Hogy túléljük a hőséget, a városoknak át kell alakulniuk

június 25., péntek 3:46

Budapesten az elmúlt pár nap maga volt a pokol. A 35 fokos hőségben az ember agya is kifolyik a fülén, éjszaka alig lehet aludni, nappal az utcára kilépni büntetés, az utcán pedig mintha az emberek nem tudnák eldönteni, hogy együttérzően álljanak hozzá az ugyanattól az olvasztó hőségtől szenvedő felebarátaikhoz, vagy inkább rajtuk vezessék le a lassan egyhetes alváshiány és konstans izzadás gerjesztette feszültséget. Bár a mostani hőhullámnak hamarosan vége, és már mindenki vágja a centit, hogy mikor lesz végre csak 28 fok napközben, minden egyes hőségriadót annak az elkeserítő felismerésnek kell kísérnie, hogy a 30-35 fok fölötti napok nem kivételesek. Ez az új normális, egyre inkább így néznek majd ki a napjaink, valahogy ehhez kell hozzászoknunk. Ami azért is nagyon elkeserítő, mert teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg a világ nagyvárosaiban ehhez nem lehet hozzászokni.

Eindhoven lakói próbálnak valamit kezdeni a hőséggel 2019 nyarán. Fotó: Nicolas Economou/NurPhoto

Mindez azt jelenti, hogy a városoknak kell változniuk, alkalmazkodniuk, átalakulniuk, hogy elviselhetőbbek legyenek az elmúlt napokhoz hasonló időszakok. Ez pedig sokkal többet jelent annál, hogy az önkormányzatok párakapukat tesznek ki, vizet osztanak vagy beengedik a lakosságot légkondicionált középületekbe. Tudatos tervezéssel és fejlesztéssel sokkal elviselhetőbbé, túlélhetőbbé lehetne tenni a világ nagyvárosait, így Budapestet is.

Hőség-szigetek

A nyári hőség a városokban mindig is elviselhetetlen volt, mert a legtöbb város tervezésénél nem volt szempont, hogy a kánikulában meg lehessen maradni. A klímaváltozás és az urbanizáció kettős trendje viszont egyre csak ront a helyzeten, a nyári extrém meleg így a világ legtöbb nagyvárosában már akut probléma.

A 97 nagyváros vezetését összefogó C40 Cities Climate Leadership Group 2019-es közleménye szerint az extrém nyári meleg a világ 350 városának közel 200 millió lakóját érinti, ezek a számok pedig akkor is növekedni fognak, ha a globális felmelegedést sikerül a párizsi klímaegyezményben célként kitűzött 1,5 Celsius fok alatt tartani. Ha nem sikerül, akkor 2050-re világszerte 970 város 1,9 milliárd lakója szenved majd a 35 foknál nagyobb melegtől. Ehhez képest a Guardian cikke szerint 50 fok körül gyakorlatilag emberi életre alkalmatlanná válnak a városok, pedig több közel-keleti megapoliszban már előfordulnak 50 foknál is melegebb napok.

A szenvedés pedig jóval több mint kellemetlenség. Az éghajlatváltozás összes kísérőjelensége közül messze a hőhullámok a leghalálosabbak, az ilyen napokon akár 14 százalékkal is megugorhat a halandóság. Emellett még rengeteg komoly problémát okoz: a hőség idején visszaesik a termelékenység, ezzel komoly gazdasági károkat okozva, és ilyen időben az erőszakos bűncselekmények is elszaporodnak.

A probléma a globális felmelegedésen kívül a városok kialakításában is keresendő. A sötét aszfalt, beton, cserép és kő magába szívja és ontja magából a meleget, amit sem a gyéren rakott városi fák, sem a nyári esők nem tudnak hatékonyan ellensúlyozni. Emiatt a sűrűn beépített belvárosi területeken lényegesen nagyobb az átlaghőmérséklet, mint a városokon kívül. Bécs belső negyedeiben 4-5, esetenként 10 fokkal is melegebb lehet, mint a külvárosokban, ahogy a pesti belvárosban is 10 fokkal melegebb lehet a felszíni hőmérséklet egy melegebb nyári napon, mint a budai hegyi kerületekben.

Ezt a hatást hívják városi hőségsziget jelenségnek, ennek kezelésével pedig minden, a következő évtizedekhez alkalmazkodni akaró város vezetésének nagyon aktívan foglalkoznia kell.

Budapest felszínhőmérséklete 2016. augusztus 31-én Grafika: Budapest Klímastratégiája

A párakapukon túl

Az extrém hőségre a városok vezetésének több szinten kell reagálnia. Az első szint az azonnali segítség, ilyen a párakapuk kialakítása, a vízosztás, vagy a hőségvédett várakozó- és pihenőhelyek kialakítása a városokban. Budapesten is több hasonló lépést tett a város vezetése, az FKF például “hűsítő-szigeteket” alakított ki a belvárosban, a BKK munkatársai vizet osztanak a legnagyobb hőségben, egyes kerületek pedig listákat állítottak össze, hogy melyek azok a légkondicionált középületek, amelyekbe el tudnak menni napközben azok a lakók, akik a lakásukat nem tudják kellőképpen hűteni. A C40 tanácsai szerint emellett fontos a lakosság tudatosságát is növelni, felhívni a figyelmüket, hogy ilyenkor fokozottan figyeljenek idős és/vagy egyedül élő szomszédaikra, a hajléktalanokra és más, veszélyeztetett, a hőségnek leginkább kitett csoportokra.

Ezek viszont mind csak tüneti kezelései a hőségnek, nem segítenek a hőségsziget jelenség kezelésében. Pedig erre is több stratégia létezik, amelyeket a várostervezőknek figyelembe kell venni. A városi hőségről szóló irodalom egyöntetű véleménye szerint

a városok azzal tehetnek a legtöbbet az extrém hőség ellen, hogy növelik a zöld és kék felületek arányát, vagyis több növényt és több vizet terveznek a városi terekbe. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy legyen több park vagy szökőkút a városokban, bár ez is lényeges. Ahogy már említettük, a hőségszigethatás kialakulásáért leginkább a sok beépített felület a felelős, ami magába szívja, majd visszasugározza a hőt. Ha viszont az utca egy részét föld és növényzet fedi, a növények magukba szívják a meleget, és cserébe vizet párologtatnak, ami hűti a fák közvetlen környezetét is. A vízfelületek, medencék, szökőkutak szintén párásítják, és így hűtik a városi levegőt, emellett pedig visszaverik a napfényt.

Ahol nem lehet, vagy nehézkes fákat telepíteni, ott megoldást jelenthet, ha a tetőket, erkélyeket, udvarokat és a falakat borítják növényekkel. Párizsban pár éve például bevezették azt a rendszert, hogy szinte bárhová lehet kerteket telepíteni, és a francia főváros komoly hangsúlyt fektet a tetők zöldítésére és az úgynevezett élő falak, vagyis növényekkel borított falfelületek, amolyan függőleges kertek kialakítására is.

Zöld fal Berlinben. Fotó: BRITTA PEDERSEN/dpa Picture-Alliance via AFP

Ennél nagyobb szabású stratégiáknak is van helye a hőség elleni küzdelemben. Bécs városa például hosszú évek munkájával kidolgozott egy nagyon részletes hőségsziget stratégiát, amelynek részeként azt is felmérték, honnan és milyen útvonalon érkezik a városba hűs levegő, és hogyan kellene nyílt terek és parkok hálózatának kialakításával és megerősítésével kialakítani annak áramlását. Ha ezt ismeri a város vezetése, akkor tudatosabban kezelheti a város fejlődését, például azzal, hogy nem enged nagyobb építkezéseket a fontos szélcsatornákba. Ehhez viszont egyrészt komoly stratégiai tervezés, másrészt szigorú és tudatos engedélyezés, röviden komoly elhivatottság kell.

Egyes városokban ennél mesterségesebb megoldásokkal is próbálkoznának a városvezetők, Los Angeles hőproblémáját például fehér járdákkal igyekeznek javítani, ami viszont elvakítja a járókelőket, így sokan panaszkodnak erre a megoldásra. Nizzában pedig vízáteresztő járdaburkolatokkal kísérleteznek, amelyek segítenek megtartani és elpárologtatni a csapadékot, ezzel hűtve a várost.

Több Tompa utca kellene

Hogy megtudjuk, Budapest vezetésének milyen tervei vannak a hőség hosszabb távú leküzdésére, megkerestük Balogh Samut, Karácsony Gergely főpolgármester kabinetfőnökét, aki a 9. kerületi Tompa utcában találkozott velünk. Azért itt, mert szerinte a fővárosban ez az egyik legjobb példa arra, hogy milyen kialakítású utcákban lehetne a legjobban elviselni a hőséget. A 9. kerületi Tompa utca csak egy kicsit szélesebb egy átlagos belső kerületi utcánál, viszont jelentős részét fák és bokrok foglalják el. Balogh szerint a Tompa utca egyben a város egyik “legegészségesebb” utcája, vagyis úgy alakították ki, hogy bár autóval járható, még sincs rajta túl nagy forgalom, a fák sok árnyékot nyújtanak, elérhető benne víz, sok helyre le lehet ülni, és sok bolt, kocsma és étterem is helyet kap benne, vagyis van is mit csinálni.

Fák a Tompa utcában. Fotó: Kaufmann Balázs

Az egészséges utca megközelítést Lucy Saunders angol városfejlesztési szakember dolgozta ki, és a klímaváltozás problémái mellett arra is reagál, hogy a városi terek kialakítása segítsen a lakóknak egészségben és jóllétben élni. Budapest következő hétéves integrált településfejlesztési stratégiájában ezért alaptézisként emelték be ezt a nézőpontot, és szeretnének olyan pályázati programot elindítani, amellyel a belvárosi kerületek ilyen szempontok szerint alakíthatják át az utcáikat. A főváros ezt többek között az uniós Helyreállítási Alap forrásaiból szerette volna megvalósítani, meg is küldte a terveit a kormánynak, amely viszont azt nem írta bele a magyar helyreállítási tervbe.

Az ilyen átalakításhoz persze Balogh Samu szerint bátorság és idő is kell. Előbbi azért, mert a Tompa utcához hasonló fásítás parkolóhelyeket vesz el, ami mindig elég népszerűtlen lépés. Cserébe persze javul az ott élők életminősége, és az ingatlanok értéke is nőhet. És idő, mert mire egy önkormányzat elkészíti a terveket, meggyőzi a lakókat, esetleg átalakítja az utca közműhálózatát vagy forgalmi rendjét, két-három év is eltelik. Mindez persze komoly források nélkül nem működik, ez a kérdés pedig egyelőre megoldatlan.

Fotó: Kaufmann Balázs

Könnyebben kivitelezhető megoldás a belvárosi udvarok zöldítése, amire már most is van pályázati rendszer Budapesten. A fővárosi önkormányzat pedig szeretne több parkot is létrehozni a városban, hogy a jelenlegi 6 négyzetméter helyett hét év múlva 7 négyzetméter zöld terület jusson egy fővárosi lakosra. Ez nem tűnik nagy növekedésnek, és alatta is van a WHO által javasolt 9 négyzetméternek, de már ez is javíthatna a város levegőjén, és valamennyire a hőséget is sikerülhet csökkenteni.

Viszont ezek a példák is mutatják, hogy évekre vagyunk attól, hogy Budapest kevésbé legyen hőségsziget, mint amennyire most az. Amíg a tervek mellé források, a házak mellé pedig fák nem kerülnek, addig marad a légkondi, a ventilátor és a szenvedés. Egyre többször, minden nyáron.