Apokaliptikus képek és videók készültek idén tavasszal Mongóliában és Kína északi részén. A Góbi-sivatagból érkező tavaszi homokviharok a szokásosnál jóval durvábbak voltak, rengeteg kárt okoztak, emberek és állatok halálát okozták.
Ami március és május között történt ezen a vidéken, tökéletesen modellezi, hogy hova vezetnek azok az emberi tevékenységek, amelyekkel saját környezetünket romboljuk. A világnak ennek a részén mindig is voltak homokviharok, és korábban se voltak bájosak, de közel sem volt olyan katasztrofális hatásuk, mint ezeknek az új, felturbózott verzióknak.
A Góbi-sivatagból induló homokvihar menetrendszerűen el szokta érni a majdnem 1000 km-re fekvő Pekinget is. Kína jó ideje igyekszik felvenni a harcot a narancssárga portengerrel, és próbálják is aktívan visszafásítani a határvidéket. Ez az elmúlt években működni látszott, de az idei tavasz világossá tette, hogy az új típusú viharok ellen kevés lesz.
A témát alaposan feldolgozó NPR által megszólaltatott pásztorok leírása alapján tényleg nagy a baj. Egy az ötvenes évei elején járó mongóliai pásztor azt mondta, azt hitte, meg fog halni, amikor birkáival a márciusi homokvihar közepén találta magát. Az a vihar a jószágai ötödét, több mint kétszáz birkáját elpusztította. De nem csak állatok lelték halálukat a homokban: kilenc pásztor sem élte túl azt a napot.
Ez a vihar, ami másnap ért Pekingbe, tulajdonképpen egy tökéletes kreatúra volt. Ahhoz, hogy ilyen kegyetlen szörnyeteggé változzon, sok minden kellett. Például
A sivataggal határos mongóliai és kínai területeken a sorozatos homokviharok nagyon komoly károkat okoztak, a levegő pedig rendkívül szennyezetté vált. Mongólia déli részén a becslések szerint 1,6 millió haszonállat pusztult el az extrém viharok következtében, ami sok pásztort gyakorlatilag földönfutóvá tett.
Mongol klímakutatók szerint a szokatlanul száraz év (nem nagyon volt se hó, se eső) vezetett a rendkívüli homokmennyiség felhalmozódásához. A Góbi területe közben rendületlenül növekszik, a Dulamsuren Intézet adatai szerint évente átlagosan mintegy 120 km-rel tolja kijjebb a határait.
Mongóliában még a hőmérséklet is jóval szaporábban növekszik, mint a világ más részein. A felmelegedés általános jelenség, de Mongóliában az átlagosnak mondhatónál két és félszer nagyobb mértékben nő a hőmérséklet. A nagy porral járó, környezetszennyező tevékenységek, mint a bányászat, szintén nem segítenek a helyzeten. Pedig Mongóliában sok mindent, például aranyat és rezet is bányásznak. Ez viszont a tavak és folyók kiszáradásához vezet, ami kedvez az elsivatagosodásnak.
Ugyancsak problémát jelent a túllegeltetés. Az elmúlt harminc évben megháromszorozódott a haszonállatok száma, köztük is kiugró mértékben nőtt a kecskéké: 5 millióról 27 millióra. Mivel sokkal több füvet legelnek, mint a juhok, jóval nagyobb károkat is okoznak.
A márciusi homokvihar erejét mutatja, hogy amikor az egyik pásztor az istállóba terelte a juhokat, hogy átvészeljék a közel 20 órás tombolást, az állatok végül abba haltak bele, hogy a homok súlyát nem bíró tető rájuk szakadt és agyoncsapta őket.
Kínát nem csak Mongólia felől érik homokviharok: áprilisban és májusban Ninghszia-Huj és Kanszu tartományokból, illetve Belső-Mongóliából érkezett a porfelhő. Az országnak már a hetvenes évek végén volt terve a homokviharok elleni küzdelemre: a Góbival határos területre 66 milliárd (!) fát ültettek (ezt szokták Nagy Zöld Falnak nevezni). De most bebizonyosodott, hogy nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség.
Kínai tudósok nemzetközi összefogást sürgetnek. Felhívásukban említik, hogy a homokviharok nagyban növelték a légszennyezettséget, és hogy az éghajlatváltozás egyre inkább kedvez azok kialakulásának.