó vitákat indít el. 2010-ben az Orbán-kormány még „adatvédelmi és személyiségi jogi problémák” miatt hárította el a gyerekek ellen szexuális bűncselekményeket elkövetők „nyilvános feketelistáját”, míg a bicskei gyermekotthon botrányát követően először felvetette, majd elfelejtette ezt az ötletet. A DK 2016-ban, az úszóedző Kiss László botránya után követelt nyilvános listát a szexuális bűncselekmények elkövetőiről, a Jobbik pedig alkotmánymódosítást nyújtott (volna) be, hogy korlátozni lehessen az ilyen elkövetők jogait a személyes adataik közzététele érdekében. A Jobbik és az MSZP a Kaleta-ügy után is a „pedofília” miatt elítéltek listázásáról beszélt.

De ha a „pedofilok nyilvántartása” a csodafegyver, ha minden politikai erő ezt követeli évek óta, akkor miért nem vetették be eddig nálunk, illetve miért ódzkodik ettől a világ országainak nagy többsége? - tettük fel a kérdést tavaly nyári nagy cikkünkben.

A rövid válasz, hogy bár természetesen mindenki szeretné megvédeni a gyerekeket a pedofiloktól, de ennek nem a listázás a leghatékonyabb eszköze. Még az sem egyértelmű, hogy ettől javul vagy éppen romlik a gyerekek biztonsága.

„Nem kérdés, hogy a nyilvántartások megakadályozhatnak gyerekek elleni támadásokat. De elő is segíthetnek ilyeneket. A hatásukat nehéz mérni, de egyelőre nem sikerült bizonyítani a hatékonyságukat, miközben több súlyos kockázatot rejtenek magukban. Ilyen az az Amerikában látható, de itthon is könnyen elképzelhető, nehezen megállítható folyamat, hogy a politika a nyilvánosság nyomására és a szavazatszerzés érdekében újabb és újabb szigorításokat vezet be, ami egyre több járulékos szenvedést okoz azoknak, akiket elvileg védeni akarnak, a gyerekeknek. A másik dermesztő lehetőség, hogy a nyilvántartás elvonja az erőforrásokat a többi gyerekvédelmi intézkedéstől” - írtuk tavaly.

Nem véletlen, hogy Kocsis Máté úgy jelentgette be egyesével, naponta az intézkedéseket, mint egy szappanoperában, de amikor interjúkérdést küldtünk neki, nem is válaszolt. Ahogy az sem, hogy a gyermekvédő szervezetek széles körű összefogásával készült petíció javaslatainak többségét figyelmen kívül hagyták a kormánypártok.

Névvel, arccal

Bár a törvényjavaslat szövege egy általunk megkérdezett szakértő szerint több homályos pontot rejt, nagyon úgy tűnik, hogy

a kormány tényleg meglépi a (majdnem) nyilvános listák bevezetését.

Ilyen nagyon kevés országban működik. Egy amerikai hivatal 2016-os összesítése szerint 30 országban volt nyilvántartása a szexuális bűnözőknek, de ehhez a nagyközönség csak alig néhányban férhet hozzá: ilyen az USA mellett Chile, Dél-Korea, egy ausztrál állam, illetve erős korlátozásokkal Bermuda és két kis sziget a La Manche csatornán.

Magyarországon sem az a terv, hogy egy honlapon klikkelgetünk a pedofilok között, és rögtön látjuk az arcukat és a címüket. De majdnem.

Vagyis az elkövetők összes adatához (név, születési év, településszintű lakóhely, arcképmás, elkövetett bűncselekmény) való hozzáféréshez mindössze annyi kell, hogy az adatigénylő egy kiskorú hozzátartozója (nincs kifejtve, hogy ez mit takar) vagy nevelője legyen, továbbá nyilatkozni kell arról, hogy az adatkérésre „a gyermekek védelmének biztosítása” miatt van szükség.

A törvényjavaslat indoklása szerint így nézne ki a folyamat (az érintett minden esetben az elítélt elkövetőket jelenti):

„Az adatigénylő elektronikus azonosítást (lsd. ügyfélkapu) követően tud az adatigénylési felületre belépni. Az adatigényléshez szükség van az érintett nevének a megadására. (...) Az adatigénylések száma nincs korlátozva.”

Az elkövetők adatainak védelme

A kormány hangsúlyozza, hogy a listázott pedofilok adatait bizalmasan kell kezelni, de nem kell nagyon merész találgatás ahhoz, hogy ez mindenféle irányú visszaélések melegágya lehet.

„A felületen keresztül megismert adatokat az azokat megismerő személy köteles bizalmasan kezelni, azok kizárólag a gyermek védelme érdekében használhatóak fel, és tehetők harmadik személy számára megismerhetővé. Tilos ugyanakkor ezen adatokat nyilvánosságra hozni, tilos róluk képernyőfotót, egyéb másolatot, kivonatot, összefoglalót készíteni, továbbá tilos azokat terjeszteni, sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni” - olvasható az indoklásban, de a törvényjavaslat arra nem tér ki, hogy milyen szankciók érik azt, aki megszegi ezt a szabályt.

Nagyon ijesztő

Jó lenne, ha a kormány mutatna hatástanulmányokat és terveket arra, hogyan próbálják enyhíteni azt a pszichológiai terhet, amit ez az intézkedés a gyerekeknek és a szülőknek okoz.

Ahogy tavalyi cikkünkben írtuk: „a nyilvános lista azt várja el a felelős szülőtől, hogy hetente frissítgesse az elkövetői nyilvántartást, odaköltözött-e a környékre egy pedofil, és folyamatosan mutogassa a gyerekének a fotókat, hogy kik a veszélyes bácsik, akiktől félni kell. Ez elég nagy teher szülőnek és gyereknek is, miközben tudjuk, hogy a visszaélések túlnyomó többségét nem ismeretlen szörnyetegek követik el, hanem az ismerőseik. Azt se nehéz elképzelni, hogy hiába van a fejünkben a város összes pedofiljának a fotója, a nyilvántartott bűnöző bármikor befestetheti a haját, a szomszéd városba is átjárhat gyereket molesztálni, és ha szembejön egy sötét utcán, akkor nem fog bemutatkozni.”

Jogi problémák

Alighanem kevesebb embert érdekel, hiszen ez nem befolyásolja a gyerekek biztonságát, legalábbis nem közvetlenül, de megjegyzendő, hogy a magyar állam egy ilyen törvénnyel végeláthatatlan jogi csatározásokat vesz a nyakába.

A problémák közül csak az egyik, hogy egy ilyen listának csak akkor van értelme, ha abban fellelhetők a korábban elítéltek is. Csakhogy ezzel olyan hátrányos jogkövetkezmény éri őket, amelyről az elkövetés idején nem tudhattak, ami ezáltal visszamenőleges törvénykezéssé válik. A törvényjavaslat egy sor kapcsolódó tényállást felsorol, amely alapján a listára lehet kerülni, függetlenül attól, mikor követték el a cselekményt.

Azt viszont a gyermekvédelmi szakemberek többsége üdvözölheti, hogy a listára nem rakják rá azokat, akik az érintett a bűncselekményt fiatalkorúként követték el.

Munkától való eltiltás

A pedofilok nyilvántartásán túl is számos eleme van a javaslatnak, ezek nagy részét az ellenzék is követelte legalább egy éve.

Szigorítanák, milyen munkát végezhetnek azok, akik korábban bűncselekményt követtek el kiskorúval szemben, vagy emiatt folyik velük szemben büntetőeljárás. Eddig sem vehették fel őket olyan munkakörbe, ahol gyerekek nevelésével, felügyeletével, gondozásával vagy kényszergyógykezelésével kellett volna foglalkozniuk, de most már 18 év alattiaknak szóló, szabadidővel, szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatásban sem vehetnének részt. Ilyen például a strand, a vidámpark vagy az állatkert.

A jövőben kormányzati szervhez sem vehetnek fel olyan embert, akivel szemben büntetőeljárás folyik ilyen ügy miatt, függetlenül attól, hogy munkája során találkozna-e gyerekekkel, vagy sem.

Nem foglalkozhatna gyerekekkel az sem, akit korábban gyermekpornográfia miatt ítéltek el. Megemelnék a kiszabható büntetéseket is. Azokat, akik 18 év alatti gyereket ábrázoló pornográf felvételt szereznek vagy tartanak meg, 1-5 évre ítélhetnék. A felvételek kínálása, átadása, hozzáférhetővé tétele 2-8 évvel, a felvételek készítése, forgalomba hozása és nyilvánossá tétele pedig 5-10 évvel lenne büntethető.

Az eddigiekkel ellentétben még szigorúbb elbírálás alá esne, ha 12 év alatti gyerekről van szó. Súlyosabb büntetés járna azért is, ha az elkövető hivatalos személy, és ezt felhasználva követi el a bűncselekményt, illetve ha különös visszaesőnek számít.

Az indoklás szerint 2019-ben a gyermekpornográfia a három leggyakoribb szexuális bűncselekmény között szerepelt, mivel 1138 szexuális bűncselekményből 250 szexuális erőszak, 398 szeméremsértés, 248 pedig gyermekpornográfia volt. A büntető törvénykönyvet úgy módosítanák, hogy akit legalább nyolc évre ítéltek azért, mert nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt követett el kiskorúval szemben, azt ne lehessen feltételes szabadlábra helyezni.

Média

A javaslat bővítené a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságon belül működő Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal hatáskörét is. Ahogy eddig, a testület ezután is eljárhatna egyedi ügyekben, ha gyermekvédelmi szempontból problémásnak talál valamilyen médiatartalmat. De most már nemcsak ajánlást tehetne, hanem hatósági eljárást is kezdeményezhetne, sőt a honlapján nyilvántartást vezetne arról, hogy milyen, „a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztető tartalmakkal találkozott”. A javaslat nem fejti ki bővebben, mit jelent ez pontosan.

A „pedofilellenes törvénycsomag” átpolitizálásának remek eszköze, hogy annak részeként módosítanák a családvédelmi törvényt is, és az Alaptörvényhez hasonlóan ebbe is beleírnák, hogy „az anya nő, az apa férfi”. Egy másik passzus eddig csak a rendezett családi viszonyok védelméről rendelkezett, ezt most kibővítenék „a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának” érvényesítésével.