Július 15-én Angela Merkel német kancellár elbúcsúzott Amerikától: 16 év kormányzás után ősszel távozik a hatalomból, és ennek alkalmából Joe Biden amerikai elnök hosszan méltatta a teljesítményét az első és egyben az utolsó közös sajtótájékoztatójukon.

A találkozó alkalmával aláírtak egy Washingtoni Deklaráció című egyezményt, amelyben elkötelezték magukat a két ország szorosabb együttműködésére a világpolitika alakításában. A világkereskedelem szabadságának fenntartása és a demokráciák védelme a két fő közös céljuk eszerint, a részletek pedig arra utalnak, hogy fel kívánják venni a küzdelmet a kínai és az orosz terjeszkedéssel szemben. Ezen országok említése nélkül úgy fogalmaznak, hogy nem szabad hagyni, hogy az infrastruktúrafejlesztés, az energiahordozók és az új technológiák terjesztése alkalmat adjon a befolyásuk növelésére.

A megállapodás külön kitér arra, hogy "az államoknak meg kell védeniük a polgáraik jogait, nem hagyjuk, hogy a megfigyelésre alkalmas technológiák terjedése korlátozza az emberi jogok gyakorlását". A deklaráció aláírása után négy nappal robbant ki a Pegasus-botrány, ami jól illusztrálta, hogy a megfigyelésekről szóló résznek milyen alapjai lehetnek.

Ezen a 15-i találkozón születhetett meg az a megállapodás is, amit pont egy héttel később, 23-án hoztak nyilvánosságra, és megtévesztő címe ellenére az Északi Áramlat 2 gázvezetékről szól (a hivatalos címe: Az Egyesült Államok és Németország közös nyilatkozata Ukrajna támogatásáról, Európa energiabiztonságáról és klímacéljainkról). A szövegben főleg arról írnak, hogy mennyire fontos mindkét félnek Ukrajna függetlensége, és hogy az oroszok ne használhassák fegyverként az energiakereskedelmet az európai országokkal szemben, de a megállapodás lényege mégis az, hogy az amerikai kormány nem bünteti meg az új orosz érdekeltségű vezeték építésében és működtetésében részt vevő német vállalatokat.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője később azt mondta, hogy a kormánya továbbra is határozottan ellenzi a vezeték megépítését, de sokat már nem lehet tenni ellene, mert az lényegében már elkészült. Ned Price szerint azt kellett mérlegelni, hogy a vezetékre vonatkozó szankciók fenntartásával összevesznek-e a németekkel, vagy pedig az új megállapodással képesek legyenek az Ukrajnát ért károkat enyhíteni, és általában a világpolitikai törekvéseiket összehangolni a németekkel.

Úgy tűnik, hogy Amerikának szüksége van Európában a németekre, és ezért elnézik nekik, hogy az oroszokkal regionális szinten jelentős, de globális szinten kevéssé lényeges gázüzletükkel megszívassák Ukrajnát.

Végső soron évi 55 milliárd köbméter földgáz német és orosz érdekek szerinti tereléséről van szó, ami ezek szerint nem vállalhatatlanul nagy ár azért, hogy Berlin együttműködjék Washingtonnal egyéb területeken. A washingtoni engedékenységhez talán hozzájárulhatott, hogy a jelenlegi tervek szerint 28 és fél éven belül a vezetéket fokozatosan le kell zárni az EU 2050-re ígért karbonsemlegessége miatt. Hogy a megállapodás Ukrajna oroszokkal szembeni pozícióját érdemben rontja, és a lengyel kormány is elkeseredett miatta, az még szintén kezelhető kár az amerikai mérlegelés alapján.

Kikerülni Ukrajnát

Amikor a 2004-es, úgynevezett narancsos forradalom alatt kiderült, hogy Ukrajna képes nyugati orientációt venni, Moszkvában új gázvezetékeket kezdtek tervezni, hogy az Európába exportált energiahordozó ne függjön az ukrajnai tranzittól.

A 10-es évek elejéig az Európába eladott orosz gáz túlnyomó része Ukrajnán ment át, ami a mindenkori kijevi kormánynak mozgásteret adott a kétoldalú tárgyalásokkor, és elég sok pénzt is kerestek a tranzitdíjon. A már kiépített vezetékeken keresztül Oroszország képes lenne akár 165 milliárd köbméter gázt is átküldeni évente Ukrajnán át Európába, vagyis majdnem az összes gáz mehetne erre, amit csak az oroszok ebbe az irányba eladnak. A dollármilliárdokba kerülő új útvonalak nem azért kellettek, mert nincs elég hely a gáznak, hanem azért, hogy Ukrajnát ki lehessen kerülni. Ezt bizonyítja, hogy amint elkészült azóta egy új, alternatív útvonalú vezeték, rögtön csökkent az Ukrajnán átmenő gáz mennyisége.

Az első új útvonalat, az Északi Áramlat 1-et 2012-re fejezték be, azon 55 milliárd köbméter fér el évente, és a tenger mélyén közvetlenül viszi a gázt Oroszországból Németországba, ahogy a most elkészülő párja is. A Déli Áramlat (amit mostanában Balkáni Áramlatnak neveznek inkább) idén lett kész, és 16 milliárd köbmétert képes hozni Közép-Európába dél felől. Az Északi Áramlat 2 pedig hónapokon belül lesz teljesen kész, és további 55 milliárd köbméter szállítására lesz alkalmas. A három vezeték együtt szinte teljesen kiválthatja az ukrajnai útvonalat.

Éppen ezért az ukrán–orosz háború 2014-es kitörése óta az USA hevesen ellenezte, hogy a második északi áramlat is megépüljön. Még Trump elnöksége idején, rendkívüli módon kétpárti támogatással törvény született arról, hogy a kormány szankciókat vethet ki az építkezésben részt vevő európai cégekkel szemben. Még az is felmerült, hogy német önkormányzati képviselőket is amerikai szankció alá vonnak, ha azok a kikötőikbe beengedik tankolni a csöveket fektető hajókat. Sőt, a törvény egy kiegészítése a balkáni vezetékben érdekelt vállalkozásokat is megfenyegette, és így a magyarországi Mol is célkeresztbe kerülhetett volna.

Az Északi Áramlat 2 építkezése nagyon elhúzódott, részben az amerikai szankciós fenyegetések miatt. Előfordult például, hogy az építkezésen dolgozó nyugat-európai hajó levonult, és meg kellett várni, amíg Oroszországból küldeni tudnak helyette másikat. (A művelet nem volt egyszerű, mert az egyetlen alkalmas orosz hajó éppen szervizben volt.) Lassította a beruházást, hogy a dán kormány környezetvédelmi engedélyére több mint egy évet kellett várni, és amikor megadták, akkor jelentette be Trump, hogy az USA megvenné Dániától Grönlandot (a két fejlemény közötti esetleges összefüggést soha egyetlen politikai szereplő sem említette).

Az is felmerült, hogy az EU a területére érkező tenger alatti vezetékekre, így az Északi Áramlat 2-re is kiterjesztené a monopólium-ellenes szabályait – ez ellehetetlenítette volna a beruházást –, de végül a törekvés nem kapott többséget az Európai Tanácsban, elsősorban azért, mert kis hezitálás után a francia kormány a vitában a német-orosz építkezés mellé állt.

Ahogy fokozatosan elhárultak az európai akadályok az építkezés elől, úgy lettek egyre komolyabbak az amerikai szankciós fenyegetések, hogy végül idén nyárra kiderüljön, a Biden-kormány elengedi a témát. Válaszul az ukrán és a lengyel külügyminiszter közösen tiltakoztak a német-amerikai paktum ellen, hiába.

Kis kompenzáció

Az amerikai–német megállapodás rögzíti, hogy a két kormány igyekszik rákényszeríteni Oroszországot, hogy 2034-ig hosszabbítsa meg az ukránokkal kötött tranzit-egyezményét. A jelenlegi egyezményt 2019 utolsó napján kötötték, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz várakozások ellenére 2020-ban nem tudják üzembe helyezni az Északi Áramlat 2-t, a fent sorolt késedelmek miatt (az előző, még a háború előtt kötött orosz - ukrán gázszállítási megállapodás 2020 január 1-én járt le).

Az új egyezmény értelmében az oroszok vállalták, hogy ha csökkenő mértékben is, de lesz tranzit Ukrajnán át 2024-ig, legalább 40 milliárd köbméter évente, illetve legalább ennyi gáz szállítási díját mindenképpen kifizetik Ukrajnának. Ebbe az oroszok azért mentek bele, hogy 2020-ban is teljesíteni tudják a szállítási kötelezettségeiket az EU-s országok felé, és Ukrajna ki tudta használni az alkalmat, hogy több évre szóló megállapodást kényszerítsen ki.

Az Északi Áramlat 2 elkészültével azonban nincs már az oroszokon megállapodási kényszer, úgyhogy egyáltalán nem látszik, hogy a németek és az amerikaiak a mostani paktumuk értelmében hogyan kényszeríthetnék rá Moszkvát, hogy a szerződést további 10 évvel meghosszabbítsák.

A kompenzáció egy másik lába a pénz. Az USA és Németország kezdeményezték egy 1 milliárd dolláros úgynevezett "zöld alap" létrehozását Ukrajnának, amivel segítenék az ország átállását megújulókra, amiből 175 millió dollárt Németország rögtön fel is ajánlott, illetve további 70 millió dollárt ezen felül egyéb energetikai befektetésekre. Biztos jól jön a pénz Ukrajnának, de ez azért nem sok ahhoz képest, hogy csak 2020-ban 2,1 milliárd dollárt kaptak az oroszoktól a tranzitért (miközben lényegében háborúban állnak egymással).

Áremeléssel jelezték Moszkvából, hogy engedni kellene

Az amerikai–német megállapodás előtt jelentősen felment a földgáz ára Európában, amiről részben az oroszok tehetnek – így akarták bemutatni, hogy ha nincs Északi Áramlat 2, akkor az egész Európának fájhat. Az áremelkedést ugyanis az ellátási hiány lehetőségének felvillantása okozta, amit úgy értek el az oroszok, hogy egyszerre kezdtek felújítási munkálatokba az Északi Áramlat 1 és a Jamal vezetékeken (ez Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül visz gázt Németország felé), és közben nem növelték az Ukrajnán át küldött mennyiséget a kiesett gáz pótlására.

A kieső gázt EU-s országokban lévő tárolókból szállították az oroszok a vevőknek, ám így a tartalék készletek jóval a szokásos mérték alá estek. Az energiaárak egyébként is emelkednek Európában az egyre dráguló szén-dioxid-kvóták miatt, úgyhogy a földgáz olyan drága lett július elejére a kontinensen meghatározó holland gáztőzsdén, mint utoljára 2008 elején, a nagy gazdasági világválság kitörése előtt volt. Itthon is nagyon emelkedik a gáz ára, tavaly júliusban 10 euró alatt volt megawattóránként a napi kereskedelmet meghatározó, úgynevezett magyar kereskedelmi ponton (MGP), idén ugyanez a gáz ugyanott több mint 36 euró.

A helyzetet fokozta, hogy július 5-én, a szokásos éves aukció napján senki sem kötött le határkapacitást a lengyel-német határon a Jamal vezetékre, illetve az ukrán - román határon sem, azaz most úgy néz ki, hogy ezeken az útvonalakon a következő hónapokban nem érkezik orosz gáz az EU-ba. Ezeket a kapacitásokat eddig mindig az oroszok foglalták le. Hogy ez idén miért nem kellett nekik? Balogh József iparági szakértő szerint zsarolásból, legalábbis ezt írta a Világgazdaságba egy nappal az amerikai - német megállapodás bejelentése előtt: "Nem kellenek a meglévő vezetékek, hiszen lesz másik, az Északi Áramlat 2. Ha nem készül el az idén sem? Ja, akkor nem megy annyi orosz gáz az EU-ba.”

Hogy az orosz árgerjesztő technika mennyiben segítette az amerikai-német megállapodást, azt nem lehet biztosan tudni, de a megállapodást orosz győzelemnek értékelő Jamestown Intézet elemzése szerint is számíthatott.

A harc most a szárazföldi vezetéknél folytatódik

Minden akadály elhárult az elől, hogy az Északi Áramlat 2 idén elkészüljön. Két párhuzamos csőről van szó, amelyek közül az egyik már szerkezetkész, a másik pedig az év végéig készen lehet (az Északi Áramlat 1 is valójában két ikervezeték, azokat is fél év különbséggel adták át). Csakhogy az továbbra sem világos, hogy mi lesz a Németországba érkező gázzal.

Amikor Kelet-Németországba, a Balti-tenger partján befut a gáz, akkor azt két irányba lehet tovább szállítani: nyugat és dél felé, amelyek közül a déli, OPAL nevű vezeték Csehország felé tart, ahonnan Ausztria vagy Szlovákia irányába, illetve utóbbin keresztül akár Ukrajnába, vagy Magyarországon át Románia felé is lehet továbbítani a gázt. Vagyis arra a piacra, amit eddig Ukrajna felől láttak el az oroszok.

Ezek közül Magyarország ellátása van a legkevésbé veszélyeztetve az ukrán tranzit esetleges leállása esetén, mert közben a szerb-magyar határra ért a Balkáni Áramlat, ahonnan hónapokon belül annyi gázt már át lehet venni, ami Magyarország szükségleteinek túlnyomó részét fedezheti. Ettől függetlenül az OPAL-ra szükség lenne ahhoz, hogy a két északi áramlat gázát el lehessen vinni a tengerpartól.

Csakhogy az EU előírása szerint egyetlen kereskedő egy vezeték kapacitásának legfeljebb 50 százalékát foglalhatja le (ezt a szabályt terjesztette volna ki néhány EU-s ország a tengeri vezetékekre is a fent említett tanácsi vitában, ahol Macron francia elnök végül nem támogatta az ötletet). Mivel az Északi Áramlatba csak a Gazprom tud gázt tenni, így annak szárazföldi folytatásába, az OPAL-ba is csak ők tehetnének gázt. Az EU-s korlátozás miatt az OPAL félig üres maradt az Északi Áramlat 1 elkészülte utáni első években.

2016-ban a német vezetékeket felügyelő ügynökség kérvényezte az Európai Bizottságtól, hogy az OPAL-ra ne vonatkozzon a korlátozás e sajátos helyzet miatt, és a közép-európai térség ellátásának biztonságára hivatkoztak. A Bizottság elfogadta a német érvelést, és felmentést adott az EU-s szabály betartása alól.

Csakhogy Lengyelország, Litvánia és Lettország megtámadta a Bizottság döntését az EU luxemburgi bíróságán, ahol éppen július 15-én, Merkel washingtoni látogatásának napján a bírók igazat adtak nekik, és érvénytelenítették a Bizottság által megadott kivételezést. Ez további bonyodalmakhoz vezethet majd a következő hónapokban és években.