Félnek az LMBTQ szervezetek, hogy a kormány homofób törvénye miatt több lesz a gyűlöletbűncselekmény

július 2., péntek 9:44

Múlt szerdán egy apa-fiú páros támadott meg két német lányt Budapesten, mert szivárványos arcfestékkel az arcukon szurkoltak az Eb-meccsen, vasárnap este pedig ismeretlen támadók megvertek két meleg orvost Pécsen, egyiküket annyira, hogy az eszméletét is elvesztette. A hazai LMBTQ-szervezetek attól félnek, hogy a kormány homofób és transzfób üzenetei miatt tovább fog nőni a közösség elleni erőszak.

„Nem emlékszem másik olyan időszakra, amikor ennyire felfokozott lett volna a közhangulat, és ennyire tartottunk volna attól, hogy bizony akár az utcán kézen fogva járó meleg párok vagy bárki, aki erre a közösségre utaló szimbólumot tesz ki, az ténylegesen fizikai kockázatnak van kitéve. Most van egy ilyen félelem bennünk, és sajnos az elmúlt napok hírei is azt erősítik meg, hogy ez egy jogos félelem.”

Fotó: Kaufmann Balázs - 444

Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője szerint várható volt, hogy a törvény miatt felerősödik a homofób és transzfób gyűlölet. Az Oroszországban bevezetett hasonló törvények után is megnőtt az LMBTQ-emberek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma, és arra számítanak, hogy a hazai szélsőségesek is ezt a mintát követik majd.

„Gyakorlatilag Orbán Viktor és a kormány harcra hívta őket.”

Radványi Viktória, a Budapest Pride egyik szervezője úgy érzi, olyan félelmeik kezdenek beigazolódni, amikre már évek óta próbálják felhívni a figyelmet.

„Igaz, hogy egy széles többség meglepően támogató és nyitott az LMBTQ-emberek felé, viszont a társadalomnak azok a nagyon-nagyon radikális tagjai, akik eddig is mérhetetlenül ellenségesek voltak LMBTQ-emberekkel szemben, most úgy érezhetik, hogy jogos az, hogy például megtámadnak másokat.”

Radványi szerint nem is kell LMBTQ-embernek lenni ahhoz, hogy valaki egy homofób bűncselekmény áldozata legyen, elég a közösség támogatására utaló szimbólumokat viselni. Volt már olyan esetük, amikor a Pride felvonulás után egy heteró fiút vertek meg, aki a barátnőjével tartott hazafele, azért, mert volt náluk egy szivárványos zászló.

Fotó: GERGELY BESENYEI/AFP

Mióta napirenden van a homofób törvény ügye, az LMBTQszervezetek is sokkal több ellenséges üzenetet kapnak. A Háttér Társasághoz a szidalmazáson túl olyan e-mailek is érkeztek, amikben az irodájuk felgyújtásával fenyegettek, ezek miatt már több feljelentést is kellett tenniük.

Hasonlóak Radványi tapasztalatai is. Drasztikusan nőtt az online felületeiken megjelenő gyűlöletbeszéd, ezt ráadásul kezelni is nehéz: hiába jelentik a megjegyzéseket, a Facebook sokszor nem kezd velük semmit. Az aktivista szerint visszás, hogy ilyen esetekben nincsen következménye a transz- és melegellenes kommenteknek, az Illiberal Memes nevű oldalt viszont éppen azért tiltotta le a platform, mert úgy értelmezték, hogy az egyik mémjükön az öngyilkossággal viccelődnek, mikor valójában a kormány transzellenes törvényére reagáltak a képpel.

Dombos arra számít, hogy nemcsak az online térben, hanem az LMBTQ-témájú eseményeken is több lesz a zaklatás. Az elmúlt években egyébként is rendszeressé vált, hogy például a Pride rendezvényein 10-20 fős szélsőjobboldali csoportok jelennek meg, és megpróbálják ellehetetleníteni az előadásokat, megrongálják a helyszínt vagy a vendégekbe kötnek bele.

Ebben a kérdésben Radványi szerint 2019 eleje volt a vízválasztó, amikor a kormány kommunikációjában radikális narratívaváltás történt, és a “négy fal között mindenki azt csinál, amit akar” hozzáállás helyett elkezdtek beleállni olyan témákba, amikkel korábban nem foglalkoztak. Példának hozta Kövér László beszédét, amiben a politikus a pedofíliához hasonlította azt, hogy azonos nemű párok gyereket szeretnének örökbe fogadni, és azt mondta, hogy egy “normális homoszexuális” nem tartja magát egyenrangúnak a heterókkal.

“Amikor a szivárványcsaládokat támadták, akkor úgymond a kormányzat bejött a négy fal közé.”

Az aktivista szerint ekkor kezdődött az is, hogy a szélsőjobboldali szervezetek tagjai nemcsak a Pride felvonulásra mentek ki ellentüntetni, hanem elkezdték megzavarni a többi programot is, olyan előadásokat és közösségi eseményeket, amik korábban nem érdekelték őket.

Bár Radványi szerint ezeknek a csoportoknak kicsi a mobilizációs ereje, és a szervezők mostanra már jól tudják kezelni ezeket a helyzeteket, ez így is sok energiát von el tőlük.

“Hiába vannak kevesen, és hiába van ott általában ugyanaz az 5-10 ember, és viselkednek sokszor annyira nevetségesen meg szánalmasan, hogy már a rendőrség is kicsit nevet rajtuk, de azt el tudják érni vele, hogy a mi kapacitásainknak jelentős része azzal megy el, hogy biztosítsuk a saját programjainkat.”

Az aktivista úgy érzi, hogy a rendőrség gyakran ér azzal a szerinte káros gyakorlattal, hogy a konfliktusos helyzetekben garázdaság miatt indítanak eljárást az elkövetők ellen, nem pedig közösség tagjai elleni erőszak miatt, hiába nyilvánvaló, hogy az utóbbiról van szó.

“Attól tartunk legjobban, hogy mind az érintettek, mint a többségi társadalom tagjai nagyon hamar normalizálni fogják ezeket a támadásokat, nem fognak feljelentést tenni és utánamenni ezeknek az ügyeknek, hanem megvonják a vállukat, hogy “hát igen, egy ilyen kirekesztő országban élünk, ez van”.”

Pedig van segítség, a Háttér Társaság ingyenes jogsegélyszolgálatot nyújt ezekben az esetekben, és igyekeznek szociálisan is támogatni azokat, akik támadás áldozatai lettek.

Fotó: Szász Zsófia/444

Radványiék nagyon aggódnak az LMBTQ-fiatalok miatt, mert a saját bőrükön is érzik, hogy a folyamatos fenyegetettségérzés mekkora szorongással jár.

“Rengeteg kamasz ír nekünk arról, hogy sírva ébrednek fel minden reggel. Olyan középiskolások, akik nem úgy tervezték, hogy elhagyják az országot, de a törvény miatt azt érzik, hogy teljesen esélytelen az, hogy Magyarországon boldog és egészséges életeket élhessenek.”

Mind a két szervezet képviselője aggódik a kormányzati médiagépezet miatt, mert Radványi szerint “iszonyatos fegyvertáruk van arra, hogy egy kisebbségi csoportot kitűzzenek a nemzet ellenségének.”

“Ha a kormány ugyanúgy fogja óriásplakátokkal meg videókkal ezt a kérdést nyomatni, mint a migránsoknál, akkor ennek sajnos lehet az az eredménye, hogy tovább romlik az LMBTQ-közösség elfogadottsága”

- mondta Dombos.

Azt viszont nem gondolják, hogy ez egy “lefutott meccs” lenne, ami ellen ők nem tehetnek semmit.

Dombos szerint egyrészről igaz az, hogy az ellenséges csoportok bátorítást kapnak a törvény és a kormányzati kommunikáció miatt, viszont “akik meg fontosnak tartják az egyenlőséget, de eddig nem érezték olyan nagy égető kérdésnek, hogy kiálljanak, azok most kiállnak.” Biztatónak tartja, hogy mennyi társadalmi csoport, cég és szervezet állt ki a közösségük mellett a törvény elfogadása óta.

Bár az LMBTQ-emberek a társadalom 4-8 százalékát teszik ki, és valóban kisebbségnek számítanak, de Dombos szerint ha az ő barátaik, ismerőseik, családtagjaik, munkatársaik is kiállnak, az már egy jelentős számú ember, akikkel együtt

“igenis megmutatjuk azt, hogy nem kérünk ebből a gyűlöletpropagandából”.