Árulás vagy a román titkosszolgálat ármánya okozta a „székely terroristák” bukását
„Örülök, hogy itt lehetek ebben a kicsivel több szabadságban, mint ami ott bent van. Mert ezt sem lehet szabadságnak nevezni, ami kint van.”
Ezekkel a szavakkal indította 2021. július 19-ei sajtótájékoztatóját Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnöke, miután kiszabadult a börtönből.
Beke és társa, Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnökének a román sajtóban csak „székely terrorizmusként” emlegetett ügye éveken át lázban tartotta és megrázta Erdélyt.
Ő az, fogjátok!
2015. november 30-án, egy nappal a december 1-ei nagy román nemzeti ünnep előtt, (amikor arra emlékeznek, hogy 1918. december 1-én a gyulafehérvári román nemzetgyűlés kimondta Erdély és a Román Királyság egyesülését) Beke István éppen a cége irodája felé tartott egy új akkumulátorért, mert az autójában lévő lemerült, amikor három maszkos, fegyveres és két civil ruhás férfi szállt ki egy Dacia Dusterből. Az egyik férfi rámutatott, és románul azt mondta, „ő az, fogjátok!”. Bekét bevitték az irodájába, ahol arról kezdték el faggatni, hogy hová rejtette a bombát, illetve milyen robbanóanyagot tárol. Beke lakását, ahol feleségével és két gyerekével élt, valamint a munkahelyét alaposan átkutatták, de csak petárdákat, illetve pár tűzijátékot találtak egy cipős dobozban.
Részben ezek a nem legálisan tartott pirotechnikai eszközök okozták a két vármegyés vesztét.
Vér nélkül nem lehet
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nem egészen azt jelenti Erdélyben, mint Magyarországon. Míg az anyaországban klasszikus fajvédő tevékenységet folytatnak és a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, addig ez Székelyföldön sokkal inkább a kisebbségi lét nehézségeiről, autonómiáról, a nyelvi jogokról, a székely zászló használatáról szólt. Tevékenységük nagyjából kimerült abban, hogy tüntetéseket, megemlékezéseket, ünnepségeket, táborokat, koszorúzásokat tartottak.
Azért ne egy ártalmatlan, pacifista hagyományőrző egyesületet képzeljünk el.
A szintén most szabadult Szőcs Zoltán, erdélyi HVIM-elnök 2014-ben így nyilatkozott az Átlátszónak: „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”.
Aztán a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen a tettek mezejére léptek. A több ezer fős tüntetésen a HVIM tagjai (köztük sok magyarországi radikálissal) visszafogott dulakodásba kezdtek a csendőrökkel, miközben azt skandálták: „Székelyföld nem Románia!” és „Idegenek, menjetek haza!”. A szervezet kilenc tagja összesen mintegy 1,5 millió forintnyi büntetést kapott.
Ettől milyen hasast vágnának!
„Elő volt ez készítve. Csak várták a megfelelő pillanatot. Amikor megalakítottuk 2013-ban a 64 vármegyét, fiatalok voltunk és lázadók. Az egy dolog, hogy kimondtuk, amit más nem mert kimondani. De arra mindig vigyáztunk, hogy a kerítésen ne menjünk át, de ők a kerítésen áthúztak.” (Szőcs Zoltán 2021)
A 2014-es tüntetést követően a HVIM, mint az egyik legaktívabb erdélyi radikális szervezet az SRI román hírszerző szolgálat szoros megfigyelése alá került. Így annyira nem is meglepő, hogy amikor 2015. október 10-én öt erdélyi HVIM-es: Szőcs Csongor, Hodor István, Bandi Szabolcs, Szőcs Zoltán és Beke István Attila összegyűltek az utóbbi elektronikai berendezésekkel, biztonsági rendszerekkel foglalkozó cégének irodájában, akkor a találkozóról hangfelvétel készült. A hanganyag szerint a több órás baráti-bajtársi beszélgetés egy pontján Szőcs Zoltán felvetette, hogy mi lenne, ha december 1-én a Kézdivásárhely főterén található Gábor Áron-szobor melletti szemetesbe egy adag petárdát rejtenének, és az állami ünnepen, a katonai díszszemlén távirányítással felrobbantanák. „Ettől milyen hasast vágnának!” hangzott el a felvételen. Az elektronikához értő Beke István hozzáfűzte, hogy ezt ő el is tudná készíteni.
A székely terror
Egy hónappal a találkozó után, 2015. november 13-án brutális terrortámadás-sorozatot követtek el Párizsban, aminek 137 halálos áldozata volt. A merénylet egész Európát megrázta. Ebben a felfokozott hangulatban, november 30-án tartóztatták le Beke Istvánt, majd pár nappal később társát, Szőcs Zoltánt, akinél már nem találtak sem tűzijátékot, sem petárdákat, tőle Wass Albert-könyveket és székely zászlót foglaltak le.
Ezzel a román nyilvánosság egy jelentős része számára bizonyítást nyert, hogy a székely terrorizmus megszületett, támadást tervez, és eszköze is van hozzá.
Bekét és Szőcsöt közösség elleni merényletkísérlettel, illetve erre való felbujtással vádolta az ügyészség. Benne volt a pakliban, hogy 10 és 20 év közötti börtönbüntetés vár rájuk. Az ügyészség vádja szerint Beke piszkos bomba elkészítését is tervezhette, mert a munkahelyén szögeket és rézcsöveket is találtak. Az elmélet szerint a petárdákból kinyerhető porral együtt ezek már egy életre veszélyes bombát is kiadhattak volna.
2017-ben a bukaresti bíróság ízekre szedte az ügyészség vádiratát.
A Táblabíróság 2017. április 7-én hozott ítélete szerint csak az ügyészek fejében létezett a merényletkísérlet, a döntő bizonyítéknak tekintett hangfelvétel alapján csak az állapítható meg, hogy a HVIM tagjai petárdákat szándékoztak beszerezni, hogy azokat a 2015. december 1-ei katonai parádé idején, Kézdivásárhelyen használják. Sőt a bíróság azt is leszögezi, hogy egy pillanatra sem forgott veszélyben „a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”. Nem találta megalapozottnak a szervezett bűnözés, a terrorizmus vagy éppen alkotmányos rend elleni akció vádját.
Beke István Attilát robbanószerek illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre. Mivel a két vádlott pont ennyit ült előzetes letartóztatásban, így a bíróság letöltöttnek nyilvánította a kirótt szabadságvesztést. Beke és Szőcs szabadok voltak. Egy időre.
Árulás?
A „székely terroristák” ügye ezzel még közel sem ért véget. Az ügy legrejtélyesebb eleme az volt, hogy a fő bizonyíték, a hangfelvétel milyen módon készült el. Az ügyészség a vádiratban azt állította, hogy a felvételt egy védett tanú, tehát a találkozó egyik résztvevője, az egyik vármegyés készítette, és ő adta át a hatóságoknak. Nem lehet kizárni, hogy így történt. Már csak azért sem, mert az egyik résztvevő, Bandi Szabolcs a vád tanújaként lett beidézve, és a fő kérdésben a hatóságot erősítette társaival szemben.
Ugyanis a fő kérdés az volt, hogy Szőcs és Beke vicceltek-e azzal, hogy petárdákkal jó lenne ráijeszteni a masírozó katonákra, vagy valóban konspiráltak, és komoly támadást szerveztek.
De a hangfelvétel születésére létezik egy másik életszerű elmélete is. Mi van, ha a védett tanú valójában egy hírszerző SRI-tiszt volt, és a felvételt valójában a hírszerzés készítette? Az biztos, hogy a hangfelvétel az SRI-től került az ügyészséghez, és azt is lehet tudni, hogy a beszélgetés rögzítéséhez nem volt bírói engedély. Ha ennek dacára a román hírszerzés hallgatta le a HVIM-eseket, akkor a felvétel nem lett volna használható bizonyítékként a bíróságon. Egy védett tanú, egy résztvevő által készített hangfelvételre viszont más szabályok vonatkoznak, az már potenciális bizonyítéknak számít.
Beke több interjúban is arra utalt, hogy szerinte árulás történhetett, és az egyik vármegyés társuk hozta a fejükre a bajt. Nem lehet tudni, hogy az SRI ügyesen beépített vagy megzsarolt egy tagot közülük, vagy kamuzott, hogy felhasználhassa a saját felvételt a per során, de az biztos, hogy sikeresen ültette el a bizalmatlanság és a gyanakvás magvait a szervezetben.
Ez csak Székelyföldön létezhet
A legfelsőbb bíróságon sem jött jól, hogy az egyik társuk megerősítette a támadási szándék komolyságát. A legfelső bíróság homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott, mint a Bukaresti Táblabíróság, és terrorcselekmény elkövetésének kísérletében, illetve arra való felbujtásban találta bűnösnek a vádlottakat.
Beke István Attila és Szőcs Zoltán jogerősen egyenként öt év letöltendő börtönbüntetést kaptak, és a bíróság fenntartotta az alapfokú határozat többi rendelkezését is, többek között azt is, hogy törvényen kívül helyezik a HVIM tevékenységét Romániában.
A szabadulást követően, 2021. július 19-én Szőcs Zoltán arról beszélt, hogy sokan mondják, a tüntetéseknek nincs értelme, nem lehet velük eredményt elérni. Szerinte az ő esetük bizonyítja, hogy nem így van. A kiállás, az összefogás, a tiltakozások rajtuk segítettek. Legalábbis végig lelkierőt adtak nekik: „Igenis, annak ereje volt. Mert a keresztet, amit ránk akasztottak, azt könnyebb volt így elviselni. Mert a súlya nem csak engem nyomorított és a családomat, hanem úgymond Háromszék népét, Erdélyt, az egész Kárpát-medence magyarságát(...) Ilyenre példa azért a világon nincsen: Terrorizmussal vádolnak valakiket, és ennyi ember, a város, a Háromszék, Erdély, a Kárpát-medence magyarsága és még azon kívül is kiállnak idézőjelesen két terrorista mellett. Ez csak itt létezhet Székelyföldön.”
Felhasznált forrás: atlatszo.ro, transindex.ro, magyarszo, Főtér, karpatexpresszweb, Kézdivásárhely Polyp TV