Alkotmányellenes volt, hogy a lakástörvény 25 évnél korábbi bérleti jognál odaadta volna a műemléki lakásokat

július 22., csütörtök 14:00

Az Alkotmánybíróság csütörtökön megállapította, hogy alaptörvény-ellenesek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénynek azok a rendelkezései, amikkel vételi jogot biztosítottak volna azoknak a bérlőknek is, akik 25 évnél nem régebben bérelnek állami vagy önkormányzati tulajdonban álló, műemléképületben lévő lakást.

Az Alkotmánybíróság a határozatában alkotmányos követelményként írta elő, hogy a műemléképületben lévő lakások bérlői számára biztosított vételi jog gyakorlása esetén a műemlékvédelmi hatóság a műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve adjon hozzájárulást az elidegenítéshez.

A fideszes Böröcz László által kezdeményezett törvényt Áder János küldte meg az Alkotmánybíróságnak. A lakástörvény első verziójában még az állt, hogy a bérlők akkor is a piaci ár töredékéért vásárolhatnák meg az önkormányzati tulajdonú lakásokat, ha csak 1-2 éve költöztek be. Ezzel elvették volna az önkormányzatoktól annak lehetőségét, hogy a helyben élők lakhatási gondjain segítsenek

A tervezetben nem volt semmilyen szabályozás arra, hogy a piaci ár alatt lakáshoz hozzájutott bérlők nem adhatják tovább azokat sokkal magasabb áron. Böröcz javaslata ellen még fideszes polgármesterek is tiltakoztak. Majd úgy módosítottak Böröcz javaslatán, hogy az önkormányzatoknak csak azokat a lakásokat kell eladniuk, amik világörökségi helyszínen és annak védőövezetében, műemléképületben találhatók, vagy olyan házakban, amik akkor elidegenítési és terhelési tilalommal terheltek voltak, de azóta ezt a korlátozást feloldották.

Rogán Antal és Böröcz László a Fidelitas tisztújító kongresszusán 2017-ben Fotó: Kovács Attila/MTI/MTVA

Az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy az önkormányzatnak a vételi jog miatt elvesztett lakásokért olyan ellenszolgáltatást kell kapnia, amivel vagyonában azzal arányban álló érték marad meg, amit a tulajdonában álló lakások képviseltek. Az értékarányosság biztosításának módját a törvényhozó alakítja ki. Lehetséges a hatályos rendelkezések minden olyan változata és kiegészítése, amely kielégíti azt az alkotmányossági feltételt, hogy az értékarányosság elve érvényesüljön.

A törvény a vételi jog jogosultjaként három alanyi kört határozott meg:

  • akik bérleti jogviszonya 5 és 15 év közötti;
  • akiké 15 és 25 év közötti;
  • illetve akiké a 25 évet meghaladja.

A törvény indokolása alapján a jogalkotó azokat a feltételeket tekintette irányadónak, amelyek alapján a most érintett bérlőkkel hasonló helyzetben lévő, korábban vételi jogot szerző bérlők vételi joggal élhettek az 1990-es években kialakított törvényi és önkormányzati szabályok szerint.

Az Alkotmánybíróság szerint azonban a jogalkotó által megfogalmazott céllal a törvény rendelkezései csak azok esetében vannak összhangban, akiknek a bérleti viszonya a 25 évet meghaladja. A másik két alanyi kört érintő szabályozási megoldásnak az Alaptörvényben megkövetelt kivételes jellegét ugyanakkor nem igazolta a jogalkotó.

Az Alkotmánybíróság ezért alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a törvénynek azokat a rendelkezéseit, melyek a 25 évnél nem régebb óta bérleti jogviszonyban állók vételi jogára vonatkoznak.Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a műemlékvédelemnél az állam által vállalt kötelezettségre alkotmányos értelemben vonatkozik a korábban az egészséges környezethez való jogra vonatkozóan megállapított visszalépési tilalom. Ennek lényegi célja, hogy az egyszer már elért védelmi színvonal ne csökkenjen. Alkotmányos kívánalom, hogy a műemléki védettséget élvező ingatlanok értékesítése során az állam megfelelő garanciákkal biztosítsa, hogy a műemlék védettségi szintjének megfelelő kezelésbe kerüljön a tulajdonosváltást követően is. Különösen lényeges garancia ez a vizsgált törvénnyel érintett lakások esetén, amelyek nagy része első alkalommal kerül ki az állami vagy önkormányzati tulajdonból.

Az Alkotmánybíróság ezért hangsúlyozta, hogy az állam kötelessége, hogy a műemléket érintő jogügyletek esetében is építsen be a szabályozásba olyan garanciákat, amelyek hozzájárulnak a védelmi szint fenntartásához. Az Alkotmánybíróság így alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a műemlékvédelmi hatósági jogkör címzettje döntéshozatala során a műemlékvédelmi érdekeket ne rendelje egyéb szempontok alá, így a vételi jog gyakorlásának feltételeként, a műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve adjon hozzájárulást az elidegenítéshez.

A döntéshez párhuzamos indokolást fűzött Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Schanda Balázs és Szalay Péter alkotmánybíró, és különvéleményt fogalmazott meg Dienes-Oehm Egon, Handó Tünde, Juhász Imre, Márki Zoltán, Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybíró. (Alkotmánybíróság)